Anyátok hogy van?!

Egyértelműen röhögni való ökörség még csak rágondolni is, hogy újra bevezethető minálunk a kötelező katonai szolgálat. Vagy nem…?

Más kérdés, hogy egy ilyen ötlettel tényleg elérhető az a bizonyos tizenöt perc hírnév, ami a helyi csehóban konzumált néhány feles után minden második ingerszegény sorsú taplónak eszébe juthat. Leginkább az olyanoknak, akik a kötelező katonai szolgálatról legfeljebb a faterjuktól hallhattak. Akinek még „megadatott”, hogy a csehszlovák néphadsereg bakájaként „védelmezhesse a szocializmus örök időkre rendelt vívmányait“.

(Ha netán csallóközi magyar volt az illető, általában valamelyik Isten háta mögötti cseh kocsmában, a kimenőn. Jobb esetben, egy csúnyácska cseh Ilona lába között…)

Nem érdekel, hogy Szlovákia honvédelmi minisztere, Peter Gajdoš hol sörözött, kikkkel kefélt, ha egyáltalán, amikor kötelező katonai szolgálatát élvezte... Annyi viszont tuti, hogy egy ostoba seggfej lehet, ha annak idején nem volt számára egyértelmű, miről szólt a kötelező katonai szolgálat a csehszlovák néphadseregben.

Világos kellett legyen ugyanis a leghúgyagyúbb csicska számára is, hogy egy közepesen komoly katonai konfliktus esetén egy közepesen komoly NATO-szakasz katonái úgy csapkodták volna le akár a barettsapkájukkal a csehszlovák néphadsereg bármelyik ezredének egész állományát, mint a legyeket. Mert olyan volt a csehszlovák néphadsereg fegyverzete, kiképzettsége, harci készültsége, illetve a morálja, amilyen.

Képzeld el, mindezt nemzeti szlovák módra...! Ezzel a hülyeségeket mantrázó Gajdošsal!

Aki, mint egy betanított kutya, képes szótfogadni valami közpénzből eltartott pártfunkcinak, mert azt susogja neki, hogy valami nagyot kéne böffentni...

Ja, böffentsél nagyot, hogy észrevegyen a csapos a pultnál... De azt tudnod kell, ettől nem fog ám meggyógyulni a beteg „nemzeti” pártod! Hiába a tizenöt perc hírnév, földughatjátok  magatoknak a választási roham előtt.  Csak ne csodálkozzatok majd - a játékkatonával együtt -,  ha megkérdik tőletek: Anyátok hogy van?!