Papírkutyák

Tisztázzuk rögtön az elején: Magyarországon nem a szocialista párt kezdett a hatuma közösségekre úgy tekinteni, mint potenciális szavazótábor. A Fidesz határon túli magyar szavazókra vonatkozó nyomorult elképzelésének valódi céljáról 2004-ben a sikertelen népszavazás és a 2006-os választási kampány során hallhattunk először, amely a 2010-es NER-időszakban teljesedett ki a kettős állampolgárság ultimátum-szerű bevezetésével. Ismerjük el: a Fidesz sikeresen csinált egységes agendát pártpolitikájából és „nemzetpolitikájából”, ma az egyik nem létezik a másik nélkül. Ezen a kisajátított mezőn bukkantak most fel a szocialisták. Hol is?

A Fidesz-féle „nemzetpolitika” elméleti alapvetésével gyakran találkozhatunk, kevésbé szofisztikált módon megfogalmazva, a jobboldali portálokon: bezzeg a románok és a szlovákok, ők összefognak, ott még a baloldal is „nemzeti”, náluk nincsenek „hazaáruló” pártok, csak egy egységes magyar nemzetállam jelenthet stabil hátországot a hatumának is. Azon kívül, hogy Szlovákiában és Romániában is hazaárulózzák egymást a pártok, komolyabb problémám azzal a nemzetépítő elitpózzal van, hogy most akkor a „nemzetépítő” laboratóriumban kiméricskéljük-kiadagoljuk, milyen a még megfelelő öntudat, nem ellenséges, nem kirekesztő, de azért legalább olyan erős, mint az irigyelt, de egyáltalán nem ismert román vagy a szlovák öntudat, így gondozzuk a mi kis magyarjainkat. És így születnek meg a helyi kis papírkutyák.

Csak a puffin ad neked erőt és mindent legyőző akaratot, Charlie Firpo szelleme lengi be a Kárpát-medencét már két éve, ez lett az új nemzetpolitikai jelszó, sokan csak a puffint hiányolták a határon túl és Budapesten, ezt találta meg Németh Zsolt a magyar külügyminisztériumból a Fico kormányában: erősebb, tehát jobb partner. A nem túl szofisztikált diplomáciai elképzeléssel utoljára alapiskolában találkoztam: a vékonydongájú Hézinger Lacika mindig a nagydarab, bőrkabátos Müllerrel haverkodott. Kísérteties módon az új baloldali-populista szlovák kormány egyre-másra követi a jobboldali-populista Orbán kormány intézkedéseit, legutóbb épp az iskolák államosításának ötlete merült fel – magyarországi minta alapján. Similis simili gaudet?

De nézzük, milyen a „nemzetpolitika” a terepen, Fidesz-módra. Romániában tiszta a képlet, hatalmasat bukott a párt, a székelyek véleményét megtudhattuk a választások során, a Fidesz még Erdély történelmét sem ismeri, hogyan választana már meg a székely egy nacionalista Szászt? Az udvarhelyi bukás után az erdélyi kiemelt nemzeti Paprikajenci magyarországi adóforintokból kapott néhány milliárdot, de vajon miért nem az erdélyi iskolákat, színházakat, könyvtárakat támogatjuk Magyarországról, nem ez lenne a dolgunk? Kínzó kérések ezek.

Szlovákiában tanulhattak a romániai fideszes Patyomkin-pártok bukásából, nem akarnak ők párttá válni. A politika nem, de a taktika más: álcivil úthenger formájában próbálják Berényi emberei (MKP) elhitetni a szlovákiai magyar választópolgárokkal az összefogás jól hangzó meséjét. Dehogy akarnak ők összefogni, orbáni júdáspénzen „tengetik” sorsuk a Tóth Károly által felügyelt Fórum Intézetben, amely nem mellesleg az elmúlt években hirtelen kiemelt nemzeti lófasz lett, alanyi jogon dotálja őket a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Vajon lehet-e olyan tenyérbe szarni, ahonnan a baksist kapjuk?

És nézzük, mit mondanak a helyi szlovmagyar papírkutyák. Egy „nagyívű”évértékelőben a „nyelvtörvény furcsa módosításáról” olvasunk, noha nem tudom vajon egy a magyar nyelvet magánhasználatban bárhol megengedő törvény kapcsán a szerző milyen furcsaságokra gondol. Váratlan fordulat-e, ha az állam elvárja, ha hivatalaiban az államnyelven szólaljanak meg polgárai? Ma eljutottunk odáig, hogy sehol nem kell félni senkinek Szlovákiában, ha magyarul szólal meg, a nemzetiségi sajtó a földrajzi neveket magyarul közölheti, Komáromban magyar egyetem működik. Emlékszem, Meciar idejében a magyar himnuszt sem lehetett elénekelni, nem olyan régen volt ez.

