Négy „kommentelő”, akik miatt érdemes Csehszlovák Kémet olvasni
Alaposan kiverte a biztosítékot legutolsó posztom nácikéknál. Pedig, szokás szerint, csak annyi történt, hogy a körtét körtének neveztem, az almát almának hívtam, a nácikat meg elküldtem a picsába. Volt nagy sértődés, sírás, rívás, miegyebek. A legszebb egyébként, hogy magukat valószínűleg okos, értelmes és köztiszteletben álló embereknek tartó, két lábon járó asszimilációs célpontok egészen kíváló és szórakoztató módon feledkeztek meg magukról.
Para-olvasó vagy? Itt a a TOP 4 agymosott kommentelő!!!
Grendel Lajos, Kossuth-díjas író, közíró, a szlovmagyar akol jeles alakja
Lajos fellépése és mondata igazán csalódásként érintettek. Bravúros témamegkerülése számunkra azt jelenti, még egy Kossuth-díjas is lehet nettó hülye. Bízunk azonban abban, csak rossz napja volt. Amúgy a szlovákiai magyar író biztosan nem emlékszik rá, de egykoron Pozsonyban felismertem az Obchodná utca tetején, a trafikkal szemben, ismeretlenül leszólítottam, hogy kezet fogjak vele és szót váltsunk. Van egy közös fotónk is, ha megtalálom, posztolom.
Katona István, igazgató
Istvánban kifejezetten csalódtunk, hiszen utolsó találkozásunk alkalmával olyan kedvesen mosolygott még a romániai vendégekre is. Sőt, zenélt, szavalt nekik, az a néhány deci fröccs, ami kigyöngyözte homlokát, még így is sokkal józanabb formába öntötte, mint a mellette álló Súdruh Duray imbolygó sziluettjét. Képzeljék, arról a Durayról beszélek, aki a martosi rendezvény után egy külön publiba tartotta fontosnak, hogy hazudjon rólam a marokkói portálon. Egészen mókás történetet talált ki: részegen, Katona igazgató személyesen dobott ki a Martosi táborból, a fülemnél fogva. Kár Pista, hogy pont tegnap cáfoltad kommentjeidben Durayt. Azt írtad, velem még nem is találkoztál. Epic!!!
Gubík László, az MKP Via-Nova elnöke
László régi ismerősünk, sok vörösfejű kommentet írt ő már a parára, igazat megmondva, láttuk őt már sokkal dühösebbnek is! Különleges ismertetőjele, ha a posztunk nagyon betalál, perrel fenyegetőzik. Ezt immár másodjára teszi meg, és jelentem: kifejezetten összeszartam magam. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy László barátunkat emlékeztessem a régi asszimilációs célpontok között terjedő mondásra: aki kurvának áll, ne sírjon, ha dugják! Lacika, régi telepi haverom tanácsa jut eszembe, forgasd haszonnal: ha nem csúszik a léc rendesen, kend meg vazelinnal!
Fehér István, tanár, közéleti „hasznos hülye”
Íme az ember, aki tényleg megkérdezte Vona Gábortól, mikor tartja aktuálisnak a politikai határok megváltoztatását! Itt azért tényleg meg lehetne már állni egy asztakurvára, ha ezt az érzést nem lehetne még fokozni. De lehet: jelentem, ez az ember nemcsak egy volt tanár, hanem a mai napig a szlovmagyar közélet egyik mitugrász és a fontos emberekhez dörzsiző alakja, mindenhol ott van. Kontroll és visszajelzés nélkül, ilyenre gondolok például: Te István, nem mondták még neked, hogy húzzál innen a picsába?
Összegzés
Pörgesse nyugodtan szemével végig a nyájas olvasó még egyszer a névsort, íme, ők és még sok névtelen harcostársuk legutolsó posztom alatt fontosnak tartották kifejezni egyet nem értésüket. Mivel hozzászólásaik nagy részét, a mondanivalót elragadta az indulat, a vörös, illetve bocsánat a NARANCSKÖD, érdemi mondanivalót sem lehetett kihámozni a megjegyzésekből. Egy pillanatra még az is megfordult a fejemeben, tán el sem olvasták a posztot?
Dehogynem.
A poszt amúgy arról szólt, hogy a Magyar Közösség Pártja, ezúttal ifjúsági szervezetén keresztül – korábban a CSEMADOK került e hálátlan szerepbe – egy neonáci sejtszerveződéssel karöltve egy nettó antiszemita pojáca köré próbál valamiféle személyi kultuszt és tradíciót kiépíteni. Én nem tudom, ennek mi értelme van, azon kívül, hogy a fent említett személyekre, és a pártra óhatatlanul is a kultúrlényekre állítólag nem jellemző antiszemitizmus jelzője száll. Trollkodás a történelemben? Játék a rövid távú memóriával? Vagy csupán az idők és a Fidesz szavára hallgatva, némi baksisért eladni utolsó gerincdarabkájukat is?
Ti lennétek a magyarok?
Muhaha!!!
