Az idősek hónapja után is legyünk figyelmesek!

Véget ért az október és vele együtt az idősek hónapja is. Nem tudom, Önök hogy, én minden évben elgondolkodom rajta, mire van ennyi emlékeztetőnk, ennyi emléknapunk, ennyi jeles mutatóujj a naptárunkban. Félreértés ne essék, igazából nagyon kedvelem, hogy a naptár szól, éppen mire kell odafigyelnem, de őszintén: anélkül nem menne?

Amikor véget ér a karácsonyi időszak, gyakran hangzik el a figyelmeztetés, hogy ne feledjük, nem csak karácsonykor kell odafigyelnünk egymásra. Nem csak olyankor kell megajándékoznunk egymást, amikor ez kötelező. Ez ugyanúgy érvényes most is, novemberben.

Az idősek hava bár elmúlt, az idősek iránti tisztelet nem tűnhet el vele együtt.

Egy hiba nélkül működő, utopisztikus világban, ahol mindig minden jól működik, nem kéne felhívni a figyelmet arra, hogy, hahó, az idős embereknek hálával tartozunk, tiszteletet és köszönetet érdemelnek azért a munkáért, amit életük során elvégeztek. A halandó, tökéletlen ember, amilyenek mindnyájan vagyunk, viszont mégis ilyenkor szentel több időt, fordít intenzív energiát arra, hogy rámutasson, mennyire fontos szerepet játszanak szüleink, nagyszüleink, felmenőink ebben a társadalomban. 

Bevallom, én is minden évben októberben látogatom meg a csallóközi időseket. Idén Csiliznyáradon, Dióspatonyban, Mihályfán és Vágán a nyugdíjasnapok keretén belül találkoztunk. Dunaszerdahelyen pedig egy délután erejéig ültünk össze a helyi idősek otthonában. Igazán kellemes időtöltés, mindenkinek szívből ajánlom. 

Gondoljunk csak bele, hol lennénk most, ha az előző generáció nem alakítja ki a feltételeket, a nekünk kínált lehetőségeket. Elvégeztek egy rakás nehéz és elengedhetetlen munkát. Kötelességünk figyelni rájuk, hiszen nagy tudással, rengeteg tapasztalattal rendelkeznek, ennek ellenére alázattal és mindent feláldozva nevelnek, tanítanak bennünket. Törődjünk velük és hallgassuk meg őket, jobb esetben minket is meghallgatnak a következő generációk pár év múlva. Mivel államtitkárként a szó legszorosabb értelmében véve az állam titkára vagyok, ezért a Szlovák Köztársaság nevében köszönöm az előttünk járó generációnak az elvégzett munkát.

A kulturális minisztériumban is gondolunk azokra, akik a társadalom támogatására szorulnak. Ebbe a célcsoportba sorolandók az idős emberek is.  Egy külön dotációs rendszer áll rendelkezésükre azoknak, akik a gyengébbek számára rendeznek különböző aktivitásokat, projekteket.

Évente 1 millió eurót oszt szét a hivatal erre a célra. A Csallóközben sem újdonság ez a támogatási rendszer. Sok jó cél mellé tudtunk így odaállni az elmúlt három évben.

A galántai közművelődési központ például minden évben ebből a támogatásból szervez idősek számára kreatív workshopokat az aktív idősödés jegyében, tavaly Somorján volt egy nagy koncerttel egybekötött találkozó, idén pedig többek között egy nádszegi szervezet is sikeresen pályázott egy “színes napok az aranykorban is” címet viselő rendezvényre. 

A fentiekből mégis talán az a legfontosabb, hogy kellő tisztelettel viseltessünk egymás iránt. Én emellett teszem le a voksom. Biztos vagyok benne, hogy nem vagyok egyedül!

 

Megjelent a Csallóköz hetilap 45. számában.