Neonáci szlovmagyarok esete a Csehszlovák Kémmel meg a Paraméterrel

A helyenként bősz sivalkodást kiváltó erőlködés közepette nyilván ezért sem vették észre, hogy a magukból kipumpált undormány, némi költői hasonlattal szólva, jobbára a saját lábszárukra fröcsögött.

Hogy a legprimitívebbje is értse: arról van szó, hogy a zsigeri utálkozás kiváltotta indulat minden esetben az utálkozóra hullik vissza. Még konkrétabban: aki a tükörre turházik, mert nem tetszik benne a saját ábrázata, az egyszerűen hülye.

Ezért nem szabad csodálkozni a tényen, hogy a Csehszlovák Kém posztja alatti „kommentek“ egyike sem cáfolta, de még csak meg sem kísérelte érdemben cáfolni annak tartalmát. Pár vérszegény próbálkozástól eltekintve. De hogyan is lenne képes fölülni a biciklire egy szarláda?!

Mindazonáltal semmi okunk nincsen a kesergésre. Elsősorban annak a több mint kétezer embernek nem kell kétségbe esnie a neonáci szlovmagyarok kétségtelen létezése miatt, akikben nem gerjedt semmilyen indulat - főleg bélgázos revansvágy nem(!) - a Csehszlovák Kém posztja olvastán. Valószínűleg ők a csendes, normális szlovákiai magyar többség képviselői. Akik vélhetően tudják, amint a Csehszlovák Kém és jómagam is, hogy nagyságrenddel kevesebben vannak a szlovákiai magyar népességben a síkhülye, ezért bárdolatlan, agresszív neonácik, mint amennyit demonstratív ostobaságuk, féktelen harsányságuk sejtet. Bár legalább könnyedén számontarthatók. Méghozzá név szerint.