Az 56. Jókai Napok és a Komáromi Jókai Színház frigyei

Valami furcsa viszonyok uralkodnak a Komáromi Jókai Színházban.

1. frigy:

Az 56. Jókai Napok nyitóünnepségén Rigó Konrád kulturális államtitkár és Keszegh Béla, -- a fesztiválnak helyet adó város -- Komárom polgármestere is kifejezte abbéli örömét, hogy a Jókai Napok újra a régi fényében ragyog, mert Jókai Színház megint rákapcsolódott a fesztivál vérkeringésére.

Azért örültek ilyen nagyon, mert a nyitóünnepségre a színházban került sor. Meg azért is örültek, mert a szervezők nem mondták meg nekik a megnyitó előtt azt, hogy a színház igazgatója kettő órahosszára 1500 euróért adta ki a termet. Lehet, hogyha a kulturális államtitkár előre tudja, hogy ő fizeti a cechet, az öröme nem lett volna annyira felhőtlen, mint így, a boldog nem-tudás állapotában.

A nyitóünnepség után az ÉS?! Színház és a Jókai Napok szervezői gálaműsorban emlékeztek meg a közelmúltban elhunyt Kiss Péntek Józsefről, aki sok-sok szálon kötődött a Jókai Napokhoz. A színház igazgatójának nyilván nem mondták el azt, hogy Kiss Péntek József épp az ő székfoglalása előtt a Komáromi Jókai Színház igazgatója is volt, ezért kért ilyen tetemes terembért. Ha tudta volna, most biztosan furdalná a lelkiismeret.

Minden jelenlévő megtiszteltetésnek vette azt, hogy ezen a kegyeleti eseményen a direktor személyesen is megjelent. Igaz, hogy rövid gatyában, de ott volt; nem egyformán gyászolunk. 

Az emlék gálán 11 színész (Szvrcsek Anita, Holocsy Kati, Andruskó Marcella, Jókai Ági, Culka Ottó, Ficza István, Horváth Sándor, Lajos András, Matusek Attila, Habodász István, Rancsó Dezső) és két zenész, Dobri Dániel valamint Lakatos Áron lépett fel, felejthetetlen élményt nyújtva. A 11 színész közül csak Holocsy Kati és Culka Ottó a komáromi társulat színésze, a többiek a magyar nyelvtáj különböző színházaiban dolgoznak. Jó, hogy eljöttek, mert így legalább Komárom város közönsége láthatta, hogy a Jókai Színház jelenlegi vezetése milyen nagyszerű színészektől fosztja meg őket.   

2. frigy:

Nyolcvan éves a színházcsináló Beke Sándor címmel, a Dialóg n.o. – ugyancsak az 56. Jókai Napok keretén belül – életmű kiállítást szervezett a szakmailag megkerülhetetlen színházi rendező tiszteletére. Az elmúlt évben a színház akkori dramaturgja megkereste a Komáromi Jókai Színház igazgatóját, Tóth Tibort, felkínálva a kiállítás megvalósítását aki így utasította el az ajánlatot: „Beke ide be nem teszi a lábát.”

Az ünnepség menetrendje szerint a felkért méltatók (Hizsnyan Géza, színházi szakember, Pásztó András dramaturg, Beke egykori munkatársa) felszólalásai után, a Dialóg n.o. elnöke és a kiállítás létrehozója Varga Emese köszöntötte volna az ünnepeltet, de a Komáromi Jókai Színház küldöttsége (Fabó Mária és Olasz István) ebben a szó szoros értelmében fizikailag is megakadályozta. Elmondták, mennyire tisztelik Beke Sándort és az ő munkásságát. Ócska pillanat volt. Azt csak lapszélre jegyzem meg, hogy Beke február 26-án született, akkor az a színház, amelynek korábban az igazgatója és rendezője is volt, nem tartotta méltónak arra, hogy megköszöntse őt. Most, közel négy hónap után, amikor a szégyen bekopogtatott a színház portáján, más fejére lépve majdnem bepótolták a bepótolhatatlant. Valami furcsa viszonyok uralkodnak a Komáromi Jókai Színházban.