Lári-fári

Bósza János | 2010. november 29. - 11:23

2010.11.29.
Megpihenve a választások adok-kapokjától, nézzünk körül a saját házunk tájékán!



Sokan most felkiáltanak: Meghalt a király, éljen a király!



Hát igen egy kommunista Pásztor után, egy szlomagy Bastrnák után, most egy szlovák főszolgája lett Öregkomáromnak. Mi a közös bennük, egyik sem öregkomáromi, mi csak befogadtuk őket. Jöttek, láttak és győztek. A lári-fári beszédükkel legyőztek minket.



Ez több mint bűn, ez hiba.



A stílus maga az ember mondhatnánk. Mért beszélnek az emberek ily sokféle módon? Mert sokféle módon gondolkodnak. Miért hazudnak egymásnak az emberek? Mert félnek ...az igazságtól és másoktól, hogy mit mondanak. Tételezzük fel, hogy élő szervekből, szövetekből össze lehet állítani egy embert, ami élne is. Milyen lenne ez az ember? Olyan, mint mi? Vagy kell a lélek is ahhoz, hogy teljes életet tudjon élni? Milyen lenne egy lélek nélküli ember? Nem ember!

Arisztotelész szerint az ember akkor követ el magával szemben igazságtalanságot, ha engedi, hogy a lélek értelem nélküli része elhatalmaskodjék a lélek értelmes része felett. A léleknek öt olyan minősége van, ami elvezet az igazsághoz: a tudomány, a mesterség, az okosság, az ész és a bölcsesség.



Vajon egy városnak is van lelke? Márai így elmélkedett Kassáról: A városoknak rangjuk van a világban, s ahogy nem föltétlenül előkelő ember, aki történetesen címmel és ranggal születik, hanem aki az örökségbe kapott címet és rangot meg tudja aranyozni az egyéniség privilégiumával. Ezt a titkot őrizte a város, évszázadokon át, erős falakkal és erős lélekkel.



Vajon Öregkomáromnak is van lelke? Erős falaink vannak, vajon az erős lélek is itt lakozik a falai között? Minap olvastam egy írást ebből idéznék: Komárom, Klapka és mi -címe. Klapka György igazi katonai stratéga volt, és nem szerencsés, mert nem a vakszerencse hullatta ölébe a katonai megegyezés olyan lehetőségét, amelyet a magyar történelem példaként emleget. Csak ezt a példát a jelen idő magyar politikusai nem akarják látni, mert szemüket valami más vakítja el.
- Vakuljanak is meg! – mondanám dühösen, de elhessentem érzelmeimet, csalókák ők, mint a nyári délibáb, mint a szerencsét és a megbékélést jelentő szivárvány. Nagyanyám, komoly néprajzosok mesefája, azt plántálta belém, a szivárvány egyik ága a Tiszánk édes magyar vizéből kortyolgat, másik ága meg a Mennyországban gyökerezik. Jelen politikusaink bizony nem tudják, merre a Tisza, merre a Mennyország!


Komárom a felvidéki magyarság fellegvára. Szándékkal vesztette el tegnap a felvidéki magyarság, mert inkább egymás torkát keresték, és harapták volna át az ütőereket is, mint megvigyázták volna legerősebb bástyájukat. Klapka nem így tett! Klapka György megerősítette a védműveket, pompás tüzérségi tervet eszelt ki, föl is építette, megvalósította a legkeményebb ellenállást, amely évekig biztosíthatta volna a magyar forradalom és szabadságharc igazi mementóját! Európa kénytelen lett volna a Szent Szövetség feje fölött tárgyalni a magyar kérdésről. És ez teljességgel tiszta kép volt a Habsburgok előtt is, nem is engedték meg maguknak, hogy elgennyesedjen a tüske uralkodói talpukban.
Most a komáromi magyarok léptek mérgező tüskébe, gennyezni fog négy évig a talpuk, és gyógyíthatatlan lesz a sérülés. (Balogh István)



Minden gyógyítható, még a lélek betegsége is, csak akarni kell.



"Komárom, Öregkomárom
őshonos népeddel egynek, nagynak születtél,
ezer évig jóban, rosszban,
harcra készen, vagy békességben éltél.
A Duna homokmosta jobb, s bal partján,
várfalaid fiaidat, lányaidat oltalmazva,
külső-belső ellenségeidtől őket védelmezve,
lelkedben, testedben egy célért,
egy szív dobogott.



