Az ember drogériája
Mert azt várná a magmafajta mezei halandó, hogy az ország, de akár egy-egy város vezetését, fontos hivatalának irányítását csupa felkészült, rátermett, okos és bölcs ember végzi, a haza és valamennyiünk üdvére. Ehelyett azt látjuk, hogy egy rakás koncraéhes, félig hülye (vagy tán egészen az) tehetségtelen és primitív barom kezében van a sorsunk és gyermekeink jövője is.
Mit lehet ez ellen tenni? – tárja szét karját a kisember. Talán egyik járható útja lenne, hogy a demokrácia néhány, ma még dogmaként kezelt alaptézisét újrafogalmaznánk. Jelen esetben azt, hogy mindenki választhat és mindenki választható. Ebből elvileg az is következhet, ugyebár, hogy egy analfabétát, vagy hottentottát választ a köznép az ország, egy város vagy falu élére.
A választási törvény ugyanis nem követel meg a jelöltektől semmilyen képzettséget, tudásszintet, jártasságot az adott posztok elnyerésére. És ez így nincs rendjén.
Magától értetődő dolog, hogy csak olyan egyén vezethet közúton járművet, akinek ebbéli alkalmasságáról papírja van. Magyarán: annak rendje és módja szerint egy vizsgán esett át, amelyen beigazolódott, hogy ismeri a közlekedési szabályokat, ért a motor működéséhez és ha a szükség úgy hozza, elsősegélyt tud nyújtani. Erről a megfelelő szervek egy bizonylatot állítanak ki, aminek hajtási a közismert elnevezése.
Ha egy vállakozó kedvű falusi hentes mészárszéket akar nyitni a házánál, amellett, hogy tucatnyi engedélyt kell beszereznie, rendelkeznie kell egy segédlevéllel, amely azt igazolja, hogy eredményesen befejezete a hentesképző iskolát, azaz szakszerű húsfeldolgozás várható el tőle.Utópia? Lehet. Így azonban lassan tényleg elhagyhatjuk szóhasználatunkból a Kárpát-medence kifejezést. Nyugodtan használhatjuk helyette a magyar és szlovák nemzetre egyarán illő Neander-völgy fogalmat.
