Martos: Primitív, de magyar?!

Csehszlovák Kém | 2013. július 30. - 14:08
Mai találós kérdésünk: vajon a debil magyarok miért nem olvasnak zseniális magyar irdodalmat?

Vicces társasjátékot folytatnak a szlovmagyar matekosok: megpróbálják a koncertlátogatottságból kihozni, milyen sikeres volt a rendező vianovás „fiatalok”, pártfunkcionáriusok, és néhány idős ember által meglátogatott ún. „értéket közvetítő” (magyarul: ideológiai Szabadnép félórák, azaz, agymosás!) előadások látogatottsága. A töltelékműsorok kit érdekelnek, beláthatjuk: Martos és Gombaszög – minden eddigi pártokhoz közel álló propaganda híresztelés ellenére – hála a jóistenkének jókora kudarcba fulladt! A legjobb „szabadegyetem” eközben Kürt volt a tízezer feletti látogatójával!

Értékközvetítés 01.

Alaposan meglátogatott, előző posztomban mindezt finoman jeleztem, azok a jószándékú, böcsületes magyar emberek, akik mégis kilátogattak a rendezvényre a szúnyoginvázión kívül antiszemita ponyvairodalmat is a kezükbe vehettek. Szeretjük a sokszínűséget, de népek, többek között 75 ezer szlovákiai, többségében magyar anyanyelvű, zsidó származású ember tragédiáját is okozó eszmék propagálásra – még egy könyvkirakat formájában sem! - talán nem feladata egy szlovmagyar politikai párt – jelesül: MKP – által szervezett eseménynek. Tévedtünk.

Ráadásul nem várt segítséget kaptak a mai napig egyébként hivatalosan és nem hivatalosan egyetlen betűt az esethez hozzá nem fűző Vianovások, emkápésok: a bummkó.sk szerkesztője a Félszemű Polák pajtás egyenesen fejlődést lát a martosi szervezők hozzálállásában, mint írja: „nem véletlen, hogy a Jobbikot szándékosan nem hívták meg”. Valóban: a Jobbik képviselői nem, de a Cion bölcsei és más nyalánkságok megérkeztek a rendezvény területére. Halkan teszem hozzá: Magyarországról nézve ez egyáltalán nem meglepő, jobboldali rendezvényeken e könyvek hagyományos portékáját képezik a könyvespolcoknak.

Persze nem mindenki elégedett: a martosi rendezvény egyik társszervezője már elhatárolódik Martostól és erősen megkérdőjelezi a közös munkát a fogalmatlan Gubíkékkal, amennyiben a vállalhatatlan eszmék képviselői továbbra is a martosi tábor részét képezik. Az erről szóló írást a bummkó.sk persze változtatás nélkül közölte, az egykor szebb napokat látott weboldal valóságos trolltemetővé vált, kiérdemli „a szlovmagyar mandiner” dicstelen címkét is. Az ostoba nagymagyarok tehetetlen dühe a szlovák alapiskolát végzett Denis Duba helyesírásának kritizálásban merült ki, ellökve ezzel maguk közül újabb embereket, lehet kedves MKP még az a 3,5 százalék is sok lenne?

Értékközvetítés 02.

Primitív, egyszerű és műveletlen, de legalább hatalmas magyar – ilyen és hasonló emberek gyűltek össze Martoson, amit valóságos fizikai fájdalom már csak illetni is Szabadegyetem néven. Hallgatván Katona Istvánt, a Feszty park igazgatóját, a zseniális Karinthy sorai jutnak eszembe: Egyszerű és tiszta nóta, /Gólyafészek, háztető -/Nincsen benne semmi, ámde/Az legalább érthető. /A jó Isten egyszerűnek/Alkotta az eszemet,/Nincsen abban nagy modernség/Csak szelídség, szeretet./Kicsi kunyhó, szerető szív,/Messze égbolt, tiszta, kék -/Fulladjon meg Ady Endre/Lehetőleg máma még!

De nézzük, hogy működik egy ránézésre is beteg, nem normális, nacionalista ember agya: Történt, hogy az Igazgató úr imigyen köszöntötte romániai vendégeket: Üdvözlöm a vendégeket. Azt szokták mondani, hogy Lapaj a dudás sem zsidónak, sem cigánynak, sem tótnak dudáját nem adta el, nem is beszélt senkivel. Mikszáthról beszélek…Palócföldön, amikor egy kicsi beteg volt, egy kicsi kislány, az aranyat érő dudáját odaadta, csak, hogy meggyógyítsák. Köszönöm a figyelmet!"

Ó, a fogalmatlan Gubík milyen lelkesen tapsol! (Aki nem szeretné az igazgató úr dudajátékát meghallgatni, tekerjen 0:44-re!)

Igazgató úr, maga nem olvasta Mikszáth művét! Vagy tudatosan hazudik. Mit tudunk meg a Mikszáth zseniális írásából?

