Párkány: baljós árnyak

Buchlovics Péter | 2015. augusztus 9. - 21:22
Nem, nem a Csillagok háborújáról lesz szó, bár ostoba csinovnyikok imádnak a saját szemétdombjukon birodalmi álmokat dédelgetni.

Csak hát ez visszaüt, miként az önkényeskedő cenzúra is.

Az utóbbi napokban főképp párkányi Facebook-oldalakon vert fel nagy port, hogy én július 31-ével távoztam a Párkány és Vidéke városi lap főszerkesztői székéből, és még nagyobb halihó lett abból, hogy a kiadó, azaz a kultúrház igazgatónője pályáztatás nélkül nevezte ki utódomat. Erre munkakörileg kétségtelenül joga volt, de több önkormányzati képviselő is nehezményezte, hogy a távozásom és az új főszerkesztő munkába lépése szinte titokban történt, sem a képviselők, sem az önkormányzat kulturális bizottsága nem kapott egy sor értesítést sem minderről, és nem tajékoztatták őket erről a városházáról sem. Az ügyről az Új Szó augusztus nyolcadikai, szombati száma is írt, a cikkben ezt nyilatkoztam: „Július 31-én lejárt a munkaszerződésem. A lapnál furcsa tendenciák mutatkoznak, ezért könnyű szívvel állok fel a székből. A lappal és a szerkesztőséggel a továbbiakban semmilyen szinten nem kívánok együttműködni”.

Ez így is van, annál is inkább, mert a furcsa tendenciák azt jelentik, hogy valaki vagy valakik, Isten kezecskéje, a Jézuska vagy a Mikulás esetleg a Fogtündér már kétszer is durván és önkényesen cenzúrázta a Párkány és Vidéke májusi és júniusi számát. Mégpedig az után, hogy a tördelőnek leadtam a végleges, nyomdába szánt anyagokat. Ehhez képest pofára estem, amikor a print készterméket megláttam. Lásd: http://issuu.com/parkanyesvideke/docs/__ao5-2015/1

Kezdjük ott, hogy május végén leadtam a májusi szám anyagait a tördelőnek. Az anyagok közt volt az önkormányzat áprilisi üléséről szóló tudósítás is, amely természetesen megjelent, csakhogy nem úgy, ahogy én ezt a tördelőre és a nyomdára bíztam ill. ahogy átadtam. A tudósítás végén külön fejezetcímmel szerepelt a polgármester fizetésemeléséről szóló rész is – ám gondos kezek szépen kikúrták az egészet a fenébe, helyette ugyanarra az oldalra több képet raktak be az ülésről. Ugyanez történt a vonatkozó cikk szlovák változatával is. Még azt is kivágta a kedves cenzor, hogy Csepregi Zoltán képviselő kifogásolta Eugen Szabó polgármester fizetésének ilyen arányú és ily korai emelését... Ehhez nem kell kommentár, bizonyítékok rendelkezésre állnak. Akkor nagyon felcsesződtem, de nem szóltam, a kiadómnak – az újságot kiadó statutáris képviselőnek, azaz közvetlen főnökömnek, a kultúrház igazgatónőjének sem. Egyrészt azért, mert már nem lehetett ezt visszacsinálni, másrészt rögtön az merült föl bennem, ha ő tudott arról, hogy az utolsó pillanatban kikúrták a vonatkozó részt, akkor nekem mint főszerkesztőnek miért nem szólt? Ha ő tudta, hogy ki dobta ki a vonatkozó részt és miért, netán kinek az utasítására, akkor megint csak nekem mint főszerkesztőnek miért nem szólt, ráadásul, hogy a még most is érvényes, képviselő-testület által jóváhagyott statútum és gyártási rend szerint a tartalomért a főszerkesztő felel. Ehhez képest nem főszerkesztőnek, hanem egy megvezetett, becsapott lúzernek éreztem magam. Ráadásul, emberek vagyunk, jóhiszeműen arra is gondoltam, hogy ez csak a terjedelmi okok miatt történt – de ez hülyeség, mert ha csak egy képpel jött volna le a tudósítás, akkor igenis benn maradhatott volna a polgármester fizetéséről szóló rész. A gyakorlati munka az igazgatónő és köztem működött, bár az utóbbi fél évben főleg már ő ült ott személyesen a tördelő mellett a legutolsó fázisban, de még így is egyeztettünk arról, hogy milyen anyag fontosabb, mi legyen rövidebb, stb. Tehát nem gondoltam rögtön rosszra. Az adott cikk esetében viszont manipulációt, kézivezérlést, hatalmi visszaélést gyanítottam a háttérben - és nem tévedtem.

