MKP: Régi arcok, rossz megoldások (8)

MKP: Régi arcok, rossz megoldások (8)

Dr Wass Albert " testvér minden ember "
Hontalan vagyok,
mert vallom, hogy a gondolat szabad,
mert hazám ott van a Kárpátok alatt
és népem a magyar.

Hontalan vagyok,
mert hirdetem, hogy testvér minden ember,
s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer
mindenki, aki jót akar.

Hontalan vagyok
mert hiszek jóban, igazban, szépben.

Minden vallásban és minden népben
és Istenben, kié a diadal.

Hontalan vagyok
de vallom rendületlenül, hogy Ő az út s az élet
és maradok ez úton, míg csak élek
töretlen hittel ember és magyar ...

2011.04.22.
Egy fórumozó véleményével kezdeném:
Jászó írta:
Berényinek év végén megküldik a selyemzsinórt. Csákyt kell visszahozni, akkor a kiábrándult hidasok is visszajönnek. Csákynak erkölcsi joga van arra, hogy újraegyesítse a magyarokat.

Nos, lássuk a tényeket és a lehetőséget. A történelemben esélyek vannak, mindenki kap az élettől lehetőségét. Így Csákynak is volt több is, nem élt velük. Ez pedig komoly baj.
1989-től egészen 2007-ig csak Bugár árnyékában úszott az árral, majd mikor 2007-ban megválasztották (a sikerben maga sem bízott alapon jelentkezett a megmérettetésbe, szerencséje volt 15 szavazattal nyert), nem tudta a hatalmát megfelelően kihasználni. Megijedt és ahelyett, hogy nyitott volna a tenniakarók irányába, inkább a pártban maradt bugáristákkal foglalkoztak. Nem nyitott mégcsak az autonómia témában sem, csak néha reagált, akárcsak Duray. Beszéltek, de nem tettek semmit sem. Konferenciákon szoboravatásokon, a múlt nagyjainak a megemlékezésein okoskodtak. 2007-ben és ma is mindez már kevés volt, kevesebb beszéd és kevesebb mellébeszélés kellettt volna és annál több konkrét tett, cselekedet. Ha nyitottak volna az autonómia témájában, akkor függetlenül attól mennyire lettek volna sikeresek, meghajoltam volna előttük, de nyitás helyett a status quo védelme (ez is csak szóban és majálisokon emlegetve) maradt a számukra, ennyit mertek tenni, ami egyenlő volt a nullával. Békés megmaradási küzdelem helyett csak a megélhetési politizálás maradt és mai is csak élősködnek az autonómia témája felett. Pedig ma már tény és mindenki látja még az is aki nem meri nyíltan bevallani, hogy autonómia nélkül a felvidéki magyarság nem marad meg, teljesen asszimilálódni fog. Tehát egy olyan pártnak és vezérének aki ezt képtelen felvállalni nincs helye a párt élén, sőt a vezetőségben sem. Ezért is számomra sem Csáky, sem Berényi, sem egyetlen mostani vezetőségi tag nem fogadható el, mint zászlóvivői és irányítói a megmaradási szekerünknek, hogy ne a szakad irányába guruljon tovább, hanem onnan el, egy szebb jövő felé.
Sokan azt mondják az autonómia utópia, nem igaz igenis kikövetelhető, ma még igen, de ha megint elszalasztjuk ezt a lehetőséget, akkor ezért az utódaink ki fognak minket átkozni. Nem félni és magyarázkodni kell egy pártvezérnek, hanem bátran küzdenie népéért, a fölvidéki magyarságért, megmaradásunkért az 1100 éves hazánkban, ez sohasem lehet alku tárgya, csakis ez lehet a hitvallása egy pártvezérnek. Csáky inkább az általam javasolt öregek tanácsácsában kéne tevékenykednie Durayval és a többi 1989-el együtt, tapasztalataikkal támogatni azokat, akik mernek is, nemcsak beszélnek.

