A cél szentesíti az eszközt

”Rendkívüli helyzet rendkívüli megoldásokat kíván” (“Desperate times call for desperate measures”) mondanák angolszász barátaink a MKP Országos Tanácsának hétvégi döntése után.

 

Történt ugyanis, hogy a mi kis felvidéki politikai pocsolyánk egyik nagyhala úgy határozott, hogy ismét udvarolni kezd a tócsa másik “nagyragadozójának“. Gondolom mostanra esett le a tantusz az MKP-s vezetőknek, hogy egyedül, sőt nagy valószínűséggel a többi mikropárttal sem lesz majd meg a bejutás a parlamentbe. Úgy számítottak, hogy mivel már a rágcsálók is menekülnek a süllyedő MOST-HÍD hajójáról, megérett a helyzet a nagy összeborulásra. Úgy tűnik, nem tévedtek, így rekordidő alatt sikerült beizzítani az “összefogás 2.0“ projektet.

 

(forrás: jegyzetfuzet.blog.hu)

 

Kutya-macska barátság lesz ez, nem más, egy szükség szülte nász, amit már a sokat próbált felvidéki szavazók gyomra sem vesz majd be – gondoltam így elsőre.

 

De, logikusan mérlegelve a kialakult helyzetet, arra jutottam, hogy ha a cél a parlamentbe kerülés és a magyar képviselet biztosítása a következő évekre, akkor ez tűnik az egyetlen reális megoldásnak, sajnos.

 

Viszont ez az összefogás csak akkor lesz elfogadható a felvidéki magyar emberek számára, magyarán akkor fognak szavazni is rá, ha – és ez a legfontosabb – hiteles emberek szerepelnek majd a listán.

 

Ismétlem önmagam, de szerintem a kérdés, amit fel kell tennie a két párt képviselőinek a lista összeállításakor:

”bizalmat szavaznak-e az emberek egy olyan összefogásnak, ahol megkérdőjelezhető múltú és szavatosságú felvidéki magyar politikusok szerepelnek majd?”.

Az erre adott válaszon múlik majd, sikerül-e politikai képviseletet biztosítani a felvidéki magyarságnak.

 

Ez a meglepetés paktum – érthetően – közfelháborodást váltott ki. A készülő egyezség kapott hideget és meleget is – megjegyzem jogosan. De, mikor már sokadszorra jön szembe a szlovák és magyar nyelvű felvidéki médiában a jelenleg menő liberális narratíva, miszerint a HÍD már szövetkezet a rosszal és ezzel az összefogással az MKP is a rossz oldalra áll majd, hát, nem tudom sírjak-e vagy nevessek.

 

Tisztára mint a Csillagok háborújában. Várom már, mikor súgja oda Bugár Béla – a sötét oldal Darth Vader-e – a mi kis, ifjú Jedi lovagunknak, Menyhárt Józsefnek, hogy ”Dodi, én vagyok az apád”, majd kéz a kézben fénykardot rántanak – ha lehet olyat – és megküzdenek a gonosz uralkodóval.

Ugyan már, felejtsük már el ezt a csapnivaló, jó oldal, rossz oldal szöveget.

 

Az igazság az, hogy a jó és a rossz oldal megítélése igen csak esetleges és viszonylagos. A felvidéki magyarság érdekképviselete szempontjából pedig jelentősége másodlagos.

 

Lehet, erkölcsileg megkérdőjelezhető egy ilyen alku, de amíg nem ismerjük a végleges listát, kérem, felejtsük már el ezt a szánalmas jó- és rossz-oldal mantrát. Miért kell Jágóként, csalárd módon, megint megosztottságot szítani, miközben, most talán lehetőség mutatkozik a felvidéki magyar politikai egység megteremtésére?

 

Javaslom, először várjuk meg, sikerül-e egy hiteles listát összeállítani a magyar pártjainknak.

Aztán majd meglátjuk.

Mert, ahogy Gion Nándor írta

“Minden ingoványban van egy láthatatlan út“.

 

 

- cscz -