Huszáros szlovák-magyar jelképpornó
Jelképpornó Majtényban, szlovák huszár, magyar magyar huszár, szlovák zászló, magyar zászló, szlovák koszorú, magyar koszorú, négynyelvű sírfelirat, mindenki megnyugodhat. Reméljük a főszereplő is: örök nyugalomra helyezték Szlovákiában Škultétyt.
182 évvel halála után helyezték végső nyugalomra Ladislav Škultéty-Gábriš (Skultéty László) osztrák császári huszár végső maradványait. Az ünnepélyes újratemetés helyszínén megjelent Magyarország, Románia és Ausztria nagykövete, a romániai szlovák nagykövet, az egyházak képviselői, Szlovákia külügyminisztere és a szlovák Hadügyminisztréium képviselője is.
Az ünnepség szentmisével kezdődött a Szent Cirill és Metód római katolikus templomban. A szertartást Tomáš Galis, zsolnai püspök és František Rábek katonai ordináris celebrálta. A szentmise után az "örök katona" földi maradványait, mint a 8. huszárezred tagját, katonai tiszteletadás mellett, díszsortűz kíséretében helyezték végső nyugalomra szülőfalujában, a templommal szemben álló plébánia kertjében:
A zöld felületen, nagyjából ott, ahol a követ látjátok, építették ki a sírkertet
Ladislav Gábriš - Škultéty Hungária északi részén egy kis szlovák faluban született 1738. június 27-én, Mojtényban. Tizenhárom éves kora óta szolgált mint huszár a császári seregben Mária Terézia, II. József, II. Lipót, I. Ferenc uralkodása idején, összesen 22 háborút élt túl és 256 harctéri ütközetet! A katonai történetírás őt tartja a világ legöregebb katonájának! Tizenkétszer harcolt a franciák ellen, hétszer a poroszok ellen és még két csata belefért önéletrajzába a törökök ellen is! Elképesztő teljesítmény.
A szintén szlovák származású, hungarus nemzetiségű Andrej Hadik híres seregében is szolgált a Hétéves háború keretén belül (1756 – 1763). A később marsall személyes vezetése alatt az akkor 19 éves Lacika kitüntetést érdemlő tetteket hajtott végre a kölni csatában (1757 június 16.), majd rögtön utána részt vett a Habsburg sereg legsikeresebb csatájában is, Berlin bevételében, 1757 őszén, egészen káprázatos! Škultéty személyes kitartására jellemző, hogy bár mindkét csatában megsérült, egyik sem akadályozta meg, hogy ezrede minden ütközetében személyesen vegyen részt, brávó!
Szolgálataiért a Habsburg hadsereg két legmagasabb kitüntetését is kiérdemelte. Amikor a császár hosszú szolgálata után nyugdíjba helyezte volna megöregedő hősünket, az idős László bácsi ezt elutasította és arra kérte a császárt, hadd szolgálja őt halála napjáig.
Kevésbé ismert tény, hogy Škultéty-Skultéty halála után a szlovák és magyar "nemzetépítők" már lejátszottak jó néhány menetet, az emlékezéspolitikai derbi jelenleg ikszre áll:
I. Skultéty László első síremlékét az 1831-ben elhunyt huszár zászlótartó egykori parancsnoka, Gróf Esterházy Vince ezredes állíttatta, Aradon.
II. A földkerekség legöregebb katonája, a Mojtényről elszármazott Ladislav Škultéty tiszteletére1855-ben Štefan Závodník pruzsinai plébános állíttatott obeliszket a pruzsinai Szent Zsófia Plébániatemplom kertjében, Észak-Hungáriában. A huszár személye körül határozott kultusz alakult ki szülőfalujában és annak környékén. Az obeliszk jobb oldalán ez a szöveg olvasható: "I. Ferenc József császár Őfelsége negyedszázados uralkodása alkalmából állítják az emlékművet nemzetünknek, a hálás szlovákok, 1885."
III, Az aradi síremléket cserélték ki az újaradi városrészben élő magyarok a hadsereg támogatásával 1898-ban a ma is látható obeliszkre: "Itt nyugszik a világ legidősebb huszárja" szöveggel. A helyi aradi és erdélyi magyarok körében a mai napig különösebb kultusz nem alakult ki Skultéty körül, mindössze egy a korabeli képeslapot találtam.
IV. Legújabb, 2013-as újratemetése kapcsán a mai nacionalista értelmezések mentén fellángoltak a viták, vajon melyik mai, modern nemzethez - szlovákhoz? magyarhoz? osztrákhoz? - tartozhat hősünk. Természetesen a kérdés önmagában már egy jókora bullshit, mai értelemben ezek a nemzetek még nem léteztek. Perszeaz "örök huszár" több évtizedes távollét után is kötődött szülőfalujához, erről tanúskodik végakarata is, miszerint zsoldját, amelyet hosszú szolgálatáért kapott, hazaküldte Mojténybe: építsenek a pénzen iskolát és templomot!
"Az aranyat, amelyet nekem adományoznának, küldjék kérem földijeimnek, a pruzsinai Mojtényba, hadd építsenek fel maguknak templomot és iskolát, hogy nemzetségem ne járjon többé írástudatlanul a világban, ahogy nekem muszáj volt." (Ladislav Škultéty-Gábriš)
A magyar weblapokon terjedő kisantant összefogásról szóló konteoelméletekkel szemben a tény az, hogy a település hagyományőrző egyesülete, amely minden relikviát és emléket gyűjt Skultétyről illetve a huszár lifestyle-ról, kezdeményezte a falu polgármesterénél az "örök huszár" maradványainak hazaszállítását. Nem lehet letagadni azt sem, hogy szülőfaluja ma is, egykor is színtiszta szlovák falu volt, tehát egészen bizonyosan szlovákul és szlováknak keresztelték Ladislavot, aki később soha nem tanult meg írni-olvasni.
Skultéty halála után 182 évvel a mai Románia területén található Arad település újtemetőjéből szállították haza maradványait Szlovákiába.
Miért alakult ki huszár-kultusz Szlovákiában?
A Habsburg császári hadsereg toborzása alkalmával, a nyelvi szempontok mellett, nem kis problémát jelentett, az újoncok kapcsán, az általános műveltség szintje. Nyilvánvaló: az írni-olvasni nem tudó katonákat nem lehetett kiképezni összetettebb és/vagy technikai feladatokra. Egy 1910-es adatsor szerint az újoncok 3%-a (Dél-Ausztria, Bécs), 60%-a (Halics, Hungária), 64%-a (Dalmácia), 19%-a (A Monarchia nyugati, fejlettebb területei, Cseh Királyság) analfabéta volt. Ezzel is magyarázható, hogy a területi különbségeknek megfelelően, Monarchia-szerte kialakultak az adott fegyverviselési szokások.
Például Csehországból elsősorban a plusz tudást igénylő technikai egységekbe, pl: ágyúsokhoz, Tirolból a puskás egységekbe, Hungáriából ugyanakkor a különösebb extra tudományt, műveltséget nem igénylő lovasságba hívtak be újoncokat. Ezek az írástudatlan katonák képezték az alapját a világhíressé vált huszárságnak, amelynek akkor nem magyar, hanem határozott hungarus karaktere volt: ezért legitim dolog, hogy a mai szlovákok és mai magyarok – mint oly sok más kulturális örökségre – a huszárságra is közös kultúrkincsként tekinthetnek, ezért léteznek a mai Szlovákiában hagyományőrző huszáregyletek és klubok is.
