Elmarad a Pardon parola

A napokban soha nem látott egyetértés alakult ki a magyarországi pártok között. Ellenzékiek és kormánypártiak, akik eddig ellentétes véleményt mondtak még a napfelkeltéről is, most „kés a kézben” együtt bólogatnak nagy komolysággal Csáky haknija felett. Tehetik, mert látnivaló, hogy a kamu-pardon bohózat csupán, amiből a szlovák pártok egységes ellenszegülése miatt aligha lesz magyar-szlovák parlamenti purparlé. Tehát, ingyen és problémamentesen lehet támogatni olyat, aminek a megvalósulására semmi esély. Ezért a látszategység, a forgatókönyv meg marad annak, aminek eredetileg készült – egy esetlen Csáky-hakninak.

Lássuk be, a magyarországi közvéleményt vajmi kevéssé érdekli a beneši história, mint ahogyan az autonómiáról szóló magánszámok sem, ennek okán a budapesti poltikacsinálók éppen csak annyit foglalkoznak ezekkel a témákkal, amennyit feltétlenül szükséges. Egyébként is e témákban a legnagyobb kormánypárt az elmúlt hónapokban már világos üzeneteket küldött a címünkre. Violaszín pecsét alatt. Magyarországon tehát nincs túl erős szövetségesünk, idehaza meg egyáltalán nincs és belátható időn belül nem is lesz. Az itthoni közvélemény sem veri magát földhöz a bocsánatkérés elmaradása miatt, és az autonómia hívőinek is igen gyér a tábora. Ez a politikai realitás. Az MKP mutatványosok kitömött medvét táncoltatnak a vásárban.

Felesleges köntörfalazni, a Beneš-dekrétumok ügyének forszírozása nem a bocsánatkérésről szól elsősorban, hanem azoknak a kárpótlásáról, akiket ezen elnöki rendeletek alapján fosztottak meg vagyonuktól. 1998-tól nagyjából 2005-ig volt az MKP olyan helyzetben, hogy ebben a kérdéskörben részsikereket érjen el. Az 1998-as és a 20002-es választások előtt az MKP ennek az ügynek a képviseletét nem is mulasztotta el kiemelni egyetlen kampánybeszéd, közszereplés vagy sajtónyilatkozat során sem.

Lássunk néhány nyilatkozatot a választási kampányokból:

Új Szó, 2002. március 12.

Ha Szlovákia 2004-ben vagy valamivel később bekerül az Európai Unióba, akkor az uniós törvényhozás keretén belül kell megoldani ezeket a kérdéseket. Létezik ugyanis az Európa Tanácsnak egy ajánlása, hogy Szlovákia távolítsa el jogrendjéből a kollektív bűnösség elvén alapuló törvényeket. Ha ezt nem tesszük meg az EU-felvételig, akkor mikor? (Bugár Béla)

Szabad Újság, 2006.6.14.

Így céljaink közt szerepel a kisebbségi törvény, a kisebbségi kultúrák finanszírozásáról szóló törvény elfogadása és a kollektív bűnösség elve alapján elfogadott jogi normák következményeinek felszámolása is.(Bugár Béla)

A kampány lezárult, felejtse el:

Új Szó, 2002. okt.4.

Mikuláš Dzurinda (SDKÚ) elmondta: a Beneš-dekrétumok kérdését nem nyitják meg, Pavol Rusko (ANO) ezt azzal egészítette ki, hogy nem is hangzott el igény a problémakör kinyitására.

Új Szó 2002. okt. 7.

Ebben a koalícióban a kérdés megoldására nincs meg a politikai akarat, lehet, az erő sem – fogalmazott Bugár, – mi pedig ezt nem akarjuk a többi párt ellenében erőltetni, vagy kierőszakolni a kérdés megoldását.

Lehet, hogy a kormány alelnökeként Csáky a szívén viselte a szóbanforgó ügyet, viszont egyszer sem rukkolt elő vele. Felettébb furcsa, hogy amikor alkupozícióban volt az MKP, egy mainál sokkal kedvezőbb politikai közegben, a kérdést nem találta aktuálisnak. Most vált időszerűvé a probléma, amikor esély sincs az előbbrejutásban? Most buzdult fel a honfiúi kebel? Ezt hívják Pesten parasztvakításnak.

Felettébb mulatságos követni Bárdos frakcióvezető úr ténykedését is, miként szervírozza a körítést a főszakács odakozmált, esetenként teljesen sületlen főfogásaihoz. Ez év júliusában még lázas igyekezettel kínálja az Beneš-áfium ellen való orvosságot, két hónap múltán pedig már egy új, a két nemzet megbékélésére való terápiát javall. Az orvosi konzílium javasolta, vagy maga a felcser látta jobbnak az ártani nem használó placebot? Nem tudni.

Talán úgy esett, hogy Csáky alatt, amidőn egy hordón tartózkodott, az erejedésben lévő murci kivágta a dugót. Ennek fele sem tréfa, kászálódott le hasmánt a dongákon, s hogy megállítsa a kotyvalék további kitörését, a lyukba jobb híján egy méretéhez illő pardon-patront ütött. – Így- nézte elégedetten művét, majd eb ura (f)akó rikkantással átgördítette a gönci portékát Paška és Szili vincellérekhez.

Most, kampányon kívül, Csáky Pállal az élen a parlament elé kerülhetnek az elnöki dekrétumok. Kétségkívül indulatokat keltenek majd – ahogy már most is – az ellenérdekelt fél oldalán, ez azonban nem lehet szempont a magyar párt számára. Itt ugyanis olyan igényről van szó, amely mögött a felvidéki magyarok széles tömegei állnak – nyilatkozta Bárdos Gyula az Új Szónak 2007. július 8-án.

Én viszont jól emlékszem arra a 2001. július 14-i Zsitva parti összejövetelre, ahol a Magyarok Világszövetsége Szlovákiai Országos Tanácsa megfogalmazta Beneš-dekrétumokkal kapcsolatos memorandumát, milyen vehemensen ellenezte azt Bárdos Gyula, aki az MKP küldötteként?, magánemberként? volt jelen.

Az MKP-hoz úgy látszik látogatóba érkezett Dilet tanti. A poggyászt látva, sajnos attól tartunk, hosszú vendégeskedésre számíthatunk.

Zárszó

Könnyen lehet, hogy az olvasók vagy az érintettek közül sokan demagógiával illetnek és fellengzős vádaskodónak tekintenek. A Beneš-dekrétumok ügyét meglehetős részletességgel ismerem, lévén azzal több éven át behatóan foglalkoztam. Nem kevés részem volt abban is, hogy több jogi elemző dokumentum készült e témában és az MVSZ-en, valamint jogi képviselőin keresztül több alkalommal az Európa parlament elé került az ügy. A tenniakaró, maroknyi csapat akkori munkáját őrzi a Beneš Decrees, taking Victims in 2002 c. kiadvány, amelyet megkaptak az EU képviselők is.

Az ügyet azonban sem az Orbán kormány, sem az MKP nem támogatta, miközben több EU parlamenter felvállalta annak képviseletét. Értelemszerűen a dolog elhalt, csak újkeletű vásári kikiáltók hangoskodnak manapság. Most már tehetik.