Egy kis politika

Tizenhat éve vagyok képviselő a Dunaszerdahelyi önkormányzatban. Sok háborúban volt részem, az első vonalban, harcos amazonként, nem ismerve se Istent,  se embert, sokszor forró fejjel futottam neki bármilyen feladatnak (őszintén remélem, hogy nem volt hiába való egyik sem).  Csak a cél volt előttem, egy nálam sokkal fontosabb, magasabb érdek. 

Konfliktusokkal, gyűlölettel, álbarátokkal, támadásokkal teli időszak volt. Minél jobban erősödött bennem a tudat, hogy áldás van minden egyes megvívott csatámon, annál jobban éreztem, hogy a rossz  egy karnyújtásnyira van , árgus szemekkel lesi az első hibámat, hogy kinyújthassa értem a kezét és magába szippantson. Így aztán páncélt növesztettem, jó keményet, hogy időben lepattanjon a palánkon minden és mindenki, aki ártani akar nekem, vagy a családomnak.

 A páncélokkal csak az a baj, hogy bentről is takarnak, és szinte lehetelen áttörni rajtuk. Így aztán lassan levetettem, az utolsó négy évben kicsit hátrébb léptem, hagytam, hogy mások menjenek az első vonalba. Ha szükség van a véleményemre, mondom. Ha meghallgatják, ok, ha nem, hát ez van. Egy állandó mantrám azért volt :  minden adódó alkalommal felszóllítottam a polgármestert, hogy „monnyonle“, jobb lenne mindenkinek...

Figyeltem. Figyeltem a hosszú asztalt körbe ülő embereket. Nem ellenségeket kerestem, hanem motivációkat, érdekeket. Szép lassan elkezdtek feltárulni előttem azok a történetek, összefonódások, kapcsolatok, motivációk, amiket egy-egy tárgyalási pontba gépeltek a sorok közé. A motivációk meg, amikor világosak, akár meg is érthetőek, ugye:-)  Emberileg. Ám a várost nem mindig viszik előre. Sőt! Pontosan azért, mert ezek személyes érdekek  többnyire, nem a spórolásról, gazdaságosságról szólnak, és amiért sajnos a város polgárai fizetnek meg. Keményen. Huh, milyen kis finom vagyok a fogalmazásban. Tudatosan. Választások vannak, és valószínű, hogy a suttogó propagandában mennek a nagy belemenések, de ez most mellékes. Figyelem !!!! Semmilyen régi barátság, jószomszédi, vagy rokoni viszony nem mérgezhető meg azzal, ha egy-egy ember mögé áll valakinek „politikailag“, és az a valaki történetesen nekem nem elfogadható.  A kampány sitty-sutty elmúlik, a harag megmarad. Teljesen feleslegesen, és eltart jó ideig, amíg megenyhül. Nem éri meg, higyjétek el.

Amikor gyűjtöttem az indulásomhoz szükséges támogatói aláírásokat, egy úr azt mondta nekem : Ismerem magát Ágika, de nem megyek el szavazni, mert engem még soha senki nem képviselt sehol, mindig magamnak kellett elintéznem a dolgaimat. Igaza volt. Ám, amit nem látott, az az volt, hogy az önkormányzatiságnak az a lényege, hogy olyan feltételeket, törvényi hátteret biztosítson, hogy abban mindenki tudja képviselni a saját maga,  és családja érdekeit . 

Örülök neki, hogy több képviselőtársam személyes, kopogtató kampányba kezdett,  úgy, ahogy azt annak idején én is tettem. Lehet,hogy nagyképűen hangzik , de úgy érzem, nem kell senkinek külön bizonyítanom semmit, ha kellek, szolgálok tovább. Mit is mondhatnék az ajtóban állva?! Ismernek, és eddig is bárki megtalált a problémájával, gondjával, amit a legjobb tudásom szerint oldottam.  Tudom, hogy jó és értékes ember vagyok. Ha kell egy szem, egy gondolat, egy értékítélet, amit képviselek, karikáznak majd. Teszem a dolgom, ahogy eddig tettem. Az a dolgom, hogy városom és a benne lakók érdekeit képviseljem. Dolgozni fogok azért, hogy Dunaszerdahelyen ne aludjanak ki a fények,  sem az utcákon, sem a lelkekben, hogy megbecsülést, elismerést és támogatást kapjanak olyan emberek, kezdeményezések, amelyek okítják a gyermekeinket, felébresztik bennük az igényt a kultúrára, sportra, felnyitják a szemeiket, hogy könnyebben igazodjank majd a világban, tudják, mi az értékes, és mi az, amit el kell kerülni. Dolgozni fogok azért, hogy a városi vagyon kezelése átlátható és gazdaságos legyen. Éberen és bátran. Pontosan úgy, ahogy eddig tettem.

Szeretettel

ági