Hol a tót felirat, megélhetési jogkurkászok?

Csehszlovák Kém | 2013. június 21. - 14:08
A mai szlovák nacionalizmus nem különbözik gróf Apponyi magyar nacionalizmusától. Akik ma a Trianon előtti Hungáriát sírják vissza, saját rabságért sírnak.

Elkaszálta a napokban a szlovák parlament a kétnyelvű vasúti tábláról szóló törvénytervezetet, a kisebbségi biztos lemondott. Most mindenki csodálkozik és a másikat hibáztatja a szlovmagyar mátrixban, holott a végeredményről már száz éve is tudni lehetett.

Nyitra vármegye főispánságáról 1909. március 12-én bizalmas jelentés érkezett a budapesti Miniszterelnöki Hivatal tanácsosához. A jelentés írója szerint Veridicus álnéven alá rejtőző írótól Londonban „A magyarországi nemzetiségi kérdés – mint üzlet” cím alatt, angol nyelven röpirat jelent meg, amely különösen a Scotus Viator néven, „magyarellenes írásairól” elhíresült angol publicistával szemben egészen új szempontok alapján tárgyalta „a román és a tót nemzetiségi mozgalmakat” és megdönthetetlen adatokkal bizonyítja, hogy az egész nemzetiségi mozgalom kizárólag az értelmiséghez tartozó vezetők egyéni és üzleti érdekét szolgálja.

A szlovák-magyar nyelvhatáron található Nyitra vármegye vezetése, mai szóval megyei közgyűlése, fontos politikai érdeknek nevezte, hogy a Veridicus féle röpirat minél szélesebb körben elterjedjen a helyi lakosság körében, több nyelven. A magyar etnikai politikai elit fontosnak tartotta a kérdést. Nem is késett sokat Budapestről az érdemi válasz, az észak hungáriai vármegye illetékesének a röpirat tót nyelvű fordításából 950, a magyarból 20 és a németből 75 példányt küldtek azzal a felszólítással, hogy azokat „belátása szerint a nemzetiségi községekben bizalmas módon szétosztani méltóztassék“.

A Miaván szerkesztett Obzor című politikai lap főszerkesztője dr. Filberger főszolgabíró úr, egyben „tót sajtóreferens“ javaslata alapján 500 példány Verbó, Miava, Szobotist, Ótura és Galgócz vidékére jusson, 300 példány Szenicz, Szakolcza és Holics vidékén kerüljön szétosztásra 50-50 példányt pedig Nagytapolcsány, Zsámbokréth és Privigye környékén terítsenek. 

Done.

A budapesti kormány asszimilációs politikáját támogató, szlovákul is megjelent irat szerzője 1904-ben 16 szlovák nemzetiségi bankot számolt meg, amelyben 274 funkcionárius dolgozott. Nagy részük az adott nemzetiség soraiból került ki. A következtetés nem is váratott sokat magára, a szerző megállapította: „Uhorszkóban a nemzetiségeknek olyan sok lehetősége és joga van, mint azt Európa egyetlen országában sem lehet tapasztalni.

Az 1909 május 19-én született válaszcikkében Dovalovský,a Slovenský peňažník újságírója, így replikázott: „Tehát Svájc nem Európában van?“

Veridicus így folytatta: „Nemzetiségek által lakott területeken az kap állást a hivatalokban, aki az adott terület nemzetiségi nyelvét beszéli, így történhet, hogy a nemztiségek által lakott területeken azért vesznek fel ilyen hivatalnokokat, hogy a helyiekkel szót tudjanak érteni.“

Dovalovský így kommentálta a kormánypropagandát: „Így! Azokat az embereket valójában azért veszik fel, hogy velük ellenőrizzék, ne kerüljön ki a vasútállomásokra szlovák felirat, csak magyarul szerepeljen minden a vasútállomásokról szóló képeslapokon, a vasúti várakozóteremben, a magazinokban, a postai helységekben, az iskolában, és a kereskedelmi egységekben, üzletekben, a pénzügyi tranzakciók során is. Hiszen köztudott, ezek a feliratok nem a nép érdekében születnek, de a hivatalnokok érti a nép nyelvét és a magyar feliratot is, a nép meg hadd szenvedjen.

Veridicus szerint a nemzetiségi kérdés minden tekintetben csak egy jó biznisz. "Nemzetiségi ellenétek felkorbácsolásán alapulva nemzetiségi bankok megalapítása. (...) A szlovák bankok aztán hetilapot, napilapokat, nyomdákat alapítanak, finanszírozzák az agitációt, mindezt egy jó biznisz miatt. A bankok szóval agitálnak, de nem nem sajnálják a vért sem. Emlékezzünk csak Csernovára! Vér folyt az utcákon, sokakban kár esett, emberek haltak meg, de ez is csak a nemzetiségi bankok számára volt jövedelmező, csak szoroztak folyamatosan és jó üzleteket kötöttek!"

Dovalovsky megjegyzi: "akkor ez most egy jó reklám? Hiszen a szlovák bankok képesek akár lövésekkel és bajonettekkel üzletembereket meggyőzni!" Később hozzáteszi: szerinte Veridicus csak reklámozza a szlovák bankokat az angolok között. Állandó, sértegető kiabálással, csak felhívja ránk a figyelmet. Habár Veridicus folyamatosan ránk panaszkodik, "vigyázzon, hogy az ördög, amit most a falra festett, egyszer nehogy elvigye." Utólag meglehetősen kísértetiesen hangzanak e szavak.

