A MI HIMNUSZUNK!

Balkó Gábor | 2013. január 24. - 16:13
Első emlékem a Himnuszra tacskó koromból van, mely örökre bevésődött emlékezetembe. Tél volt, farsangi időszak, 4-5 éves lehettem, a szüleimmel hazafelé mentünk a lakodalomból, velünk tartott Szrnka Mihály bacsi /rövid „a” kolonyiasan/, apámmal jókedvűen nótáztak, félúton letérdeltek a hóba és a Magyar Himnuszt énekelték, és csurogtak a könnyeik, ekkor még nem tudtam mit jelentenek ezek a könnyek.

A MI Himnuszunk!

Kölcseyt a Hymnus – a Magyar nép zivataros századaiból költeménye tette halhatatlanná - 1823. jan. 22. Húsz évvel később Bartay Endre, a Nemzeti Színház igazgatója pályázatot írt ki a megzenésítésére, 13 pályaműből Erkel Ferenc nyerte a fődíjat. Az első bemutató 1844. július 2-án volt a Nemzeti Színházban, szeptemberben megjelent a kottája, ezáltal válhatott ismertté az egész országban. A szabadságharc idején már nemzeti énekként énekelték, a forradalom leverése után betiltották, 1856. május 13-án Szatmárcsekén, Kölcsey síremlékének avatásakor énekelték újra.
Így lett Kölcsey költeményéből a Magyar Nemzet azonosságtudatát kifejező közösségi ének, így vált a Hymnus a Magyar Nemzet Himnuszává.
Első emlékem a Himnuszra tacskó koromból van, mely örökre bevésődött emlékezetembe. Tél volt, farsangi időszak, 4-5 éves lehettem, a szüleimmel hazafelé mentünk a lakodalomból, velünk tartott Szrnka Mihály bacsi /rövid „a” kolonyiasan/, apámmal jókedvűen nótáztak, félúton letérdeltek a hóba és a Magyar Himnuszt énekelték, és csurogtak a könnyeik, ekkor még nem tudtam mit jelentenek ezek a könnyek.
Másik himnuszos emlékem úgy 15 évvel későbbről van...

a teljes írás ITT: http://www.zoboralja.sk/index.php?t=&p=&xp=&MId=&Lev=&Ind=16&MId=&P=index,hu,&Ind=1280