I.Gyula, az állatok királya
Magyarországhoz hasonlóan Szlovákiában is néhány éve a populizmus teljes diadalt aratott. Az okokról és a jelenség mozgatórugóiról részletesen itt olvashatsz. E parazita politikai stratégiát Orbán Vikor, Szlovákiában Robert Fico járatja csúcsra: Orbánisztán és Ficoland. A két etnikai alapon, nemzetállamot építő politikai vállalkozó nem hagy kétséget afelől, hogy politikája a egy-egy kivételezett rétegnek a smeres és fideszes hűbéreseinek szól, nemzetpolitikájuk faék egyszerűségű: mindent a „magyarok” és "szlovákok" érdekében cselekszik, amely tetszetős jelszó alatt valójában saját párthíveit kell érteni. Szlovákiában Fico miniszterelnök jelentette ki Túrócszentmártonban, hogy Szlovákiát nem elsősorban a kisebbségek számára hozták létre, bármennyire is tiszteli őket. Orbán szerint a haza nem lehet ellenzékben. Satöbbi.
A két miniszerelnöki politizálás megannyi párhuzamára nem térek most ki, nagyjából mindeki tudja, mire gondolok, államosítás, rezsiharc, foci, Horthy-nosztalgia, Tiso-nosztalgia, bla-bla-bla. Ami biztos: egyik országban sem túl jó most bármilyen kisebbséginek, magyarnak, melegnek, romának, hajléktalannak lenni, mert Magyarországon és Szlovákiában is illiberális politikát folytat az uralkodó elit, ráadásul ez a totalitárius tendencia bőven elég volt arra, hogy megágyazzanak saját szélsőségeseinek is, ott egy Kotleba nevű megyei elnök áll a parlamenti bejutás küszöbén, itt egy Jobbik pöffeszkedik már három éve a parlamentben.
A legutolsó közvéleménykutatások alapján Fico pártja stabilan 42 százalékon áll, Orbán számára nem elképzelhetetlen 2014-ben a kétharmados győzelem megismétlése sem. Gyakorlatilag ha a legidiótább para-kommentelőt elindítanák az országgyűlési választásokon smeres vagy fideszes színekben, garantált a mentelmi joga 4 évre. A két teljhatalomra törő kormányzó erő saját társadalmában, politikai erejéhez mérten, minden hatalmi ágat megpróbál maga alá gyűrni, ennek elérése érdekében nem riad vissza a legagyalágyultabb, minden józan észnek ellentmondó gazdasági intézkedések bevezetésétől sem. Könnyű dolguk van: hatalomgyakorlásuk felett egyre kevesebb a kontroll és pártjaik politikai ellenzéke, a komáromi Klapka-téri szarógalambokat meghazudtoló teszetoszasággal tipegnek ide-oda tehetetlenségükben.
Mi lehet az ellenszer? Összefogás!
Magyarországon az Orbán-ellenes ellenzéki összefogás a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció befogadásával talán belátta, hogy teljes összefogás nélkül lehetetlen akár csak megszorítani is a kormányzó pártot. Nagyjából három forgatókönyv létezik. Az összefogás sikeres és sikerül leverni a Pocakos Tábornok seregeit. A Fidesz győz, de az ellenzéki összefogásnak sikerül nagyon megszorítani a Fideszt, amely tény önmagában segítheti feltámasztani a magyar demokráciát, visszaadhatja a parlament valódi jelentését, súlyát, satöbbi. Az összefogás nem sikerül, a Fidesz újra kétharmaddal nyer.
Szlovákiában köztársaság-elnöki választások lesznek, a képlet Magyarországhoz hasonlóan pofon egyszerű: csak ellenzéki összefogással pattinthatjátok ki a jelenlegi kurzust az elnöki székből. Ami történt, tudjuk: A Most-Híd felismerve a józan paraszti ésszel is könnyen belátható helyzetet egy szélesebb ellenzéki összefogás amúgy bőven kritizálható – erről később – jelöltje mögé állt be, míg az MKP saját jelölttel rukkolt elő. Elég ijesztő volt ezt a fejleményt látni, azon meg már csak sírni lehet, hogy ennek láthatóan még örülnek is a parlamenten kívüli pártocska háza táján.
Egész egyszerűen arról van szó, hogy a véletlenszerű, 51 szavazattal hozott megyei választási döntő után az MKP azt kommunikálja, itt most valamiféle belső, hangulatjavító fordulat történt. Lószart, mama, mondaná Hofi. Megkapaszkodtak az önkormányzati választás mérsékelt gratulációkra amúgy okot adó sztorijában, dupla vagy semmit játszanak, alaposan nekimentek Bugárnak az utóbbi hetekben. Nem véletlen a részeges súdrh Duraj versmondó lány reaktivizálása sem: egy hazugság ide vagy oda, azért az embert már úgyis megbolondult, no, meg hátha sikerül Bugáron ütni még egyet. Kedves MKP, don’t fuck with Béci, persze aranyos, hogy mindet megpróbáltok. Egy székely vicc jut eszembe a parlamenten kívüli magyar párt elnéző mosollyal figyelt kalimpálása láttán: Székely ember tanítja úszni a gyerekét. Bedobja a mély vízbe és kiabál neki: - Kapálózzál bazmeg, kapálózzál bazmeg! Bazmeg...
