Hat párhuzamos szlovmagyar valóság, amit eddig nem vettél észre!
Párhuzamos valóságok 1: Szpolupráca visszavág!
Igazán erős napokat élünk, vicces látvány mostanában a légvárkontentre arcoskodó MKP és a körülötte állandó jelleggel nyüzsgő, mintegy 30-300 ember látványa, ahogy sorra adják ki – ha valaki tudja, mire fel, elolvasnám – egyre szűkülő pártérdekektől gyártott, győzelmi jelentéseiket. Egy biztos: az MKP által eddig fennhangon támadott, dehonesztáló jelleggel csak szpoluprácának emlegetett politika most nekik Nagyszombat megyében összejöhet: A Smer-MKP összjáték a közgyűlés három alelnöki pozíciójának egyikét jelentette a Múltba Kókadó Pöcsök nevű történelmi gitegylettnek.
Itt van hát az Asszimilációs Célpontok Szpoluprácája Igazmondó Hranol Sztranájával, móka van, és bódultsáság. Még a Parameter bolondja, Samu Pista is elfelejtkezett egy pillanatra magáról és egy aranyos riposztban vallja be a szlovmagyar választópolgárnak, őt és pártját bizony nem is kell komolyan venni. Köszönjük Pista, reméljük az Elnök úr nem tilt le a Facebookról és még sok vicces pillanatban részesítesz minket.
Párhuzamos valóságok 2: Poli, a sírásó
sem akar lemaradni a vicces kommentek írásával a nemzeti-konzervatív oldalon. A súdrh Duraj seggéből előmászott blogger, Poli, az utóbbi hónapokban virtuális sírásónak csapott fel, sokadik írásában temetné Bugár Bélát. LOL! A Híd elnöke köszöni szépen, remekül van, és országos szlovákiai politikusként továbbra sem hajlandó önsorsrontó köldöknézésre és falusi jellegű szájalásra. Az ellentmondásoktól hemzsegő írás legszebb része, amikor szerzőnk orrig csokis szájjal Bárdos seggében pislogva az elmúlt 25 év garnitúrájának hibáit próbálja Bélára tolni. Máris érzem: most jó emkápésnak lenni, hiszen aki egy ilyen gondolatmenet kiizzadása után sem megy el inkább a Jednotába kasszásnak, ott már tényleg eltűnt az önkontroll és kritika minimuma is.
Párhuzamos valóságok 3: Híd dolgozik, Samu kiabál
Eközben a helyzet mégiscsak az, hogy miközben az MKP árpádsávos zászlót lobogtatva, a partvonalon kívülről próbál bekiabálni az esélytelenek minden nyugalmával, mártírmeneteket és címlapokat szerkeszt jobb sorsra érdemes lúzerekkel, addig a Híd csendben dolgozik, megint fel tud mutatni egy erős teljesítményt a szlovmagyar és a tágabb értelemben vett szlovákiai demokratikusan gondolkodó közvélemény előtt: Gál Gábor a minap a kassai alkotmánybíróságon teljesítményével megadta az esélyt, hogy a nacionalista frusztrációkkal motivált Fido-féle ellentörvény által teremtett ex-lex helyzet nyugvópontra jusson. Ismételjük: az érdemi dolgokat megint a tényeken alapuló, intelligens politizálás és nem az érzelmi alapú hangulatkeltés, kihaénnem melldöngetés és az unalomig rágott gumicsontok cupákolása hozza. Ez egyben jótanács is az MKP-nak a jövőre nézve.
Aki nem tudná: a szlovák Alkotmánybíróság, amely a kettős állampolgárság és a szlovák alkotmány közötti ellentmondás kapcsán foglalt volna állást. Ha nem napolják el a döntést. Az Alkotmánybíróság tökét egyébként egy Hidas politikus (po eszemkácsiny: “vegyespárti”, “vírusos”, “nem magyar”) szorongatta meg, de istenesen, jól felkészült Gál Gábor a témában.