Lapaj “tót atyafi” volt, akinek az ősei juhász mesterségben dolgoztak generációk óta. Lapajnak nincsenek örömei, fájdalmia, “hiszen már az egész tót faj hidegebb, szenvedélytelenebb, érzéketlenebb, mint a magyarság.” Ráadásul: “Istók sohasem távozott el vidékéről, kivéve régen, fiatal korában, pályaválasztási vajúdásai közt őt is meglepvén a nemzeti hivatás láza, mely abban áll, hogy a törékeny fizikai testeknek a mulandósággal folyatott küzdelmében a gyengébbek pártjára áll, s a drótozás által segíti dacolni a végzettel (egyéb rebellis hajlam nincs is a tót népben).

Petrus, a nyitrai gróf dudása, akiről egyebet nem tudunk meg, hacsak azt nem, hogy olyan jól él, “aminő életmódot pedig a tót fantázia is csak a jövő életben ígér az igazaknak”.Ennek a dudásnak fájdult meg Lapaj hangszerére a foga, így a zsidó Éliás segtségével próbálta megszerezni. A kereskedő pénzt ígért és gazdagságot Lapajnak, de ő azzal utasította vissza a száz, illetve ötven tallért, hogy ő bizony nem tud mit kezdeni a pénzzel. Petrus, a megbízó, akinek etnikai hovatartozása esetünkben tökéletesen lényegtelen, pedig hoppon maradt.

Igazgató úr, maga azt álltja, Lapaj “nem is beszélt senkivel”, és csak részben van igaza. Mikszáth így írja: “Egykedvűen folytatta tovább is régi életmódját, néha napokig sem beszélve emberi lénnyel, s mégsem unva el magát soha.” Mert Lapaj jó barátságban volt a természettel, ezért. Lapaj azért némult mindig el, hogy a természetet, az állatokat hallgassa. Bizony, a történet szerint Petrus keresi a Lapaj Mesterét a titkát, miért, hogyan képes ez a tót atyafi ilyen kíválóan dudálni? A titok nem más, mint összhang a természettel, amit hallgatni kell.

Lapaj végül önként eladja dudáját a ravasz kereskedőnek, Eliásnak. Két párnáért és egy derékaljért. Az együgyű csősz fel szeretné nevelni a hozzá “belopott” gyereket, elértéktelenedik számára az addig felbecsülhetetlen hangszer is, eladja a “zsidónak” hangszerét. Az, hogy maga “magyar” palócot csinál a tót Lapajból az ön nacionalizmusának tudható be. De szlovák volt a leány is, akivel a dudás találkozott, ahogy Mikszáth írja: “Ruhája, a zöld szoknya, fehér kötény veres rojtokkal, a tót nép ezredéves, soha nem változó divatja”. Az, hogy maga azt sugallja, hogy Lapaj más emberek származása miatt nem adta a dudát, az a maga rasszizmusának és műveletlenségének tudható be.

Maga, Igazgató úr, nem értette meg Mikszáth Kálmánt. Maga annak a kulturális intézetnek a vezetője, amely területén az antiszemita ponyvairodalmat is népszerűsítő martosi szabadegyetemet (jaj!!!) tartották. Maga Igazgató úr egy szlovmagyar autonómiában is biztosan pozícióban lenne. És maga egy köszöntő alkalmával a magyar irodalom egyik óriásának nem túl bonyolult szövegéből egy rasszista, idegengyűlölő köszöntőt formáz, amely butának és bezárkózónak festi le a magyarokat. Kérdezem én, minek ide autonómia, amikor ilyen fogalmatlan sültbolondok irányítanák a szlovmagyar közösség kulturális életét? Ha van önben némi civil kurázsi (persze nincs, csak kirekesztő gyűlölet) azonnal átadja a helyét valaki másnak, aki legközelebb nem hoz ekkora szégyent az erdélyi és magyarországi vendégek előtt a szlovmagyar közösségre! Aztán a rendelkezésére álló, tengernyi szabadidőben legalább egyszer elolvashatná a Tót atyafiakat is!!! Így csak a saját, semmire nem kötelező ítéletünket mondjuk ki önre:

Katona István Igazgató úr, maga egy sötét, bunkó!

A végén pedig egy szerény kéréssel fordulok a para olvasóihoz. Az eddigi kommentek alapján sokan nagyon büszke és nagy magyaroknak képzelik magukat, bármit is jelentsen ez. Megkérem a trollokat és a mindent jobban tudó igazságosztókat, e bejegyzéshez akkor szóljanak hozzá, miután elolvasták a novellát! Magyarul: az a debil, aki nem olvasta el, kussoljon. Aki valóban szereti a magyar irodalmat és érti is, olvasson legalább egyszer az életében el egy Mikszáthot, mert különben úgy jár, mint Katona István, a Feszty park – hivatal szerint még biztosan - igazgatója.