Ugyanis a júniusi számban próbára tettem a kedves cenzort, az önkormányzat fél éves összefoglalójába visszacsempésztem a májusban cenzúrázott részt – csak már nem adtam neki külön fejezetcímet. Ámde a nyájas kisisten újra piszok szorgalmas volt és mit tesz a Télapó, újra csak ugyanazt a részt vágta ki a cikkből – azaz a polgármester fizetésemelését...Tessék, az eredeti cikk részlete, amit én küldtem a tördelőnek ill. a nyomdába:

Duplájára emelte a képviselő-testület a polgármester mozgóbérét. Az alapbér kiegészítéséről a képviselők nyílt szavazáson döntöttek. Ellenvetése csupán Csepregi Zoltán független képviselőnek volt. „Nekem ez a tempó túl gyors” – érvelt Csepregi. A polgármester alapbérét a nemzetgazdaságban dolgozók átlagkeresete és az adott település lakosainak száma határozza meg. Párkány polgármesterének alapfizetése ennek értelmében 2171 euró, ehhez jön még a mozgóbér, amelynek összege legfeljebb az alapfizetés 70 százaléka lehet.

Ugyanez szlovákul:

Pohyblivú zložku mzdy primátora poslanci zdvojnásobili. Rozhodli o tom otvoreným hlasovaním. Výhrady mal iba nezávislý poslanec Zoltán Csepregi: „Pre mňa je to tempo prirýchle,“ poznamenal. Základný plat primátorov sa stanovuje na základe priemernej mesačnej mzdy zamestnanca v národnom hospodárstve a počtu obyvateľov mesta. Základný plat primátora Štúrova je 2 171 eur, k tomu môže byť priznaná pohyblivá zložka max. do výšky 70%.

De ehhez képest mi jelent meg? Hát ez: http://issuu.com/parkanyesvideke/docs/sao6-2015

Ekkor már tudtam, hogy hiába vagyok főszerkesztő, senkiben sem bízhatom, az újságot a hátam mögött manipulálják, cenzúrázzák és úgy szabják át, ahogy akarják. Nem akartam cirkuszt, mert még egy hónapom volt hátra a megbízásom lejártáig, de alig vártam, hogy távozhassak a főszerkesztői székből. Igen, volt arról szó, hogy esetleg külsős szerződésre a komolyabb önkormányzati anyagokat honorért megcsinálom továbbra is, de ezek után ez vicc lenne, sőt. Ráadásul a kultúrház igazgatója négyszemközt közölte velem, hogy a polgármester úr semmilyen szinten és minőségben nem szeretne az újságnál látni. Mondjuk erre már fél éve voltak előjelek, amikor a polgi úr azon acsargott hetekig a hátam mögött, hogy miért mertem arról írni a februári számban, hogy a város bővítené a térfigyelő kamerarendszert, mert úgymond, ha nem sikerül pályázaton pénzt szerezni, akkor minek ez a cikk és ő akkor mit fog mondani a választóknak...??? Nevetséges, sunyi és ócska, ráadásul azóta nyert Párkány hétezer eurót a kamerákra tehát most már megnyugodott a polgi úr? Ráadásul az egy egyszerű tudósítás volt, nyilvános ülésről, ahol képviselői véleményeket írtam le – többek közt. Ezen beteg logika alapján soha sehol semmikor semmiféle tervről és ígéretről nem szabadna írni - aha, hát mi van a nagy választási ígéretekkel polgi úr? Hova szálltak, hol vannak?