Nem is érdemelne a történet különösebb említést, Gábor nem pofázik, hanem teszi a dolgát, ha a parameter.sk házi bohóca, az MKP elnökségi tagja nem fosta volna tele megint a blogketrecet, balkánozik és a szlovák kormány és alkotmánybíróság közös rendezésű színdarabjáról ír, általános iskolás fokon. Nem semmi, na! Írja ezt az a Samu és ejt krokodil könnyeket a szlovák demokrácia deficitje kapcsán, aki szó nélkül beszopja a legostobább demagóg zászlólengetős baromságokat, két fillérért meg lehet venni, miközben totálisan hidegen hagyja őket a magyarországi magyarok és a szlovmagyarok sorsa vagy éppen lelkiismeretüket bakanccsal taposva adják nevüket az MKP kirekesztő kampányához. Szórakoztató dolgok ezek.
Párhuzamos valóságok 4: Civil Géza világa
De itt van rögtön egy másik mókás univerzum , amelyben vannak a „szlovák nácik” és „az értelmes magyar ember” és a „szélsőbaloldaliak, drogosok”. Egyszerűen nem fogyunk ki a jóságokból, mondtam én az elején, erős évkezdés ez. Történt, hogy a hétvégén a skínheadtámadás miatt elhíresült nyitrai Mariatchi bárban emberjogi aktivisták, popszenészek és fesztiválarcok szerveztek támogató kiállást a nackók ellenében. Aznap a bár előtt egy éjszaki szelfire megállt Kovács Örs és néhány barátja is. Arról nem tudunk, a bárba bementek-e.
Civil Géza szótlan szemtanúként viselkedik, de legalábbis permanens módon nem lát az egyik szemére. Legújabb írásában megint nem tudja átlépni saját árnyékát, nem fogalmaz egyértelműen: büszke rá, ahogy ő fogalmaz, „a magyarok” nem maradtak a Mariatchi bár mellett felsorakozó antifasiszta koalíción kívül, bár erős túlzásnak érzem az egy szem Kovács Örsöt és utánfutóit „a magyaroknak” kinevezni. Tokár ugyanis, nicknevéhez hűen, szótlan marad minden esetben, amikor „a magyarok” nem antifasiszta bár mellett állnak ki, hanem náculnak vagy konkértan Jobbik-, és Kotleba melletti szimpátiájuknak adnak hangot. A Paraméter által megírt esetek kapcsán Tokár szintén szótlan maradt, nem zavarta őt a Via Nova-Jobbik románca, az antiszemita ponyvairodalom martosi népszerűsítése vagy éppen a néhai antiszemita költőcske példaképpé avanzsálása sem. Ahogy nem láttuk Kovács Örsöt és barátait tiltakozó akció közben sem.
Figyeljünk a nyelvi manipulációra! Tokár tovább folytatja valóságtól elrugaszkodott, előre megkonstruált álomképét amikor „szlovák nácikról” beszél és a Mariatchi bár mellett kiálló „magyarok” véletlenül sincsenek dekonstruálva, az írásból az következik, „magyar nácik” márpedig nincsenek. Illetve Tokár világában létezik „az egyszerű halandó”, aki „csakis nagyon speciális esetben” – főhősünk így nevezi a szlovákiai magyarok között is minimum hatvan-nyolcvan százalékban elterjedt romaellenességet – talál közös pontot a szlovák nácikkal. Khm. Természetesen Tokár hazudik, hiszen Kotleba és mondjuk a Via Nova elnökének gondolkodása között annyi a különbség, hogy az egyik általában kimondja, amit gondol, míg a másik beszari módon sunyít és szervilis agysejtjeire gyúr, amúgy mindketten piszkos kis próbanácik. Nézzük, miért.
Párhuzamos valóságok 5.: Gubík Kotleba Lacika coming-outja
Ha már szóba került a másik fogalmatlan ifivezér is, ugorjunk gondolatban el keletre, Cserna po Picsou után járunk, Ukrajnában. Közös szomszédunk fővárosában folyamatosak az utcai összecsapások, Molotov-koktélok repülnek, kövek csattannak a pajzson, futballklubok ultrái csapnak össze a készenlétisekkel és az ukrán rendőrség elitalakulataival, a jól kifűtött épületekben a mérsékelt ellenzéki pártok tárgyalnak Magyarország legújabb barátja Putyin elvtárs seggéből kinőtt ukrán államhatalommal. Nézzük a brutál fotókat és videókat, kelet és nyugat jelenlegi határán, vajon enged-e az orosz medve vagy már maga a kérdés is rossz?
