Most megmutathatják – „igazi” LMP született. Vagy nem.

Böcskei Balázs | 2013. január 27. - 19:29
Schiffer szerint az SZDSZ vagy az MDF is belépett LMP bomlasztásába. Nagy a baj a fejekben, ahol ezt az interpretációt elfogadják. De kétségkívül így elemez az LMP egyik fele, a másik fele meg kilép.

Nincsen könnyű helyzetben az a szlovákiai magyar politikafogyasztó, aki az LMP kapcsán csak Szombathy Pál írását olvasta, amelynek az Új Szó adott helyet. A liberális publicista enyhén szólva alulinformálta olvasóit, és írásának színvonalát még az sem emelte meg, hogy láthatóan – legalábbis felszínesen – tudja, ki is az Raymond Aron. Ugyanakkor minden megértési és elemzői képességét, illetve ezek hiányát bevitte abba a mondatba, mely szerint az LMP konfliktusa nem szól másról, minthogy „az Együtt-rajongók nem képesek elfogadni az LMP különutasságáról szóló, csak nemrégiben hozott demokratikus döntését addig, amíg az nem a kedvük és a nagyobb ellenzéki érdek szerint hajlítható újra.”

De láthatóan nem csak neki vannak beakadásai, hanem annak a Magyar Nemzet által megszólaltatott küldöttnek is, aki szerint „Jávorékat küldte valaki”. Most arra nem térnénk ki, hogy pártalapítókat eleve hogyan „küldhet” valaki, ezt a politikai ezotériát meghagynánk a küldöttnek. De a fenti idézetek mellé bátran citálhatjuk a párt frakcióvezetőjét is, ugyanis „Schiffer András már a kongresszus előtt kijelentette ugyanakkor, hogy a csak olyan politikai erőnek lehet szándéka az LMP »bedöntése«, amely 2010-ben kiesett a Parlamentből és most ezt a pártot használja fel arra, hogy visszakapaszkodjon.” Lám, Schiffer szerint az SZDSZ vagy az MDF is belépett pártja bomlasztásába - szerintem azonban értelmezhetetlen a mondat, nagy a baj a fejekben, ahol ezt az interpretációt elfogadják. Hát így elemez az LMP egyik fele, a másik fele meg kilép, de erről később. 

Ha már Schiffer, úgy érdemes visszatérni a kongresszus előtti Népszabadság-interjúhoz. Bár tény, hogy nem látszanak a párt jobbra fordulásának jelei, de érdemes kitérni arra a biztosan jól megalapozott stratégiai gondolatra, mely szerint az LMP majd integrálni képes és fogja is az egykori Fidesz, (ma) jobboldali, jobbközép szavazókat. Nos, az csak egy dolog, hogy nincs olyan hogy „a” jobboldali/jobbközép szavazó, és gondolom annál azért bonyolultabb képlet ez a szavazó, minthogy korábban Fideszre szavazó, de oligarchákból és „kaszárnyakapitalizmusból” (micsoda kifejezés ez!) kiábrándult állampolgár. A jobbközép-szavazó – már ha beszélhetünk egyáltalán ilyenről – gazdaságilag meglehetősen távol áll az LMP-től, urambocsá, egykulcsos adópárti, magas jövedelmű, és valószínűleg kevésbé a lokális gazdaságfejlesztés – zöld munkahelyteremtés tengelye mentén mozog. Már látom, ahogyan a II. kerület és a nyugat-dunántúli vállalkozók magukra ismernek a háromkulcsos, progresszív szja és a zöldadók rendszerében.

Míg az elitváltást szorgalmazó frakcióvezető egyik oldalról nem fogadja el a gesztusokat és a belátásokat (lásd Haza és Haladás állásfoglalása 2006 ügyében vagy az Együtt 2014 elvi, erkölcsi alapvetései), addig úgy tűnik, másokat illetően képes feladni következetességét, számonkérését, „nem tudnak ők már változni” alapállását. Idézzünk az interjúból: „Fontos lenne, ha értékelni tudnánk a különböző erők gesztusait. Függetlenül attól, hogy milyen hátsó szándék, számítás vagy épp őszinte megbánás van mögötte. Az LMP nem áll be abba a kórusba, amely az MSZP erdélyi kijelentései kapcsán képmutatást és szavazatszerző szándékot feltételez. Jó, ha egy párt tud egyértelmű gesztusokat tenni, függetlenül annak motivációjától.” Őszinte megbánásról csak ennyit, mindenesetre ezt hívják percnyi politikai érdeket szolgáló kettős mércének.

De most már mindenki megnyugodhat, megszabadult a renitens összefogás-pártiaktól, végre az ökopolitika érvényesülésének szerinte lehető legjobban kedvező útját járhatja. Minden bizonnyal elkezdődik az „adják vissza a mandátumot” mantra is, az erkölcsi nyomás – mint a legjobb érv, ha valaki másnak a pozíciójára ambicionál –, hogy „mandátumot a párttól kap az ember”. Persze, nem is a szavazótól, hanem egymás kegyéből osztják az ilyet a politikusok, minek is a szavazó, nemde. (Talán többen emlékeznek, hogy Kukorelly Endrére is erkölcsi érvekkel gyakorolt nyomást az LMP Pest megyei választmány. Az íróember felült a provokációnak, és lemondott mandátumáról. Az, hogy az egész mennyire nem az erkölcsről szólt, azt mindenki láthatja a helyére beült képviselő asszony parlamenti és politikai aktivitásán. „Minőségi” csere volt.) 

Mindenesetre a pártot nem csak nyolc olyan képviselő hagyja el, akiknek ismertsége, ügyképviselete és -érzékenysége, médiaképessége együttesen sokszorosa a bent maradt hét főnek, hanem ahogyan az a sajtóban megjelent, egyéb alapítók sora is az új szervezetben folytatja. De most legalább megmutatja mindkét fél, mire képes. Schiffer András és az LMP azt, hogy szervezet, médiafelület és erős második vonal nélkül is lehet-e 5%-ot hozni – elitellenességre apellálva –, illetve a most kilépők is bizonyíthatják, hogy képesek megőrizni integritásukat, egységesek maradni, és 2014-ben ők is reális – baloldali és/vagy ökopolitikai – alternatíva lehetnek egy értékeiben más pártok által el nem érhető közönség számára. Egy összefogásban – ez a hangsúlyos.

Kétségkívül nem lesz egyszerű egyik szereplő helyzete sem. Ma érdemi szervezettel, hálózattal csak a már létező két baloldali párt bír, és a door to door (személyes) kampánynak megágyazó felkészülés részének kellene lennie a hálózatépítésnek. Annak pedig ma az Együtt 2014 és „tagszervezetei” éppúgy híján vannak, mint az új szervezetbe tömörülő ex-LMP-sek.

De tény, hogy összefogás-kerekasztal ellenére, ha az ellenzéki oldal maximalizálni akarja a szavazókat, ha a bizonytalanok minél nagyobb táborából akar szakítani, akkor ma nem racionális stratégia, ha már most leülnek és mindenben megegyeznek. Mindenki érti a másik szándékát és stratégiáját – ki és miért akarja leültetni már most (!) a másikat –, ilyen a politika, nem a barátságról szól az, csak a Nagy Stratégiázás közben azért el ne felejtődjön az igazi cél. 

Ja, és még valami: bizalom. Az, ami most egyetlen ellenzéki szereplőnek nincsen meg a másik felé. Csak papíron. Mert az összefogás alapjának ennek kell lennie.