Amikor a (képviselő)nő hagyja…

Böcskei Balázs | 2013. március 19. - 00:58
Hétfő délelőtt a Népszabadság online felületén megjelent egy videó, amely a dunakeszi, időközi választás két (női) indulóját mutatja be. Délelőtt még „csinos nők” küzdelme címmel futott a videó, e sorok írásakor már „itt az első összecsapás az MSZP és az Együtt 2014 között” felütéssel. Az csak a kisebbik dolog, hogy hatásvadász cím helyére került egy újabb hatásvadász, megy a verseny a kattintásért, ok. Hogy egy teljesen vállalhatatlan „normatív” – „érted, csinos nők, juj” – állítás helyére egy attól teljesen eltérő neutrális cím érkezett. A nagyobb baj, hogy az első egyáltalán átcsúszott, és megjelent.

 

Hétfő délelőtt a Népszabadság online felületén megjelent egy videó, amely a dunakeszi, időközi választás két (női) indulóját mutatja be. Délelőtt még „csinos nők” küzdelme címmel futott a videó, e sorok írásakor már „itt az első összecsapás az MSZP és az Együtt 2014 között” felütéssel. Az csak a kisebbik dolog, hogy hatásvadász cím helyére került egy újabb hatásvadász, megy a verseny a kattintásért, ok. Hogy egy teljesen vállalhatatlan „normatív” – „érted, csinos nők, juj” – állítás helyére egy attól teljesen eltérő neutrális cím érkezett. A nagyobb baj, hogy az első egyáltalán átcsúszott, és megjelent.

A videó tehát elindul, két szórólap villantása alatt, három-négy füttyszó, mint amikor „állnak a férfiak” és füttyentenek a nő után. Már csak „egy ejha, de jó kis…” – kezdetű felirat kellene és már bent is vagyunk egy autószerelő-üzemben.

A folytatás sem kisebb jelentőségű: Feketéné dr. Miczki Melinda (MSZP) áll a hóban, kezében egy pártlogós esernyő, és mint egy szórólap mondja fel saját anyagát. Kor, önéletrajz, közben szakad a hó. Hunyorít. Nem tudja mi a nehezebb: tartani az esernyőt a hóban, vagy folyamatosan beszélni így. Szóval jön a szórólap anyaga fejből. És a leendő politikus annyit nem mondott valószínűleg, hogy „álljunk le, ezt így ne”.

Kérdés: most komolyan úgy gondolta, hogy egy férficentrikus társadalomban, ahol a videónézők nagy része a nő és a politika kifejezést a legritkábban használja egy mondatban, ott ezzel a belépővel nem éppen a jogtalan előítéletekre erősít rá?! Áll a hóban, csinoskodnak vele a felvezetőben, és mondja azt, amire mindenki rálegyint: „na, persze.” Egy nőnek egy ilyen nőellenes környezetben fel kellene ébrednie, itt így nem fog elismerésre szert tenni – nem politikailag – hol van az még –, hanem mint nő. De ő csak áll a hóban, piros esernyő alatt és folytatja. „Célom, hogy az MSZP mint legerősebb ellenzéki párt” – hallhatjuk tőle, rendben, működik a párton belüli szövegpanelgyár –, a „lehető legjobb eredményt érje el”. Azaz ha a lehető legjobbnak a 2. hely is tekinthető? Lehet, nem minden szövegpanelt tartalmazó mail lett megnyitva (vagy nagyon erős itt a Fidesz, és ez a mondat már előre menekülés, magyarázkodás).

Aztán következik Oláh Noémi, az Együtt 2014-PM közös jelöltje. Miután lemászott a melléről a kamera (02:35-02:43) – felmerül az újabb kérdés: Oláh Noémi tényleg azt gondolta-e, hogy a szórólapjait veszi-e a videó? Mindegy, megyünk tovább, beállítják egy plakát elé, ahol a leendő (vagy már) politikusnak bajuszt rajzoltak, illetve amelyen a „tolvaj Bajnai” felirat áll. Tényleg azt gondolta Oláh Noémi, hogy ezzel a kontraszttal (kamerának mosoly vs. bajusz) és a megalázó plakátra való reakcióval (nem beszélve a pártszövetséget fikázó feliratról) nem infantilizálja saját szerepét, nem relativitizálja azt a képet, hogy nő és politika nem véletlen szókeveredés, nem oximoron, hanem tény, amit jó lesz elfogadni a most a videón vígan heherésző férfiaknak. S akkor még a felvételkor nem is tudhatta, hogy nagy széles nevetései úgy lesznek vágva, hogy azok sokkal inkább lesznek érdekesek, nem pedig, amit mond.

Ahogy mondja, ez a bajuszos kép „csak inspirálja, hogy komolyan vegye a dolgot”. Remek, ennek örülünk, ahogyan az is jó lenne, ha nem hagyná, hogy első országos médiamegjelenésében egy bajuszos képről kellene őt azonosítani, hogy lenne benne már most annyi kiállás, hogy azt mondja: „köszönöm az ötletet, de tudok egy jobb helyet.”

Az csak sajátos lezárása a videónak, hogy míg az MSZP-s jelöltről két mosolygós, rongálatlan plakáttal záródnak a képsorok, addig Oláh Noémi esetében megint a bajuszos plakát jön vissza (kétszer biztos, ami biztos). Ez csak úgy a kiegyensúlyozottság jegyében.

Egy dolog, hogy ez a videó olyan, amilyen. A nyilvánvaló címcsere egyúttal annak jele, hogy többen felismerték a szerkesztőségben, hogy ez azért nem egészen korrekt így (illetve jött a nyomás, lásd Facebook). Nem kell radikális biofeministának lenni ahhoz, hogy erre azt mondjuk: így nem.

De talán komoly mulasztás terheli a két képviselőjelöltet is. Ebbe a játékba ők belementek, és gyanítom, mindegyikük jobban örül annak, hogy ez a videó így megjelent, minthogy inkább meg sem jelent volna. Na, itt kezdődnek a gondok. Ez az, amiről a férfiak már nem tehetnek.

Persze, ilyen a politika, kell a megjelenítés, kell a kép. De bármi áron?