Best of 2013 – Csehszlovák Kém 10 legnagyobb esete a szlovmagyarokkal
Soha nem merném azt állítani, hogy ezek jó írások, de kétség kívül, rengeteg reakciót kaptam, sok kattintást, felráztam velük egy kicsit a közbeszédet, ahol olyan uncsi emberek posztolgattak eddig, akik nemrégiben képesek voltak összekapni, hogy melyik szlovmagyar blog a legolvasotlanabb. Esküszöm! Az év legszórakoztatóbb cicaharcát itt
Lássuk!
Via Nova, a bűzlő zsákutca. Miért hagyjátok, hogy ilyen szlovmagyar neonácik neveljék fel gyerekeiteket? – tettük fel a kérdést az év elején. Kétség kívül az év egyik legszórakoztatóbb öntökönrúgása a Szávay „faszpumpás” Pista által leszállított márciusi megabotrány volt, olyan nagy nevettetőket kaptunk, mint Gubík „feljelentelek, köcsög!” Lacika, Samu „Árpádsávos” Pista és a „Pincsikutya” Csonka.
Ti beszéltek autonómiáról? Az év másik szóvicce ez az autonómia fap-fap, egészen korán elkezdték, Berényi „elhatárolódom a Jobbiktól” elnök úr és Civil Géza Budapesten járt az alkoholista súdrh Durayval – és nem tudtak leakadni a témáról egész évben. Én már akkor szóltam: A Jobbik-MKP/Via Nova tengely úgy újabb nyolcvan évre elintézte, az autonómiát elfelejthetitek.
Aki Gombaszögre megy, az nem magyar. És még csak most lendültünk bele, emlékeztek? Nyáron folytatódott a szlovmagyar mátrixba a magyarországi szélsőjobb töretlen beszivárgása: dübörögtek a a magyarországi adófizetők pénzén megszervezett hányópartik az asszimilációs célpontok számára. Mi pedig hátradőltünk, és kértünk egy kólát meg egy csipszet és végignevettük a szlovmagyar ifjak tábori cicaharcát.
This is Sparta? Felvidék! Komolyabbra fordítva, a nyáron történtek azért súlyosabb dolgok is. Úgy látszik Berényi MKP-elnök nem akart lemaradni a barnuló ifjúsági csoportjától, ezért miután levírusozta a szlovmagyarok nagyobb részét (értsd: a parlamenti képviseletet biztosító magyar párt szavazóit), a hazaáruló, fasiszta Esterházy gróf budapesti szobrának avatása alkalmából háborút hirdetett ötmillió szlovák ellen is.
Hol a tót felirat, megélhetési jogkurkászok? Érdemes megemlíteni az erős kezdés után, az MKP meglehetősen átlátszó stratégiája alapján civilben nyomuló kispofáit is, kétnyelvű Szlovákia mozgalom, és társai. Ő bennük nem az a legviccesebb, hogy kis videokat forgatnak a fingreszelésről, hanem tényleg elhiszik, a szlovák nacionalizmus ellen lehet úgy küzdeni, hogy a magyar akol nacionalizmusával nem foglalkoznak.
Cion bölcsei a szlovmagyar Fidesz-táborban!!!! Kétség kívül nagy durranás volt a nyáron a martosi fesztiválon terjesztett Cion bölcseinek jegyzőkönyve antiszemita ponyvairodalom nyilvánosság elé tárása, felkapta a külföldi és a magyar nyelvű média is, külön publiban szólalt meg az eset kapcsán még a vén alkesz súdrh Duray. Miki bácsi alaposan beszlopált bánatában, engem is odahaluzott Martosra, LOL.
Pered: cumi van Látjátok kedves vírusozó emkápések, vianovások, és terepasztalos jogkurkászok, milyen kínosan szar és kellemetlenül fájó ez a pitiáner nacionalizmus, amit az eset kapcsán a pofátokba kaptatok?
Neonácira emlékezett a Fidesz szlovákiai partnere Alaposan lejáratta magát egy másik „nagy öreg”, hiába, a Kossuth-díj nem ad felmentést a hülyeség alól, néhai Kántor Csaba költő és egy neonáci csoport szellemi atyja antiszemita rajongói közé beállt a „nagy” Grendel Lala is. Kár érte, mi csak a szépre emlékezünk.
Megint jól fel lett pofozva a szar, avagy a „magyar kisiskola” az új Rezešová? A 300 fős baráti kör buszos kiándulása a pozsonyi vár alá. Vittek magukkal néhány kimaradó diákot és egy koporsót. De a szégyenletes esemény szervezője a poszt alatti kommentmezőben fut bele az igazi pofonba, érdemes kattintani.
December ötödike hamis fanfárjai E cikkel kapcsolatban engedjétek meg, hogy egy személyes történetem osszam meg veletek. A cikk megjelenése után rámírt skype-on egy külföldön dolgozó szlovmagyar haverom: te csk, ki ez a Tokár? Kétség kívül a Via-Novás csörgősipkások mellett a 2013-as év legnagyobb bohóca. Sok szempontból azonban sokkal kártékonyabb, mint Berényi ificsapatának “hasznos hülyéi”.