Trianon miatt beállott,
bűn nélküli büntetésként
felnyársaltak, megmásítottak.
Új kormányok, új hatalmak
ezeréves jólétedet, kútba dobták,
semmissé nyilvánították.
Ellened az ököljogot érvényesítették,
azzal a várossal szemben,
amely ezer éven át Csallóköz és Felföld,
nyüzsgő gazdasági s politikai életének
otthonadója, régiódnak irányító motorja, ...volt.



Egységed, gazdagságod porban hever,
rothadozó enyészetnek indult,
százéves újgazdáid lelki és szellemi értékeidet,
vért izzadva tönkretették, eltiporták.
Jöttek labanclelkű kovártélyosok,
kéretlen és idegenlelkű hivatalnokok, katonatisztek.
Adtunk a tótnak szállást, vizet, kenyeret
....hálából, ma ki akar verni otthonainkból, házainkból, ezerszáz éves Hazánkból!!!



Népi, s nemzeti hovatartozásodat össze-vissza kuszálták,
megmásították, emberséget, törvényeket nem ismerve erőszakkal a magyart, őshonos népedet asszimilálták.
Komárom, valaha nagy és bevehetetlen falaid mögött,
erős és hatalmas tenniakaró szív dobogott
a Duna jobb, s bal partján, egységben, megértésben,
az te voltál, az én városom, jóban, rosszban, kitartásban.



Segíts, segíts magadon,
s meglátod az Istened is megsegít nyomban!



Te Kollonich, Jókai, Lehár szülővárosa,
ahol Klapka generálisunk ágyúi dörögtek,
rövid kardod, toldd meg egy lépéssel,
egynek, eggyé kell válnod, most itt és azonnal,
hogy többé téged a sötétség szét ne választhasson.



Járt utat a járatlanért el ne hagyj!



Kettőből így Egy legyen, a Harmadik élhessen,
megszünjön a széttörtségünk, mert csak a
bukásunk és újrakezdésünk képes újra Egy-esülni,
így hát zörögjön a haraszt, s fújja a szél,
nem meghunyászkodva,
.... viharként fújja az igaz szót,
Komárom Egy-esülni, most és azonnal!!!



Apa, fiú ; Duna és a Vág vízmosta partján
a szégyenes bosszúságtól megkeseredett
szívvel Esküszünk, hogy gazdag multunk után,
a szebb jövőnkért,
itt és most mindent megteszünk.
Hazám, kishazám Komárom
ha tőlem azt kéred, hogy
ezért tiszta szívből “harcoljak”, ám legyen
de ha erőm vizzé válik, megbotlok,
s égi és földi hatalmak ellenem esküsznek,
akkor bírám városom egyedül,
csak egyedül te, ... te lehetsz, legyél.



Őszintén, és büszkén állok itélőszéked elé
hol rossz döntéseimért bizonyára elmarasztalsz,
ava dicséred a jót, mit cselekedtem
érted, nyiltan, és jóakarattal.
Tetteim a te nagyságodat öregbítik,
legyek akár orvos, tanár, vagy betűvető író,
és ahogy mi is, a többség téged tisztelünk
napjainkért a jelenben, s jövőnkért majd holnap.



Vérbe folytott, tűzben izzó fájdalmas történelmed
hű és valós bizonyítéka dicső tetteidnek,
téged kit sem török, sem osztrák
térgyre soha, de soha nem kényszerített,
.meghajlok előtted, vérző szived előtt,
és emlékezem a bőség hívószavára,
.sátoros ünnepeidre, nagyságodra.



Büszke vagyok, hogy e város polgáraként
itt élek, és itt alkotok,
értékrendedet elfogadva,
a rám kiszabott útadon
szépen és céltudatosan tovább haladok.



Céljaim őszinték és tiszták,
ahogy most is és mindig,
városom néma mesterem
mindent érted, csakis érted teszek,
. családodért, az itt nemzett gyermekeidért,
Komáromért, Öregkomáromért,
az egy szív dobogtatta csonka városomért,
az eggyéválásért,
az Egy,.. Nagy,.. Komáromért
...erre Esküszöm."



Isten szava: ,,Ember, ébredj! Nézz körül! Szállj magadba! Térj meg! Tarts bűnbánatot!''



Aki úgy szereti és becsüli a városát, mint önmagát, az méltó a kormányzásra.



Bastrnák elment, Marek majd elmegy, de Komárom, Öregkomárom örökké marad.



Bósza János