Undorító, hogy főszerkesztőként hozzám a polgármester úrnak soha egy szava sem volt, a szemembe mindig gépiesen mosolygott, de több hátam mögötti ócsárlásáról is tudok, és arról is, hogy alig várta, hogy leteljen a szerződésem. Miként arról is, hogy szerinte csak a szépet, a jót, a sikereket szabad megírni – uram, támassza fel Gustáv Husákot és boruljon le előtte, de tanulhat klasszikusoktól is, Fico, Mečiar, pld.

Az egész szomorú, kisstílű és kisvárosiasan paraszt történetbe jól beleillik az is, amikor arról értesültem, hogy a polgármester úr szerkesztőbizottságot akar, mégpedig olyat, ahol a döntő szava az ő új sajtóreferensének lenne... Mivel majd huszonöt éve dolgozom az országos sajtóban és az elektronikus médiában is, tudom, hogy ez mit jelent, miként tudom azt is, hogy egy kisvárosban, ahol hatalmilag akarnak ráülni egy lapra, ki akarnak sajátítani egy lapot, az mit jelent. A Párkány és Vidéke nem az én lapom, de nem is az Öné, kedves polgármester úr, még ha a város is adja ki. Hanem a lakosságé és az önkormányzaté. Nem beszélve arról, hogy szerkesztőbizottsága országos lapoknak is van, lásd Sme, Új Szó stb., de azok nem politbüro - cenzorként működnek, a legkevésbé sem.

Mindegy, könnyű szívvel búcsúzom, nekem jó volt a kollégákkal és még az igazgatónőt is megértem, mert egyfolytában ő volt két tűz közt, őt csesztették miattam is, mert velem valamiért sose beszélt erről a polgi úr – ha netán a kiadóm cenzúrázott, sajnálom, ha nem, hanem valaki más, vagy valaki más nyomására – akkor a lap sorsa meg van pecsételve. Mert minden cenzúra tűrhetetlen, a sunyi, háttérben zajló, hatalmi, szarházi társasjátékoktól pedig kíméljenek meg. Mindenkit. Az utódomat pedig sajnálom, nem azért, mert nem tud szlovákul és semmilyen komolyabb közéleti-önkormányzati helyismerete nincs, hanem főleg azért, mert félek, hogy őt mint főszerkesztőt csak legális alibiszemélyként fogják használni azok, akik a háttérben szerkesztik és cenzúrázzák a lapot.

Polgi úr, de hát miért nem akarta, hogy a fizetésemelése egyáltalán szóba kerüljön a városi újságban? De hisz nyilvános ülésen szavaztak róla és nyilvánosan elhangzott és még a neten is ott van, a városi televízió teljes felvételén is megnézhető, sőt lehozta az Új Szó is, sőt, törvény kötelezi önt arra, hogy ez nyilvános legyen. Vagy ehhez az egész szarkeveréshez és manipulatív háttér-cenzúrához önnek semmi köze? Nem tudom, csak kérdezem. Nyugtasson meg, ha nem így van.

Kedves Eugen Szabó, ha ön különb akar lenni Ján Oravec expolgármesternél minden téren, akkor kérem, tudatosítsa a következőket: Oravecre sok mindent lehet mondani, de én tapasztalatból tudom, hogy tizenkét év alatt soha, egyetlen alkalommal sem cenzúrázott, hatott oda, emelte fel a telefont csak azért, hogy csak olyan jelenjen meg, ami neki jó. Nem próbált hatalmi szinten hatni sem a nyomtatott, sem az elektronikus sajtóra, sem a városi médiára – még áttételesen, még burkoltan sem. Ja, és ha Oravecnek baja volt a főszerkesztővel, akkor azt ő megmondta szembe, helló.