De ő tényleg azért kemény, mert simán nem látja magát, hogy nagyobb gecináci, mint Duray és Gubík szerelemgyereke. Emlékeznek még, hogy 2013 úgy kezdődött, Tokár pajtás megkérdezgette, ki a szlovákiai magyar. Mi az, hogy ki a szlovákiai magyar, WTF???!!! Milyen kérdésfeltevés ez? És vitázni akart ezen. Itt érdemes közbeszúrni, hogy fél évvel később már ott tartottunk, hogy vírus a la Berényi. És demokráció, juj, de vicces.
Ennyit a Terepasztal és a közbeszéd.sk polgárok és pártok feletti derűjéről. Na de visszatérve, hol van az a civil kurázsi, hogy egy ilyen Tokár elé odaálljanak a a helyi jókötésű legények, csendes könyvelők és háziasszonyok, hogyaszongya, kiafasz ez bazmeg, hogy ilyen kérdést egyáltalán feltegyen. Dejszen ez ugyanolyan, mintha beállna valaki a faluba vezető úton, igazoltatna, hogy falusi vagyok-e, mert ha nem akkor hello.
2013-ban pedig egy ilyen világ felé haladtunk. Egy olyan világban, ahol Tokár „civil” Gézák, Gubík „fogalmatlan” Lászlók akarják megmondani, ki a magyar vagy szlovákiai magyar egy picit is gondolkodó ember fogja magát, felül a vonatra vagy repülőre és minél hamarabb, minél távolabb elkullog. És kurvára nem akar majd hazajönni, vagy legalábbis elmegy a kedve. Amúgy erre néha gondolnak a tisztelt akolban maradók, hogy az agenda, amit toltok, nem túl csábító? A jelenség – mégis, kik ezek az emberek??? – bár önmagáért beszél, azért ad okot szomorúságra, mert jól láthatóan nincs már klasszabb és más kínálat a fiatal generáció köréből, ezek az arcok, ha neadjisten nem találnak maguknak valami böcsületes munkát, jó eséllyel jelen lesznek a szlovmagyar belpolitika világában.
Ennek eredménye, hogy az a szlovákiai magyar világ, ami eddig egyfajta értelmiségi pluszt adott a magyarországi látogatónak, lassan elenyészik, mert totálisan átveszi helyét a buta és primitív magyarországi pártlogika és szekértábornyi gyűlölködés. Kopik az a szlovmagyar gondolkodás, amely a magyarul beszélő emberek számára szerte a világon egy új megközelítést, látásmódot is adhatott, uncsikká, hétköznapikká váltatok, a legkevésbé sem tudtok már meglepetést okozni. Egy-egy koncerten, könyvben vagy szerkesztőségben még lehet érezni a szagotok, de hol van az a Bodri kutya a faluban, egyáltalán: hol van az a falu? Rovásírásos táblák köré gyülekeznek a ködevő magyaridióták, oldalukon ősmagyar övtáska csillog, máshol pedig képességektől és jó ízléstől nagyon távol álló személyes ambíciókat és uram-báttyám világot látok, kérhetek egy személyes szívességet?
A polgári identitás teljes hiánya keveredik a kisebbségi lét okozta frusztrációk újkeletű kiélésének budapesti lencséjén át kiégetett fájdalmas keserű utóízzel: ez mégsem a miénk. Európa helyett sokan a budapesti etnikai majomcsapdába ragadnak véglegesen, ez a legújabb szlovmagyar makiverem, ráadásul a leghétköznapibb fajtából: nem mindig bejön az idegenkéz-technika, bár a vége minden esetben egy orbitális önszopatás kevésbé látványos esetben egy budapesti vagy nyugat-európai letelepedés. Ezzel elentétben a sikertörténetek kivétel nélkül egyéni sorsokról szólnak, a kevesek által ismert műhelyeket, személyes példákat a plebs elől ma már inkább rejtik, mint mutogatják, ide jutottunk, disznók elé gyöngyöt?
Ráadásul – ez a történetnek a legszebb része – olyan elképesztő identitásbeli ellentmondásban próbálnak minden nap boldogulni, ami nem első, második, de harmadik olvasatban is pszihiátriai eset. Nézzünk meg közelebbről egy tipikus MKP-s agyféltekét. Az egyik azt mondja: Magyarországon jó irányban változnak a dolgok, a másik azt mondja: Szlovákiában pedig rossz irányban. Magyarország esetében tudtos építkezésről beszél, hosszútávú tervezésről, Szlovákia példáján sunyi, fű alatti, régen megszokott módszereket, nacionalista kormányzatot (Sic! – csk) említ.
Pedig ha valamiben van manapság egyezés szlovák és magyar kormányzat között az a nacionalista szómágiával, a két nép régi frusztrációinak és démonainak újraélesztésével beüzemelt Új Rend, a homo kádárikus és a homo husákus újrateremtése. Ha igaz Bugár elnök úr megállapítása miszerint mindenki MKP-snak születik, de valaki továbbtanul – akkor 2013 a felhőtlen szórakozás mellett a primitív, nacionalista zombik éve volt.
Nem vitás: a legfiatalabb generáció elvérezni látszik a nem is olyan magas akadály átugrásán, visszaéltek egy olyan lehetőséggel, amely talán még senkinek nem adatott meg 1918 óta.
Így lett 2013 a felhőtlen szórakozás, a primitív, nacionalista zombik menetelése mellett egyben a szígyen éve is.
