Čaputová csapdája

Amennyiben hinni lehet egyes közvéleménykutatóknak, úgy Zuzana Čaputová, a Progresszív Szlovákia alelnöke két hónap alatt majdnem megtízszerezte támogatottságát. Bár az egyes felmérések közötti kilengések túlságosan is nagyok, hogy ne lehessen manipulációkra gondolni, a trend valóságon alapul.

Čaputová támogatottsága egyértelműen meredeken emelkedett köszönhetően ezt elsősorban a SMER-nek. Mert az ő támogatottsága Robert Fico, az általa képviselt agresszív politikai stílus és a biznisszel való összefonódás elutasításán alapszik. Az alkotmánybíróság körüli politikai cirkusz Čaputovának segített. Fico kassai terve kiválóan egybevágott kampánya fő üzenetével, a hatalom arroganciájával.   

Nagyban segített, hogy a hipszter hisztériát – aminek egy részét a saját kampánystábja is generálta – nem bírta Robert Mistrík. Éppen az a jelölt, aki eddig a legtöbbet költötte kampányra, csak éppen azt felejtette el közölni, miért is akar elnök lenni. Pedig a szavazói elkötelezettebbek voltak, mint Čaputová hívei. 

Az is a kezére játszik, hogy a SMER jelöltje, Maroš Šefčovič nincs elemében. A professzionális diplomata keze, aki ténylegesen bizonyított az Európai Bizottságban is, kötve van. Elsősorban a SMER-ben továbbra is domináló Robert Fico által. Az utolsó pillanatban ugrott fejest a kampányba, és brüsszeli bürokrataként elkönyvelve nem könnyű megszólítani a SMER etatista és nacionalista vidéki bázisát. Az urbánus rétegek számára pedig továbbra is az anti-Ficóról jegyében telik ez az elnökválasztás is.  Még akkor is ha nyilvánvaló, a SMER elnöke politikai nyugdíjat keres. Komoly szívműtéte után egyszerűen nem telik neki többre.

Ezzel szemben a halk szavú, kedves, a viták során sablonosan felkészültnek mutatkozó jogásznőnek egyetlen tulajdonképpeni ügyét, a bazini szemétlerakó elleni küzdelmét, sikerült egy fekete-fehér, érzelmes sztorivá csomagolnia. A jó küzdelme a rosszal menő, a moralizálás amúgy is politikai fősodor a Kuciak-gyilkosságok óta. A Tisztességes Szlovákiát vizionáló pozsonyi kávéház pedig megtalálta Kiska utódát.

Emellett már senki sem emlékszik arra, hogy a kezdetekben bizony Čaputová édesapja is érintett volt a bazini szemétbizniszben. Vagy éppen arra, hogy a bazini szemét Szenc városát árasztotta el egy ideig, melléktermékként (talán oda is kellett volna egy városvédő).  Arra pedig végképp senki, hogy a tisztesség, mint érték és cél Kotleba felemelkedésének politikai hajtóereje is volt. Igaz a tönkrement vidéken. Nem véletlenül vannak Kiskának és Kotlebának közös szavazói.

A politikus Čaputová egy marketing termék, tanácsadói bevallottan nincsenek. De hatásosan lovagolja meg az igényt, hogy az ország jobban nézzen ki, mint amilyen állapotban valójában van. Ráadásul a Progresszív Szlovákiának nemcsak kiváló marketingje, hanem erős mediális támogatottsága is van. Ugyanaz a pénzügyi támogató van a párt és jelöltje, mint a Pozsonyban sikeresen befutott Team Vallo, illetve a Denník N mögött - az ország egyik legsikeresebb IT vállalkozása az ESET.  Egész szép kis hatalomkocentráció is kialakulhat, amennyiben Pozsony után beveszik az elnöki hivatalt és ha jövőre kormányra kerülnek, egy szűk csapat kezében. 

Bár Čaputová szinte biztosan bejut, a második forduló közel sincs lefutva. A gyorsan jött támogatást szavazatokra is kell váltani. A pozsonyi kávéház hangos ünneplése könnyen a fő alternatív jelöltnek, Štefan Harabinnak adhat egy újabb löketet, akinek nem kell visszafogni magát.  Akit a szociológusok úgy mérhetnek alul, mint Čaputovát felül. Mindenesetre a liberális Čaputová, aki eddig főleg nyugatról támogatott civil szervezetekben jeleskedett, ideális politikai pofozógép lesz a számára.

Ám amennyiben a támadásokat továbbra is az eddigi sztoikus nyugalommal és kedves félmosollyal fogja fogadni, akkor ez akár hasznára is válhat. Mert Čaputová támogatottsága valós, hatezer polgár támogatta  kampányát szerény hozzájárulással. Hozzá képest Bugár Béláét két tucat vállalkozó dobta össze.

Kampánya, és a Fico-ellenes hangulat, nagyban hat a szlovákiai magyarokra is. Számukra sincs nagyobb tétje a választásoknak, mint egy tisztességes országba vetett hit. Nincs az a kormányzati eredmény ami überelni tudja a reményt. Ráadásul a magyarok nyugodtan szavazhatnak az (eddig) egyetlen jelöltre, aki szlovák létére magyarul is megszólítja őket.

A Hídban sokadszorra próbálták meg elsütni a „Lebo Béla” trükköt, ráadásul mindezt a „méltó képviselet” (az MKP első kampánya 1998-ban) színvonalán. Érdemes észrevenni, Szlovákiában ma már nem a tapasztalat (és az ezzel járó bennfentesség és kevésbé feddhetetlenség) kell, hanem új emberek a politikába, akikről hihető, hogy nem a lé a tét. Ettől még nem omlik össze a párt, de minimum kiégettnek tűnik a parlamenti választás előtt. 

Ha Čaputová nyer, akkor Szlovákia belső békéje számára az lenne a legfontosabb, hogy ne legyen egy újabb Kiska. Vagyis a tanácsadói hatása alatt lévő, aktivista elnök. A magát progresszívnak valló pozsonyi kávéházban illene észrevenni, hogy a nagyobb tisztességre való törekvés egy tényleges összekötő kapocs főváros és vidék között. Az ország érdeke a gazdasági és szociális különbségeket csökkenteni, semmint az értékrendbeli különbségeket élezni a polarizált országban. Amennyiben az utóbbi mellett dönt, a kávéház csapdájába eshet bele.  

(Az írás rövidebb változata megjelent az Új Szó március 7-i számában)