Még mielőtt nagyon megharagudnátok a Berényi Jóska féle csapatra, nem kell. Ennyi van bennük. Az MKP belső logikájának megfelelően állított jelöltet, de nem gondolkozott. A párt döntése a saját, pártérdekek szem előtt tartása mentén valósult meg, az a helyzet, az MKP képtelen szlovákiai keretekben gondolkodni. Nem először látunk ilyet, legutóbb a kisiskolák bezárása alkalmával szervezett etnikai kudarckirándulást Civil Géza. Ez nem baj persze, csak mondom. Az egyiknek sikerül, a másiknak nem. De most tök őszintén, egy néhány hónappal korábban még vírusozó párttól várhattunk volna mást? A helyzet az, hogy az etnikai alapú nacionalista politizálásba bele van kódolva a betonfejűség és a kirekesztés. Halló! Van itthon valaki? Gondolkozz, McFly!!
Mégis, vajon mi állhat a tragikusan sorszerű önszopatás a hátterében? Milyen más, a politikai túlélés ösztönéből fakadó, jól érzékelhető kétségbeesésen kívüli okok miatt indult el I. Gyula, az Állatok Királya a választásokon, és írta alá több, mint negyvenezer ember a jelölési papírost? Megmagyarázom.
Tök vicces volt nemrég olvasni Stubendek Attila vendégszerző írását egy jelentéktelen álértelmiségieknek belőtt weblapon. Egy amolyan mítoszgyilkosnak szánt posztban a vendégszerző maga jön ki az egyik legnagyobb szlovmagyar mítosszal, tessék: „Én például nemzeti ügyekben liberális vagyok (a kétnyelvűség, önigazgatás liberális megoldások!), gazdasási szempontból baloldali (szegények megsegítése), magyarországi pártszimpátia alapján jobboldali, szlovákiai szerint pedig konzervatív. Na, vajon milyen dobozba tudtok így tenni?” Amúgy nem a szerző a lényeges, hanem a gondolkodása, amely alapján valamiféle meghatározhatatlan csodabogárnak mutatja magát. Tegyük gyorsan hozzá: ez az attitude baromi elterjedt a szlovmagyar világban, és a fenti bevezetésem fényében, ezzel a gondolkodással magyarázható Bárdos indulása is.
Gyakorlatilag ezt mondja: támogatja a kisebbségellenes magyar nemzetállamot, de amikor hasonló élmények érik Szlovákiában, hirtelen liberális lesz. Ha az olvasó nem tudja követni, a hiba nem az ön készülékében van. Általános tapasztalat a magyarországi jobboldalon ez a kognitív disszonanca – ti. nem érzékelik a kettős identitású embereket Magyarországon, de a határokon kívüli magyarokról bezzeg mindig teli szájjal beszélnek - komoly kihívás lehet ezzel együtt élni. Mert miről is van szó? Egyik nap harcos aktivista a Kétnyelvű Délszlovákia Mozgalomban, Van Egy Álma, matricázik, táblákat csavaroz, másik nap egy demokrácia-ellenes, befelé forduló, egynyelvű rezsim félszemű nyalonca. Jobb esetben kitartottt bérence, legalább van mit kihányni. De a legjobb mégis az a rész, amikor ez az ember és a hozzá hasonlók mindezt megmagyarázzák! (Lásd: kommentek).
Könnyen belátható: Szlovákiában kisebbségi ügyekben liberális elvek mentén gondolkodó szavazópolgár elvileg nem támogathatná I. Gyulát, az Állatok Királyát anélkül, hogy ne kerüljön szembe önmagával és az etnikai majomcsapda szorító fogásával, amely egyben hétköznapi nyelven azt is jelenti, hogy restaurálja az etnikai nacionalista alapvetésű Ficoisztánt. Ez van baszki, ne bántsuk őket, nem tehetnek róla, észre sem veszik, ugyanúgy érvelnek: magyar vagyok, akutyaúristenit neki! Hogy ezt most épp néhány tízezren így gondolják, annak csupán saját szalonnaszagú ostobaságuk, vöröshagymaszagú rövidlátásuk és lábszagú provincializmusuk az oka. Észre sem veszik, hogy Fico röhög a spájzban, újra kijátszotta a magyar kártyát, most egy kicsit másképp. Ennek a köztársasági elnökválasztásnak ugyanis nem az a tétje, hogy lesz-e magyar elnök (nem), túléli-e az MKP a parlamenten kívüli létet (nem), hanem, hogy meg tudja-e leckéztetni a szlovákiai társadalom including of magyarok a mostani rendszer legnagyobb Hasábját, vagy sem. Minden más beszéd lényegtelen, csobogó kicsipatak csacsogása csupán.