Mindegy, már nem vagyok az Ön alkalmazottja, de országos média szerkesztőjeként még keresni fogom Önt, biztos lehet benne. Ja, hogy most meggyűlölt, megutált, embargót hirdet rám és kiadja parancsba, hogy nekem semmi infó és nekem senki se válaszoljon? Akkor pontosan azt árulja majd el, hogy igazam van.

Győzzön meg, kedves polgi úr, hogy nincs, én lennék a legnyugodtabb.

De mindenekelőtt – magyarázza meg Ön vagy bárki illetékes ezt az egész ócska cenzúra – ügyet, az Ön által is oly sokszor hangoztatott transzparencia jegyében. De alaposan.

Csókpuszi, pá.

UPDATE: Amikor a cenzor magyarázkodik

Az Új Szó auguszus 11-ei számában Szabó Eugen polgármester azt mondja, nem cenzúrázzák a lapot és tovább szó szerint idézem a mgyarázatát: "A fizetésemmel kapcsolatos információ nem volt objektív, kértem, hogy pontosítsák. Ez nem történt meg, ezért nem került be a lapba".

Szánalmas hazugság és egyben beismerés. Kitől kérte a változtatást, pontosítást polgármester úr? Mert a főszerkesztőtől, azaz tőlem nem. Ad kettő: honnan a büdös francból tudta a polgármester úr egy megjelenés előtt álló lapból (!)  - amit csak a szerkesztőség és a főszerkesztő láthat, meg a kiadó -, hogy eleve mi objektív és mi nem? Kiszagolta a levegőből, vagy éjjel feltörte a számítógépemet? Ráadásul kétszer is előre tudta, hogy egy adott cikk adott szakasza objektív-e vagy sem??? Egy olyan lapban egy olyan cikkről, ami még meg sem jelent és amit a munkarend szerint maximum három ember láthatott.... Honnan a redvás fahaszból tudta előre a polgi úr, hogy idézni fogom Csepregi képviselő urat?

Csak a kiadótól, a kultúrház igazgatójától, aki a polgi óhajának megfelelően cenzúrázott.

Ennyi.

UPDATE MÉGEGYSZER: folyik a mellébeszélés

Ma, augusztus 12-én a párkányi polgármester kiadott egy hivatalos közleményt, amelyből idézek:

"Kedves párkányi lakosok,

Az elmúlt napokban a sajtóban és egyéb portálokon megjelent félreértések és féligazságok miatt szeretnék ezúton Önökhöz szólni. A Párkány és Vidéke havilap cenzúrázásával kapcsolatos kritikákat illetően elsősorban szükséges leszögeznem azt, hogy a lap legfőbb célja a polgárok objektív tájékoztatása a városban történtekről. A bérem mozgó részének emeléséről szóló híradásban ez sajnos nem ily módon történt meg, hiszen az olvasó számára ez a rész félreértelmezhető volt. A képviselő testület határozata is alátámasztja azt, hogy a cikk e bekezdésének módosítására irányuló javaslatom megalapozott volt. Soha nem volt szándékomban cenzúrát alkalmazni és soha nem is fogok ehhez az eszközhöz folyamodni! "


Ez roppant megnyugtató polgármester úr, ugyanis most ismét beismerte a közvetett cenzúrát. A vonatkozó rész nem volt félreérthető, hiszen tíz százalékról húsz százalékra emelték a polgi mozgóbérét. Egy megjelenés előtt álló cikk módosítására pedig semmilyen formában nem tehetett  a polgi javaslatot, mert azt nem ismerhette. Ha pedig a hátam mögött zsírozták le az egészet, mert most ezzel azt is beismeri, hogy olvasta az anyagot, akkor minimum szólnia kelett volna nekem mint főszerkesztőnek.

Ez bizony cenzúra, továbbra is.