Az MKP felszólítja, idézem: A Magyar Koalíció Pártja felkéri a társadalmi és civil szervezeteket, politikai pártokat és egyéni csatlakozókat, hogy mindezek figyelembe vételével közösen alakítsuk ki nemzeti megmaradásunk feltételeit. Ezt most hogyan képzelik el, ahogyan eddig, ilyen és hasonló felszólítás már volt az elmúlt tíz éveben, több is kelleténél, de mindig csak azok kaptak belépést, akik csakis a pártvezetők nézeteivel azonosultak, vagyis maradt a megújulás helyett a látszattevékenységek. Ma megint ugyanazok szólítják fel a civileket és a civil szervezeteket, hogy segítsenek, akik eddig kerékkötői voltak mindenfajta igazi változásnak.

"Az MKP Országos Tanácsa tudatosítja, hogy a párt nem tudta teljesíteni célkitűzését, hogy bejusson a parlamentbe, ám képes volt megőrizni szavazóbázisát. A pártra leadott csaknem 110 ezer szavazat az MKP-t arra kötelezi, hogy folytassa értékmegőrző politikáját. " Uraim és Hölgyeim, MKP-ok. Egy etnikai alapon szerveződő párt esetében duplán érvényes az a szabály, hogy a történelemben csakis a győzelmek számítanak és ezért egy választási vereség, csak vereség lehet függetlenül attól mennyien szavaztak az MKP-ra. A 110 ezer szavaz elvesztése, az Önök hibája, mert a Híddal meg kellett volna egyezniük és ma bent lennének a parlamentben, vagy legalább meg kellett volna szólítani az autonómistákat és azokat, akik az MKP tehetetlensége miatt hátat fordítottak a pártnak. Ez tény, mert a magyar szavazók arányaikban kevesebben mentek az urnákhoz. Ezt mit is jelent, csak annyit, hogy sem az autonómisták és sem azok, aki a párt tili-toli stílusa miatt távol maradtak nem gyarapították a szavazók táborát. Ha ez megtörtént volna, ahogyan javasoltam az októberi nyílt levelemben, akkor ma az MKP bent lehetne a parlamentben. De Önök ehelyett, inkább egy újabb elpuskázott választási kampányra voltak képesek. A nép segítségét kérik megint, de vajon kinek segítsen a nép azoknak, akik képtelenek vezetni, akik képtelenek igazi megmaradási küzdelemben, azoknak szavazzon bizalmat, akik 22-éve csak ígérgetni tudnak. Mondják miért nézik hülyének a felvidéki magyarságot?

Berényi rámutatott, hogy a szociáldemokraták már most megsértették a status quo-t, mikor nem töltötték be a kisebbségekért felelős kormányalelnöki posztot. „Ez egy fontos intézmény volt, bár az utóbbi időben nem úgy működött, mint ahogy elképzeltük” – jegyezte meg a pártelnök. (bummos idézet)

Tisztel berényi úr és MKP-s barátaim, az ég szerelmére, mi az a status quo? megmondom az asszimilációnk legalizálása. nekünk nem a status quo kell, hanem az alkotmányos jogaink. Ne állandóan soviniszták szabályai szerint viselkedjenek, politizáljanak, hanem állítsanak fel, fogadjanak el saját szabályokat, amelyek elég, ha a meglévő törvényekre és az SK alkotmányára hivatkozva készítik el, terjesztik elő. Más szavakkal mondva, nekünk kell egy a szlovák status quóját figyelmen hagyó saját megmaradási jövőkép, javaslat, terv, amit a tenniakaró polgárok segítségével közösen kell elkészíteni, mindenfajta további hallozgatás nélkül. Minden nap újabb vérveszteséget jelent a felvidéki magyarság számára, naponta 15-el kevesebben vagyunk.

Megmaradásunknak csak egy záloga és lehetősége van, azt pedig békés autonómia küzdelemnek hívják. csakis ezért lehet,szabad és muszáj küzdeni. Ezért szólítsák meg, hívják a "csatamezőre" a felvidéki magyarságot, ezért kell egységesen fellépve bátran küzdeni.

