Jaffásodtok?

Csehszlovák Kém | 2013. november 14. - 10:13
Ha a megyei választásokon tapasztalt részvételi arányokból nem lenne világos, a szlovmagyarok nem politizálni akarnak, hanem élni.

Nagyon sok szlovákiai magyart ismerek, bevallom sokszor úgy érzem, a ti mentalitásotok, gondolkodásotok sokkal polgárosodottabb, mint a magyarországiaké. Ennek a kulturális különállásnak, ráadásul szép hagyománya is van, Márai Sándor tökéletesen leírja. Rengetegen vagytok, akik számára magyarnak lenni olyan, mint a levegővétel, nem kell róla beszélni, mindenki tudja, ha már beszélsz róla, kiábrándít. Nyitottak vagytok a világra, nyelveket beszéltek és a civil önszerveződés mellett, a munkakultúrátok is magasabb fokon áll, mint magyarországi társaitoké. Tudatosabban kiáltok a demokrácia értékei és az elkerülhetetlen társadalmi reformok mellett, még ha tudom, ti is csak pénzből éltek és néha nagyon meg kell érte dolgozni.

Tökéletesen megértem kiábrándultságotokat is a szlovákiai belpolitikából, ezzel a gonddal nem vagytok egyedül. Bizony, olyan időket élünk, amikor többet kell dolgozni a kenyérért, és alapvetően képzett, több nyelven beszélő emberek számára sem alapvetés egy állandó munkahely. A gazdasági válság és létbizonytalanság következtében erőre kapó szélsőjobboldali és populista pártok képviselői Komáromtól-Besztercebányáig olyan „megoldásokat” mutatnak fel, amelyek rövidtávon tetszetősek, de semmiképp nem működőképesek. Nagyfokú belső autonómiátokat azonban nem kéne feladni, polgári-demokrata gondolkodásotokat nem kéne vezérelvű parancsszavakra cserélni, éppen ezért ma a közösségeteket folyamatosan veszélyeztető jaffásodás jelenségéről írok.

Magyarországi olvasóim kedvéért mondom, egykor minket, magyarországiakat hívtak jaffásoknak a szlovákiai magyarok, elsősorban a párkányiak, ahol mindig nagy volt az átmenő forgalom Egonból. Az elnevezés oka az volt, hogy nálunk lehetett kapni Jaffát, Csehszlovákiában pedig nem. Hála az Európai Uniónak és a szlovákiai nacionalista kormány elkergetésének 1999-től áll már a párkányi híd is, de a sturovói szupermarketek polcairól a knédlirudakat lerabló magyarországi turista képe még mindig létezik, jönnek a jaffások. Sokszor beugrik ez a kép mostanában, amikor a Fidesz és szlovákiai láncos kutyájának az Mkp-nak politikájára csodálkozunk újra és újra rá. Ezek a tisztelt urak és hölgyek sokszor úgy viselkednek ugyanis a szlovákiai magyar belpolitikában, mint a Párkányba érkező legendás magyar turisták.

-          Nem értik a helyieket (vö.: jééé, ti milyen szépen megtanultatok magyarul)

-          És mindent lerabolnak, hazavisznek (vö.: a tucatnyi knédli rúd esete a bevásárlókocsiban)

Tán nem veszitek rossz néven, de kölcsönveszem ezt a zseniális szót és élek egy javaslattal: mostantól használjuk a jelzőt a fideszmagyarokra és csatolt szerveikre, nevezzük nevükön őket, hiszen ők, a jaffás magyarok, előszeretettel piszkítanak bele mindennapi életetekbe. Továbbá: a magyarországi Fidesz-kormány rendszeresen eteti és itatja gerinctelen siserehadát, amely Szlovákiában történetesen az MKP és z MKP-t nyiltan fel nem vállaló, a jobboldal különböző tónusán – a szélsőjobbtól az álkonzervatívig - megszólaló civil mozgalmak és szervezetek formájában szerveződnek. A cél kettős: lehetetlen ígéretekkel kábítani a szlovmagyar közösséget, például: az autonómia kialakítása Dél-Szlovákiában, ugyanakkor a helyi siserehad aktív közreműködésével, erős ideológiai agymosásban részesíteni az itt élőket, hogy a 2014-es magyarországi országgyűlési választásokon mindenki tudja a dolgát: most nem karikázni, ikszelni kell majd az Egyetlen Pártot. Ennyi a történet, az MKP beállt a jaffások szolgálatába, lassan, de biztosan ők is eljaffásodnak.

Kevesebb szánalmasabb dolog létezik ugyanis  Dél-Szlovákiában, ahol a magyarságméterrel fenyítő MKP-s vagy MKP-közeli jaffások szpoluprácáznak, gúnyolják a Híd párt poltikusait, és a pártot. Vö.: Fidesz, 2002: „A haza nem lehet ellenzékben”. Teszik ezt annak tudtában, hogy az önkormányzati választásokon is már csak a párt tehetetlenségi nyomatékának – értsd: jobban beágazottak helyi szinten, mint a 2009-ben alapított riválisuk – köszönheti a relatív „sikert” vagy inkább pürrhoszi győzelmet. Ami a legsúlyosabb, hogy az MKP gyakorlatilag egy útszéli kurva módjára teszi szét a Fidesznek a lábát, aminek következménye, hogy új picsavillantó ruházatra még csak-csak telik, de a közterületen lefolytatott aktus és csillogó testnedvek láttán mindenki legszívesebben a gázba tapos, meglehetősen gusztustalan látvány, ahogy a kettős állampolgárság keresztülverése után, újra és újra, tövig kapja be a karót.

Jaffásaink legújabb fantasztikus magyarságteljesítményükre különösen büszkék lehetnek, hiszen a Fidesszel és a magyarországi kormánypárt seggéből kilógó RMDSZ-es politikusokkal együtt nem szavazták meg a Híd párt néppárti tagságát. Miközben Berényi pártelnök egyeztetni hívja Bugár pártelnököt az MKP pártszékházába a megyei választások második fordulójáról. Van bőr a képén, az biztos. Véleményem szerint Bugár Béla most hibázott: nem kellene támogatni Berényit és az MKP-t Nagyszombat megyében. Azt a pártot, amely konkrétan ott tesz keresztbe a Hídnak, ahol tud. Azt a pártot, amely látványosan támogatja a Híd alapelveivel gyökeresen szemben álló etnikai alapon nyugvó, kirekesztő, nacionalista budapesti politikát, amelynek párját utóbb Zsolnán, újabban Besztercebányán látjuk. A szlovákiai magyar választók előtt világossá kellene tenni, hogy az MKP által képviselt faszméregető magyarkodás csak újabb, Budapestről érkező, egyoldalú aktusokhoz vezethet.

Ha a részvételi arányokból nem lenne világos, a szlovmagyarok nem politizálni akarnak, hanem élni. Eladhat akármennyi asszimiációs célpont pólót az MKP, a szlovmagyarok napi életében felmerülő problémák csak igen kis százalékban kapcsolatosak nemzeti érzelmeikkel, státusukkal. A kihívások elsősorban a napi megélhetésre, munkahely-keresésre, és sokszor vegyes családjuk jövőjére vonatkoznak.