Politikai cirkuszi előadást, avagy családi bulit tartott a Jobbik a dunaszerdahelyi művelődési házban?

Barak László | 2014. február 25. - 21:33
Akadt 30-40 olyan kukkó, akiknek nem csak otthon a dunyha alatt, vagy a kocsmában jut eszébe, hogy lesz még Pozsony magyar falu…

Tulajdonképpen a tényszerű híradáson kívül egyetlen szóra sem lenne érdemes, hogy Dunaszerdahelyen is bepróbálkozott a náci és suttyó irredenta ideológiával kokettáló és számos alkalommal nyilvánosan efféle tanokat hirdető magyar parlamenti szélsőjobb választási ródsója (Roadshow) alkalmából.

Hiszen demokrácia lenne, vagy mi a szösz. Süketeljenek, rizsáljanak csak kedvükre, ha azt gondolják, hogy hasznuk lehet abból, hogy egy-két frusztrált, magyarán kudarcélményekkel terhelt felvidéki zombiban fölhorgad testközeli jelenlétüktől a sumér, illetve szkíta harci szellem.

Azon sem kell megbotránkoznia senkinek, hogy egy közel 25 ezres járási székhelyen és annak mintegy 100 ezres vonzáskörzetében akad 30-40 olyan kukkó, akiknek nemcsak otthon a dunyha alatt, vagy legfeljebb néhány feles után a kocsmában jut eszébe, hogy lesz még Pozsony magyar falu, hanem nyíltan közösséget vállalnak a magyar politikai osztály zaccával. Ennyi rothadó gyümölcsöt ugyanis még a legnemesebb almafa alatt is találhat az ember... Ráadásul, mintegy villámcsődületként, legalább annyi normális dunaszerdahelyi civil jött hazaküldeni a náculó bagázst, mint amennyi őket tátott szájjal isteníteni sunnyogott be a dunaszerdahelyi művelődési házba.

Mi hát akkor a probléma?

Az égvilágon semmi probléma nincsen végül is. Hacsak nem maga a helyszín, mármint a „jobbikista” szeánsz helyszíne a probléma. Konkrétan, a dunaszerdahelyi művelődési házról van szó. Arról a közintézményéről, amelynek igazgatója, Ibolya Ildikó, közvetlenül a Hájos Zoltán fémjelezte dunaszerdahelyi önkormányzat, közvetve pedig valamennyi dunaszerdahelyi adófizető alkalmazottja, illetve beosztottja közvetlen munkaadójával együtt.

Érthető, ugye? Ez az asszony, Ibolyáné, a dunaszerdahelyi polgároktól kapja a fizetését, illetve azok tartják őt el. Ez esetben viszont méltán kérhetik ugyanezek az emberek számon rajta, hogy miként végzi ő a munkáját. Átgondolta-e, hogy bárkit beenged abba a művelődési házba, amely egyáltalán nem az ő magántulajdona. Legfeljebb a működtetése van rábízva ugyanis. Méghozzá addig, amíg ki nem lesz rúgva onnét. Mert teszem azt, egy napon alkalmatlannak minősül majd. Például azért, mert arra méltatlan politikai bandáknak szolgáltat terepet a megnyilatkozásra.

Olyanoknak például, mint a Jobbik pártkatonái. Miközben egyéb alkalmakkor igencsak következetesen képes ám elutasító lenni Ibolyáné asszony. Például, amikor egy-egy olyan színházi előadásnak keresnek helyszínt, amelyek egynémely aktorának, esetleg szervezőjének nincsen a helyi MKP-s városvezetés szívének csücskében helye. Közérthetőbben szólva: utálják őket az MKP-sok!

De, hogy a magyarországi vendégeknél maradjunk, vegyük Bajnai Gordon tavalyi gazdasági jellegű előadásának elutasítását. Bajnai Gordont azért nem engedte be Ibolyáné tavaly az intézménybe, illetve a város egyéb kulturális intézményébe sem fogadták őt, merthogy úgymond, politikai jellegű akcióknak nem lehet terepe a művelődési ház és a város egyéb kulturális intézményei!

Aha, értjük. Van ebben némi ráció tényleg. Csakhogy ez az elv jellemzően igencsak szelektíven érvényesül a dunaszerdahelyi művelődési házban és a város egyéb kulturális intézményeiben. Ellenkező esetben az inkriminált Bajnai-eset után nem tarthatott volna ott pártkongresszust a Magyar Közösség Pártja. És most a Jobbik politikusait meg híveit is el kellett volna küldeni valami koszos csehóba, nemde? Mivelhogy vastagon politikai jellegű és egyáltalán nem családi jellegű volt ez a jobbikista szeánsz, ugye. Bár ki tudja, az is lehet, hogy Ibolyáné vagy városházi felettesei az említett pártkongresszust és a Jobbik jelenését is saját családi rendezvényüknek tekintették. És akkor persze mindjárt más a gyerek fekvése…