De itt egy másik kedvenc példa, hogyan buzerálta a kisebbséget a korabeli magyar elit, ehhez már tényleg vastagbőr szükségeltetik és magyar kettős mérce. Vajon milyen reakciók születnének ma Szlovákiában, ha a pozsonyi kormány rendeletben utasítaná a kisebbségi magyar szerveket, hogy anyanyelvükön a pozsonyi OTP Bank kifejezést mostantól csak így írhatnák: Bratislavai OTP Bank.

Rendkívüli közgyűlést tartott 1910. október 31-én a túrócszentmártoni Felsőhungáriai Tatra Bank. A találkozónak egyetlen napirendi pontja volt, hogy a királyi megyei bíróság rendeletére választ fogalmazzanak meg: az állami intézmény ugyanis kötelezte a bankot, hogy az hivatalos elnevezésében a szlovák változat helyett - Prešov - a magyart - Eperjes - használja, így: Tatrabanka v Eperjesi.

A gyűlés után az eperjesiek fellebeztek a határozat ellen, de azt elutasították, a bank hivatalos elnevezését meg kellett változtatni.

A szlovákok számára az elutasítás mellett még bosszantóbb volt, hogy hasonló esetben Budán engedélyezték  a hivatalos magyar "Budai" elnevezés helyett a német "Ofner" változatot. A német változat senkit nem zavart, de ha a szlovákokról van szó, akkor hirtelen működésbe lépett a magyar sovinizmus és máris nyílhatott a szlovák pénztárca, hogy a büntetést kifizessék. Mi ez, ha nem kettős mérce?

Vagy vajon nem ugyanez a helyzet Szlovákiában, amikor a szlovák nacionalistákat mondjuk Árva megyében nem zavarja napjaink "lingua franca" nyelvén a sok coffee house, a restaurant, shop, market, stb., de ha magyar nyelvű szövegről van szó, egyeseknél működésbe lép a szlovák sovinizmus?

Akinek még mindig nem világos a párhuzam, idézzük fel, milyen érzéssel fogadták egy-egy szlovák felirat megjelenését a 20. század elején a korabeli kisebbségi érdekvédők: "Lenže ľud im už neverí, a ich láskavosť právom má za pretvarovanie sa z prinútenosti. Uveril nám, že my chceme výdatnejšie chrániť jeho hospodárske záujmy, čo sme dokázali už zvýšeným úrokomerom. Všade sa oduševňuje za nás, s radosťou prijíma našich ľudí, a menovite teší sa, že všetky tlačivá naše sú slovenské. Lebo sporiteľňa všetko dávala im len maďarsky, tak že z toho nič nevedeli. Keď sme vyvesili tabuľu s firmou slovenskou, skoro celá obec prišla ju obdivovať” - állapította meg Fedor Houdek.

Vajon hordoz-e különösebb tanulságot a szlovák nacionalista mozgalom története a mai szlovmagyarok számára? Találunk itt is bőven párhuzamot, ahogy a korabeli nacionalisták, úgy a maiak is hangsúlyozzák: egységben az erő, mert egyébként csak saját, önös céljaik miatt harcolnak táboron belül, amely gyengíti erejüket: “sajnos, ilyenek vagyunk” – írták a szlovákok magukról a 19. század végén. Nem ismeretlen a korabeli Hungária szlovák aktivistáinak bíztatása, amely szerint ha a szlovákok sikeresek akarnak lenni, muszáj alkalmazkodniuk és egy pillanatra "uhorul" viselkedni, mert másképp nem fog menni.

A tanulság nyilvánvaló: be kell törni a szlovák matrixba, és értelmesen válaszolni a kritikákra, észrevételekre, vitákat kezdeményezni, de nem úgy, ahogy azt a madari.sk teszi, amely nem más, mint egy kilúgozott dotoho.blog.hu, és így az egész lófaszt, semmit nem ér. Ki kell lépni az eddigi értelmezési kereteken, mert az látványosan nem hozott eredményt, meg kell haladni a nacionalista logikát, szókészletet. Persze, ehhez megfelelő emberállomány is szükséges, talán a fiatal generáció. A legnagyobb probléma azonban mégsem ez, hanem, hogy a mai viták a semmiről szólnak. Olyan ugyanis, hogy szlovákiai magyarok már régen nem létezik, ha egyáltalán létezett. Az ehhez hasonuló politikai érdekképviselet is csak úgy tesz mintha valamilyen lenne, közben semmilyen. Játék az egész, egyébként meg jól elvagytok.

Nem kell különösebb fantázia, hogy belássuk, a 19. századi nacionalista politika végkifejlete és sikerességének záloga jelenleg nem létezik, ráadásul az eddigi nacionalista elképzelések nem vezettek eredményre. Miért kell egy kudarcos gondolatot továbbvinni? A mai szlovák nacionalizmus nem különbözik gróf Apponyi magyar nacionalizmusától, akik ma a Trianon előtti Hungáriát sírják vissza, saját rabságért sírnak. Hiszen Apponyi is csak annyit szeretett volna, legyen egy közös nyelv, amit mindenki szépen megért. Várom azt a szlovák politikust, aki feláll és elkiáltja magát: de hiszen nekünk szlovákoknak teljesen mindegy, hogy az autóbuszmegállóban +1 kisebbségi nyelven tájékoztatják az utasokat, nem vagyunk, olyanok, mint a magyarok a 19. században.