Budapesten találkoztak a visegrádi országok miniszterelnökei, akik fontosnak tartották, hogy hallja e négy országban élő, majd 65 millió ember hangjukat ukrán-ügyben. A tét nem kicsi, vajon lesz-e lehetősége az ukrán embereknek szabad akaratukból véleményt nyilvánítani és azt a kontinenst, Európát választani, ahová tartoznak kulturálisan? Ki tudnak-e szabadulni Moszkva émelyítő és sok történelmi tapasztalat alapján már szlovákok, magyarok, lengyelek és csehek által is jól ismert csalfa, hamis ígéretekből, mézesdmadzag és könyörtelen erőpolitikából, különböző zsarolásoktól a nyers erőszakig? Van-e, lehet-e egyáltalán egy ilyen kiélezett helyzetben a szomszédoknak mondanivalója, ha egyáltalán, fontos dolog-e ha szlovákok, magyarok támogatásukról, szolidaritásukról biztosítják az ukrán népet a zivataros sorsfordító napokban?
Azért szeretem Gubík elvtárs FB-kommentjeit, mert őszinték. Ilyenkor mindig úgy érzi, az övéi között van, és lecsatolja szervilis maszkját és előjön belőle igazi énje, ezúttal az Irredenta Lacika. A Via Nova elnöke egy fotót kommentelt, amelyen a parlament Vadásztermében a négy ká-urópai miniszterelnök látható ebéd közben. Fico miniszterelnök forgolódik a székén, láthatóan élvezi a helyzetet, mert a falra mutat, nevet. Nézzük, mit írt az idióta kórkepes: Nézd, az is egy Nagymorva Birodalmat ábrázoló kép. Legalábbis ezt tanították az iskolában. Brogyáni kommentelő is kitesz magáért, szerinte balatoni halászatra mutat a szlovák miniszterelnök. Kettőből semmi, mindenestre egy kis mesterséges gyűlöletkeltésre kíválóan bevált a felkonf, innen is gratulálunk, szarkép. Amúgy a képeken Vajdahunyad, Árva, Visegrád és Trencsén vára látszik, ezekre mutatott Fico. És jött Gubík, aki megjegyezte, milyen szép lenne, ha Fico a Felsőház politikusaként mosolyogna, értik ugye. No, a para majd lefordítja szépen szlovák nyelvre is, hogy ők is értsék, nem kéne neked annyira sietned azzal a kettős állampolgársággal.
Párhuzamos valóságok 6.: Národná Obroda és Orbán Viktor
Akinek még nem lenne világos a Gubík-Kotleba párhuzam, azok számára ajánlom a minapi Národná obroda cikket: a szlovák nacionalisták szócsöve Orbán Viktor magyar miniszterelnök popóját nyaldossa. Csak az lepődik meg a híren, aki nem látta még Ficot és Orbánt együtt pálinkázni. Tanulságos történet ez, főleg a Fidesz köldökzsinórján, mesterséges módon még életben tartott MKP számára: gazdáitok bizony azoknak áll épp példaképet, akik másik kezükkel Malina Hedviget pofozzák , taszítják ki Szlovákiából, hepciáskodnak Pereden, beszélnek mellé az Alkotmánybíróságon a kettős állampolgárságról: vajon mennyire kell ehhez vaknak lenni, hogy azoknak a politikáját követitek a Dunán túl, akiknek a politikáját megköpdösitek a Dunán innen? Vagy ez finom kis kognitív disszonancia már nem is zavarja az egyszeri MKP-szavazót és az álcivil bagázst? Vajon micsoda napi közdelem lehet mindennap megmagyaráznia világot magatoknak? Úgy jártok, mint a vicces Stubendek Attila vendégszerző, aki megpróbálta megmagyarázni a lehetetlent. Önégetésen kívül más nem is sikerült neki.
Így állunk most, 2014 február elején, így él az MKP és baráti köre a maga által teremtett párhuzamos valóságban. Néha érdemes bepillantani közéjük, és bemutatni, hogyan gondolkodnak. Nem szép látvány, gyorsan menjen is mindenki a dolgára.