Csáky Pál volt pártelnök szerint meg kell változtatni az MKP alapszabályát, nevét, és logóját is. Elmondása szerin az MKP struktúráit és belső viszonyait nagy, stabil pártra alkalmazva alakították ki. „Most azonban látjuk, hogy alapszervezeteink durván harmada nem aktív, illetve nem működőképes” – jegyezte meg. Ő maga bizalmat szavazott Berényinek, ám azt nem zárta ki, hogy a közgyűlésen megpályázza a pártelnöki posztot. (bummos idézet)

A név és a program megváltoztatását már 2010-es vereség után javasoltam, szerettem volna akkor Önnek is elmondani, hisz maga volt akkor még a pártvezér. De be sem engedtek a pártépületükbe azzal, hogy csak vezetőségi tagok mondhatják el a véleményüket, ma pedig azok segítségét kérik, akiket már évek óta mellőznek. Fel kell tennem egy kérdést: őszintén gondolják, vagy megint csak pártérdekekről van szó, népbutításról? Nem gondolják, előbb konkrét tettekkel kéne bizonyítaniuk, hogy méltóak a vezetésre, a nép támogatására, aztén kéne kérni a nép jóváhagyását, támogatást? Megint előre támogatást kérnek, de ha valaki olyan, aki nem ért Önökkel egyet és elakarja mondani a véleményét, javaslatait előtte bezárják a kapukat, mert nem megalkuvó módon beszél, hanem konkrétan kérdez, javasol és tesz is a megmaradásunkért. Ez így lesz továbbra is?

Március 11-én ezt a levelet írtam Csáky és Berényi uraknak (választ nem kaptam):
Tisztelt Pál és József!!! A megmaradásunkhoz nem etnikai pártra és nagymagyarkodásra van szüksége a felvidéki magyarságnak, mert az ilyen már sohasem fog a parlamentbe kerülni és közben elfogyunk, hanem magyarérdekű és polgári elvű politizálásra, területi autonómiára, jogegyenlőségre, s pártra az alkotmány szellemében. A DFÖT ezt már 2007-ben meghirdette. felajánlotta az együttműködést az MKP-nak. Az MKP válasza elutasítás és rossz lépések tömkelege lett. Mi a felvidéki magyarság kötelessége? Költői kérdés? Nem az, csupán a politikusaink részéről egy megválaszolatlanul hagyott örökkérdés. Miért is? Mert a politikus a felvidéki magyarságban, csak egy olyan kötelességtudó embert lát, aki a politikusi féligazságokat elfogyasztva mindenfajta kérdésfeltevés nélkül rá fog szavazni. Ez eddig így is működött. Bármit mondtak a felvidéki magyar politikusok, bármit kértek a felvidéki magyar néptől, minden mondatot azzal fejeztek be, hogy a megmaradásukért, az ő érdekükben teszik. Ma is ezt hangoztatják, a retorikájuk ma sem változott, egyoldalú gondolkodásra, csak egysíkú elvárásokra képesek. A nép álljon vigyázba, és szavazzon rájuk, hisz a politusok csak a neki a népnek akar jót, érte küzd érte politizál. DE!!! Ez így is van? sajnos nem. A felvidéki magyar politikusok az eltelt 22. év alatt egyetlen egy olyan sikeres politikai döntést nem hoztak meg, semmiféle eredményes szakmai tevékenységet nem fejtettek ki, ami a felvidéki magyarságot az ébredés útjára állította volna, elmagyarázva neki a jogait, a lehetőségeit és a megoldásokat is a bajaira.

Nos Uraim!

Csáky úr, ha vissza akar jönni a nagypolitikába, elnök akar lenni és úgy érzi le tud tenni az asztalra valamit, előtte szerintem egy kis önkritikát gyakorolva, konkrétan elmondhatná a hogyanokat, hogyan akarja a felvidéki magyarság szekerét a szakadék széléről visszafordítani, hogy az asszimilációja megálljon és újból a magyar polgárok otthon érezhessék magukat, minden alkotmányos jogaikkal együtt az ezerszáz éves hazájukban. Nem struccpolitikát, hanem őszinte beszédre van ma szükségünk. nem azok mellőzésére, lejáratására, aki segíteni akarnak, kinyújtják a jobbjukat, mégha azt erős és jogos kritika mezsgyéjén is teszik, hanem velük együtt kell küzdeniük a felvidéki magyarság azonos jogaiért és az ehhez szükséges területi autonómiáért.

Bósza János