Az alku ára

Kicsit több mint két hét és kiderül, melyik magyar pártunk lesz képes átvánszorogni az öt százalékos küszöbön – ha sikerül egyáltalán. De addig is, elemezgessük egy kicsit közvélemény-kutatóink felméréseit.

Na, persze nem ”függetlenül” és ”elfogulatlanul”, ahogy az a haladó, fősodratú szlovák médiában szokás, hanem elfogultan, kibic módjára, ja, és persze ”melldöngető neoszittya provinciális megmondóemberként” – ezt múltkori ”alkotásom” után vágták sunyi módon a fejemhez (https://parameter.sk/blog/mko-vagy-inkabb-okm).

 

Az AKO, Focus és a Polis december óta publikált felméréseiből én azt olvasom ki – hangsúlyozom, laikusként – hogy volt egy pozitív visszajelzés a felvidéki választók részéről az MKÖ megalakulására. Azóta viszont történt egy s más és az összefogással kapcsolatos bizakodó közhangulat igencsak megváltozott mára. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy az MKÖ jelenlegi támogatottsága, még az MKP-nál mért októberi értékeket sem éri el. Mi történhetett vajon?

 

(forrás: steemit.com)

 

Az első sokk talán, ami a felvidéki magyar szavazókat érte, az az MKÖ jelöltlistája volt, azzal a sok ”rátermett” emberrel a befutó helyeken. Hogy világos legyen, mire is gondolok, ajánlom mindenki figyelmébe Cziprusz Zoltán performanszát, amit a minap adott elő a TA3 műsorában (https://www.ta3.com/clanok/1175890/duel-v-teme-dna-cziprusz-proti-feherovi.html). Csak hallkan jegyzem meg, ő a tizedik (már befutó) helyen szerepel. És akkor még nem láttuk és hallottuk (szlovákul beszélni) az MKP első emberét – kinek mindig kifogástalan az ”outfitje”, és ki sokat beszél, de soha nem mond semmit – Menyhárt Józsefet. Már tűkön ülök, alig várom, mindenki Dodijának február 17-i TA3-as szereplését. Erősen bízom benne, hogy nem megfutamodás lesz a vége, ismét.

 

Míg négy évvel ezelőtt az MKP jelöltlistájának befutó helyein talán akadtak még valóban tehetséges politikusok, a jelenlegi ”felhozatalt” látva, most ezt nem érzem, sőt, kifejezetten úgy gondolom, hogy ez a lista egy jóízlésű felvidéki magyar szavazó számára vállalhatatlan.

 

A másik – nem kevésbé jelentős – okot abban látom, hogy az emberek lassan ráébredtek, hogy ennek az összefogásnak már semmi köze ahhoz a nemzeti konzervatív ideológiához, amely mentén az MKP politizált anno. Ezzel alapjaiban véve nem is lenne nagy baj, mivel egy, a felvidéki magyarságot képviselni akaró pártnak szüksége van konzervatívokra, liberálisokra még urambocsá szocialistákra is. Itt viszont a konzervatív eszmék kilúgozódtak, majd feloldódtak a nagy haladó-progresszív semmiben.

 

A megpuccsolt MKP elvesztette régi önmagát, és mostanra már a szlovák tudatú, de magyarul (is) kommunikáló Magyar Fórum ideológiája lett uralkodó a párton belül.

 

Ha esetleg valakinek egy szemernyi kétsége lenne e felől, akkor javaslom nézze meg Simon Zsolt öntudatos és önérzetes alakítását a SAS-al való találkozón.

 

Szomorú hallani az MKP-s politikusok szájából is a MF ”fiatal szakemberei” által, a végtelenségig szajkózott ”jó oldal” mantrát.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen hajlik (volt) MKP-s politikusaink gerince. Kérdezem én, érdemes volt egy gyakorlatilag mérhetetlen támogatottságú Facebook-párttal szövetséget kötni?

 

Most talán ők is látják már, hogy annak, amit úgy hittek, hogy megnyertek a réven, most a többszörösét veszítik el a vámon.

 

A szövetség megköttetett és most az árát is megfizetik majd politikusaink, de sajnos mi is.

Mert ugye Faust óta tudjuk, hogy egy ilyen alkuért drágán kell ám fizetni.

De a fausti hasonlatot folytatva, a választások után érkező új emberekkel – mert a mostaniaknak, tisztelet a kivételnek, menniük kell, ez nyilvánvaló – még lehet reményünk, ha megértik, miről is kell, hogy szóljon a felvidéki magyar képviselet.

Mert ahogy azt Geothe is megírta

„Ki holtig küzdve fáradoz, az megváltást remélhet”.

 

- cscz -