Bolondok napja Ukrajnában?

A március 31-re tervezett ukrán elnöki választások kampánya javában folyik.

A választók 20 százalékának továbbra sincs jelöltje, és az alacsony bizalmi légkörben nehéz az előrejelzés. Közvélemény-kutatások szerint Julija Timosenko egykori miniszterelnök, az ukrán politika nagy túlélője, ott lesz a második körben 20 százaléknyi támogatással. Mivel a 2. és 6. hely közötti különbség a statisztikai hibahatáron belül van, a nagy kérdés az, ki lesz majd a kihívója?

Hogy miért vezet az egykoron gázhercegnőnek nevezett Timosenko? Nos, az IMF szerint Ukrajna mára Európa legszegényebb országa lett. Bár az ország gazdaságának egy harmada szürke (vagyis nincs róla hivatalos adat), és a fizetések egy része továbbra is borítékban érkezik, a felmérések szerint 71 százalék szerint rossz irányba mennek a dolgok.  

Az IMF legutóbbi jelentése megmagyarázza az egyébként is nyilvánvaló dolgot: a reformok ellenére a gazdaság kulcsfontosságú ágazatait továbbra is oligarchák uralják. A donbaszi háború egy másik fontos akadály, a költségvetés öt százalékát költi az ország hadi kiadásokra. Az alacsony bérek miatt becslések szerint mintegy 6 millió ukrán dolgozik külföldön. Mivel a magas szintű korrupció büntetlenül marad, Ukrajnában a csalódottság a meghatározó érzelem.

Nem Timosenko népszerű, hanem a kormány megszorító programja az. A gáz lakossági ára utoljára decemberben emelkedett, 8550 hrivnyára köbméterenként, míg 2014-ben 1182 volt. Közben az átlagbér éppen csak 9000 hrivnya felett van. Timosenko pedig az ár drasztikus csökkentését ígéri.

Így talán érthető, hogy Timosenko legnagyobb kihívója a színész-komikus, Vologyimir Zelenszkij lehet. A több éve folyó, népszerű szatirikus tévéműsora, a Nép Szolgája egy olyan vidéki tanárról szól, akit Ukrajna elnökévé választanak, miután a tévében elmond egy korrupcióellenes beszédet. Filmbéli elnökként az első dolga, hogy bebörtönözze az oligarchát, aki abban a hitben segített a megválasztásában, hogy csak egy báb lesz.  

Mára kiderült, az ország legnépszerűbb komikusa már a sorozat kezdetekor a tényleges politikán törte a fejét. És ahogy egy interjúban kifejtette, a bolondok napján (április 1-én) ki más is lehetne a győztes, mint egy bohóc?  Számítása akár be is jöhet, az élet ezúttal kopírozhatja a tévé világát. Ugyanis Zelenszkij támogatása eredeti politikai módja lehet a tiltakozás kifejezésének. Márpedig a tiltakozási hajlam meglehetősen nagy, és az ország jó része szeretne valaki mást látni az unalomig (ki)ismert politikai matuzsálemeknél. 

Ráadásul Zelenszkij egy déli iparváros, Kryvy Rih oroszul beszélő szülöttje, sikeres üzletember. Azon régiók protestszavazatait gyűjtheti össze, amelyek a legtöbbet vesztettek a forradalom, illetve a Krím Oroszország általi annektálása és a donbaszi háború miatt. Mindemellett azonban a nagy kérdés: hogyan kezelné az ukrán nacionalistákat? Ők a donbaszi háború sikeres megvívásának igazi letéteményesei, és semmilyen kompromisszumra nem hajlandók Oroszországgal.

Ukrajnában a komikust mindenki ismeri. Ő is ismer mindenkit személyesen, aki az ukrán közéletben számít. Fontos azonban, hogy emellett nem része a függetlenség óta Ukrajnát uraló ragadozó politikai elitnek. Programját, csapatát és kampányát is szociális hálókon keresztül a néppel együtt építi, és azt ígéri a népnek, hogy élőben közvetíti a kampányt és a politikát. Populista persze – de humorra és nem dühre épít. Mindez nagyon fontos abban a frusztrált szociális és politikai kontextusban, ahol több százezer, frontot megjárt katona próbál visszailleszkedni a civil életbe, és akár egymillió fegyver is lehet a nép kezében.

