Az idő, amikor visszasírjuk a békés tűntetéseket

Sebök Pál | 2017. április 19. - 14:22

2017 április 18. az a nap Szlovákia történelmében, amikor az időjárás kacagtató leheletét semmibe véve, tömeg vonult ki Pozsony utcáira, hogy összecsapjon. Az ellenfél maga a korrupció volt.

 

És mivel nem a jégkorong VB miatt történt mindez, a politikusok nem is igen örvendeztek ennek a „kis” polgári / diák megmozdulásnak. Főként a hatalomnál lévő párt politikusaira gondolok most, akik „aktívan” dolgoznak a minden hájjal megkent korrupció eltakarításán. És mivel már lecsaptak a disznóölés finomságait elfogadó tanárra, egyenesen ki is jelentették, hogy itt nálunk, vagyis, hogy ott fent náluk bizony nincs korrupció! És a tömeg mégis csak a hoki miatt vonult ki! Csak időpontot tévesztett.

Ha viszont komolyra fordítom a témát, és a lázadó énemet engedem ide a billentyűzet elé, akkor azt kell hogy írjam, öröm számomra látni az embereket, a tömeget, fiatalokat és öregeket egyaránt egy közös ügyért megmozdulni, kiáltani, küzdeni. Még akkor is, ha most még csekély az esély bármilyen változásra egy „hoki meccs” összejövetel miatt. De meggyőződésem, ha lesznek tökös emberek, kemény csajok, kitartó öregek, akkor az ilyen utcai üzenet is célba ér.

De addig maradnak az ilyen kijelentések a top politikusoktól:

Korrupciót az utcán ilyen tüntetésekkel nem oldjuk meg. Segítség lehet, de nem gondolom, hogy az utcának kellene megmondania kinek kell lemondania és kinek nem.”

Ezt egy olyan „öreg róka” politikus mondta, aki még mint ellenzéki politikus gyakori résztvevője volt tüntetéseknek. De akkor az mind csak színjáték volt?! Vagy akkor még Ő is csak egyszerű polgárnak érezte magát, akinek nincs más lehetősége ebben az országban? Vagy akkor még Ő is tehetetlen embernek érezte magát eme rendszerrel szemben?

Az igazság és tény viszont az, hogy az embereknek a mai rendszerben, a mai „nagy testvér” ellenes tehetetlenségben, az arcba köpős politikában csak kettő lehetősége van.

Fasisztákra szavaz.

Vagy békés tüntetést, mozgalmat próbál szervezni és így üzenni oda fel. Oda fel, a politikusoknak, akik a fasizmus és szélsőségesek feletti harc győzelme érdekében ágyba bújtak a korrupcióval és nacionalizmusal.

 

És ezek a politikusok még mindig örülhetnek, hogy ezek a valós egyszerű polgárok a békés tüntetést választják és nem a „megváltó” lepel alatti fasizmust és az általa kínált lehetőségeket!

De ez változhat és változni is fog! És minden top politikus kettőt találgathat, vajon ki tessékelte be a fasisztákat a házunkba, a gondolatainkba. A lehetőségeink közé.

És akkor majd eljönnek azok a tüntetések, amikor az utca mondja majd meg ki mondjon le. És az utca mondja majd meg azt is, kit hová akasszanak. Mert a fasiszták éppen így képzelik el az utca kiáltását. Mert ők ezt a megoldást kínálják a választóiknak.

És ha a választók élnek ezzel a kínálattal, már késő lesz mutogatni a korrupció ellenes harcot fentről. Akkor már késő lesz alkut kötni a lentiekkel. Akkor már késő lesz meghallani az utca hangját!