Karácsony a fészbukon

Az ünnepekre történő készülődés ugyebár azzal kezdődik, hogy végig kell olvasni ökoismerőseink „hogyan vásárolj fenntarható módon” fészbuk-posztjait, majd jönnek a radikális baloldaliak a „karácsony a kapitalisták ünnepe” kommentjeikkel, aztán egy-két érzelmes videó, amikor egy kiskutya ugatja a karácsonyfát. A célegyenesben pedig már láthatóvá válnak ismerősök saját készítésű süteményei is, majd mindegyik azzal a felirattal, hogy „első puszedli; első bejgli; első…”.

Közben emailben is megérkeznek az első „kellemes ünnepeket” üzenetek (kellemes!, kellemes egy fürdő, nem egy ünnep), idősebb ismerősök Ady Endre Karácsony versét is előkukázzák, jobboldali haverok Dsida Jenővel támadnak, még anno a Magyar Fórum hátlapjáról rendelték meg a köteteit. Szélsőjobboldali vad(idegen) küld valami általa viccesnek tartott, személyére nézve roppant infantilis Hamasz-karikatúrát, esetleg „hehe, mi ünnepeljük, a zsidók meg nem, beee” aláírással. „Kösz, de ezt nem kértem. És tőled mást sem.”

Befordulunk a szentestébe, megosztókra szaladnak fel a karácsonyfaképek, közös fotók rég nem látott rokonokkal – nem véletlen, hogy csak ritkán keressük egymás társaságát –, háttérben látszik melyik az az ismerős (magyar) család, amelyiknek az ünnepről még mindig a rekesz sör és rövidital jut eszébe. „Csak egészség legyen, gyerekek!” – olvassuk a képkommentet, és ebből is tudhatjuk, hogy kommentelő vendég nem egy könnyen hagyta el az ünneplés helyszínét. Van, aki bejelöli (going), hogy megy az éjféli misére is. Aki még nem tudná, ő olyat is látogat, de csak, mert már gyerekként is a nagymama kedvéért bérmálkozott, és mivel nagymama még él, ezt adja neki karácsonyra. Tudatos Vásárlók Kisokost mégsem adhat.

Leszáll az éj, lemegy az első ünnepi nap, jön az unalom, mindenki fel a fészbukra. Ezt tettem én is. És hiba volt. Hoffmann Rózsa/Fekete György/Vidnyánszky szívatása, Orbán-karikatúrák, kamu Kövér László igazolványok és minden, ami Fidesz/kormányzat-trash fogadott. Vannak, akik nem tudnak leállni. Vannak, akik bent ragadnak, vannak, akik annyira komolyan veszik magukat, hogy karácsonykor is ők „az” ellenzékiek. Nem tudom eldönteni, hogy melyik a kínosabb: karácsonyfát fényképezni, miközben a háttérben apu bontja ki a teljesen haszontalan, 132. barkácskészletét, vagy karácsonykor is lihegni egyet a kormányon. Nem egyet, mert közben a másik ellenzéki is hozzászólt, indul a szófolyam, minden mondat egy Ellenzéki Kerekasztal, szabják az új választási rendszert, jelölik ki az alkalmas alkotmánybírókat, keverik az antipolitikát az apolitikával, szóval megint politikai innovátornak hiszi magát az, aki eddig sem volt. Amikor nem tud leállni az ellenzéki: „Várj, drágám, mindjárt hozom az ecetes halat, csak írt a barátom, még a KISZ-ben ismertem meg, tudod, akivel hekkeztünk a nyáron –, na, szóval ő írt egy vicceset, Kövér László képe alá. Huuh, de jó, na, erre még reagálok, hol az egér?!”. Boldog karácsonyt, ellenzéki!

Le is szakadtam a hálóról, annál még az Apácashow 2. is jobb, mint, amikor két ellenzéki osztja és kommenteli a mémet karácsony este, majd szidja az arra érdemeseket. Képzelem, mit művelnének egy ellenzéki ismerős temetésen.

Karácsonynak vége, ellenzéki, felkészül, jön a szilveszter! Akkor lesz majd csak sok okosság a trombitában és a fészbukon.