Egy éve láthatjuk a webkettes médiában a Kétnyelvű Dél-Szlovákia Mozgalom különböző akcióit is. Ezek az arc nélküli papírkutyák háborús hadszíntérré formálják át azt a virtuális teret, ahol szerintük már csak gerilla módszerekkel lehet a gumicsontot rágni vagy a levonót ragasztani. A kétnyelvűség fontos kérdését holmi underground mozgalommá fokozni, ez az, ami pontosan megfelel a többségi nemzet nacionalistáinak, akik a jelenséget nem tekintik magától értetődőnek, hanem egy olyan állapotnak, ami veszélyes a szlovák társadalomra, egyszóval harci logikát kíván. Végül ne feledkezzünk meg arról a közhelyről sem, hogy amire nincs igény, azt kár erőltetni.

Miközben a jobboldali verbális gyűlöletkampány egyelőre kimerül 2004 december 5. imamalomszerű emlegetésével, Mesterházy figyelmébe ajánlom: úgy semmi értelme belekezdeni az egészbe, ha megcsinálják az inverz-Fideszt, ha lesznek emeszpé-közeli kutatóközpontok, pártocskák és kedvenc politológusok, és álcivil mozgalmak. Így közel az idő, hogy az MSZP pártgyűléseken is emeszpé-logós nagymagyarország alakú fatányérból eszik a kölest, kalocsai mintás felespohárból isszák Attila Ostorát, és a szónoklatok előtt az Ómagyarország, miért nem süt bömböl a hangfalakból. Vagy rosszabb esetben Miskolcon gyanúsak lesznek a románul beszélő önkormányzati munkatársak. Ha így lesz, az MSZP nyitása maximum az eddigi pártpolitikai megosztást véglegesíti és látványosan rögzíti a határokon túl is.

Az nem kérdés, hogy a liberálisoknak is világos válaszokat kell adni ezekre a jelenségekre, eszköztár, definíciók léteznek, tolni kell gyerekek, tolni kell. Meglepődnénk, milyen sokan nem hisznek már a határon túl az Isten-Haza-Család bullshitben és a magyar nemzeti hip-hopban, csupán elégedettek, hogy bárhol munkát vállalhatnak Európában, élvezik a kitágult világot, utazhatnak kedvükre, gyereket nevelhetnek és nagy ívben szarnak a Fidesz-féle „nemzetegyesítésre“ vagy „nemzetpolitikára“ és valószínűleg a szavazásra is. Miért mennének el szavazni, ha magával a kettős állampolgárság ultimátumával sem értettek egyet?

A jelenlegi magyarországi rezsim nemzetpolitikai narratívája csupán elrabolt területeket lát és a magyar nemzet legendás egyharmadát. Ez pedig nem más, mint egy virtuálisan megalkotott világ, amelyben a hatuma, mint egy elrabolt tárgy jelenik meg. A következő Európa-barát magyar kormánynak el kell kerülnie azokat a csapdákat, amelybe a Fidesz beleesett és magával rántotta a hatuma közösségek egy részét. Mert ugye nem baj, ha vannak olyanok, akiket a Fidesz-féle nemzeti narratíva nem érdekel? Panaszkodik az erdélyi papírkutya kampánykalauzában, hogy a magyarországiak egyből korondi köcsögért mennek, Házsongárdi temetőbe ugranak be és székely bácsit nézegetnek. Tempetőfi is csupán arról feledkezik meg, hogy azt a mentális teret, amelyet a differencált látásmód hiánya jellemez, pont a Fidesz-féle „nemzetpolitika” hozta létre.

Sajnálatos, hogy 2010-ben, egy pillanatra az MSZP és az LMP is támogatta ezt a Fidesz-féle nacionalista politikát. Hiba volt, mert etnocentrikus, kirekesztő harccal lehetetlen nyerni a határokon kívül is. Mondjuk ki: a Fidesz lassan egy évtizede erőltetett „nemzetpoltikája” azért álságos és roppant veszélyes, mert a hatuma létezését veszélyezteti, kizárólag sunyi választóvadászatot takar, ezzel párhuzamosan szétveri, megosztja a szomszédos országok magyar közösségeit, legszomorúbb következményként pedig a határon túli magyar közösségek létszámának egyébként sem acélos, rapid népességfogyását generálhatja.

A szájon vágás ezért járna.

Na kezitcsókolom!