Zelenszkij fő gyengesége a regionális struktúrák hiánya. Ám betöltheti az egyelőre hiányzó békejelölt szerepét. Az ukránok többsége a békét részesíti előnyben. Öt évvel ezelőtt Porosenkót azért (is) választották meg az első fordulóban, mert békét ígért a Donbaszban. Nem véletlen, hogy Ihor Kolomojszki – a hírhedt oligarcha, aki Zelenszkij támogatója – nemrég nyíltan utalt arra, hogy csak egy új elnök hozhat változást Ukrajna Donbasz-politikájában.

Éppen Kolomojszkival való üzleti kapcsolata Zelenszkij legnagyobb sebezhetősége. Műsorait a Kolomojszki tulajdonában lévő 1 + 1 televíziós csatorna vetíti, hosszú évek óta. Közben Kolomojszki az ukrán kormánnyal pereskedik az ország legnagyobb bankjának (Privatbank) kiürítésének ügyében. A bankot 2016-ban államosítani kellett, ami az adófizetőknek több mint 5 milliárd dollárjába került. 

Egyelőre a felmérések szerint Zelenszkijnek van esélye, hogy a második fordulóban megverje Timosenkót. Az ukrán vaslady mindenki mást két vállra fektetne, bár a volt védelmi miniszter Hrytsenko, aki a demokratikus ellenzéket (avagy a „becsületeseket” a kampánya szerint) próbálja összefogni, megszoríthatja. Amennyiben Zelenszkij vagy Hrytsenko, illetve Timosenko jutna a második fordulóba, Porosenko elnök szavazói szinte biztos, hogy Timosenko ellen fordulnának. Hasonló eset történt 2010-ben is, amikor Viktor Janukovics győzte le Timosenkót a távozó, népszerűtlen elnök Viktor Juscsenko szavazói segítségével.

De a kampány csak most kezdődött, és a jelöltek száma egyre növekszik. Valószínűleg ringbe lép az ország legnépszerűbb rockzenésze, Szvjatoszlav Vakarcsuk is, bár ő már olyan hosszan lebegteti indulását, hogy már csak keveseknek lehet érdekes. Bár a választók 77% -a nem szavazná rá, Porosenko nem írható le. Az elnök a hazafias szavazókat próbálja mozgósítani, illetve az orosz kártyát használja ellenfelei ellen. A kercsi incidens után hatvan napra való hadiállapot bevezetésével is megpróbálkozott, ami a választások elnapolását jelentette volna. A parlament, a Nyugat nyomására is, ezt harminc napra módosította, mintegy biztosítva a választások megtartását.

Azonban a független ukrán ortodox egyház megalapítása az elnök politikai feltámadására ad lehetőséget. Mára egyértelműen az elnök mellé állt a városi (felső) középosztály, a civil társadalom és a Nyugat is. Náluk elsősorban a félelem dominál. Egyrészt, hogy a kaotikus Timosenkóval vagy az ismeretlen komikussal lehet a helyzet mostaninál is rosszabb.  Másrészt attól, hogy a Nyugat támogatásának elvesztésével is járhat egy új elnök.

Porosenko éppen ezeket az üzeneteket szuggerálja. Amennyiben bejutna a második fordulóba, „adminisztratív eszközök” bevetésével talán még Timosenkót is megverheti. Akit igazából egyik oligarcha sem látna szívesen az elnöki poszton. Vagyis hiába vezeti Julija asszony a népszerűségi listát több mint egy éve, könnyen ismét hoppon maradhat.

Porosenko minden más eszközt is megragad. Az elnök – de más jelöltek is – trollokat, botokat és fizetett szakértőket alkalmaz, hogy javítsák az imázsát, és támadják az ellenfeleket. A megszokott adok-kapok a felfokozott, frusztrált politikai környezetben épp a politikai újoncnak jöhet kapóra. Kijevben magam is sokat hallottam: ha komolynak gondolt emberek palira vettek bennünket, akkor mit veszthetünk egy komédiással?  
 

Az írás rövidebb változata megjelent az Új Szó január 25-i  számában.