Bevonulna Kárpátaljára a szlovákiai Megélhetési Magyar?

Ennyire hülyék azért nem lehettek. De. A magyar állampolgárságú szlovákiai álcivilek karöltve az MKP ifjúsági szervezete a Via Nova főhülyéivel ezúttal Ukrajnát osztják fel maguk között és egymás szórakoztatására, ami tovább erősíti az amúgy sem titkolt képet a parlamenten kívüli párt irredenta voltáról. Valakinek ez biztosan megéri, de vajon miért utasították vissza a múltban az MKP-sok a Slota-féle SNS-szel állított párhuzamot? Igaz, ma már nincs Slota, a pártnak is “magyar” elnöke van, csak, hogy egy pillanatra megidézzem a jelenlegi SNS hülyéit, akik méltó vetélytársai az MKP-s színekben nyomuló idiótáknak.

Fej nélküli halott a kijevi parlamentben, lángolnak a barikádok az ukrán főváros főterén, a tüntetők elkeserdetten védik állásaikat, az állami rendőrség mérsékelt sikereket ért el az épületek visszafoglalásában, Janukovics szerda este már nem támad – érkeznek folyamatosan a hírek keleti szomszédunkból. Mit tesz ilyenkor a világra egy kicsit is nyitott, embertársai halálán és szenvedései láttán elborzadó humanista – ez most akkor itt van a szomszédban? – és a demokratikus értékek ilyen példátlan kicsúfolása láttán szörnyülködő keresztény?

Például itt a Cseh Köztársaságban meglehetősen nagy szolidaritási hullámot váltottak ki az emberekben a Kijevből érkező felvételek. Non-profit szervezetek, magánszemélyek karöltve ukrán külföldi szervezetekkel adománygyűjtő akciókba kezdtek, ruhák, gyógyszerek érkeznek a gyűjtőhelyekre, nyilvánosságra hozott bankszámlákra bárki utalhat egy tetszőleges nagyságú összeget, amellyel a segélyezést és az elhunyt emberek családjait támogatják. De még Budapesten is kiment 40-50 embergyertyát gyújtani az elhunyt áldozatok emlékére.

Ki nem találják, hogyan reagált a szlovmagyarok és a magyarországi álkonzervatívok sötétebbik fele. Egyik kedvenc Megélhetési Magyarunk szerdán posztolt a Facebookon néhány sort, amelyben félhangosan azon morfondírozott, egy esetleges ukrajnai szakadás esetén, az a picinyke Kárpátalja/Zakarpatsky rus most már igazán a magyarok ölébe pottyanhatna – értik: ha már kölcsönvették, az előbb-utóbb visszajár. Nem is nagyon foglalkoznánk a komáromi jóemberrel, ha máskor nem pózolna a mindig és mindenki által bántott magyar felkent pózában, ő a közéleti civil.

A magyar kisebbségi ügyek hiperérzékenyre tuningolt Civilje különösebb megrázkódtatás nélkül, tollvonással intézné el milliónyi ukrán állampolgár sorsát – azok megkérdezése nélkül. Egészen elképesztő az alapállás: habzó szájjal vicsorog, mert senki nem fosztható meg akarata ellenére szlovák állampolgárságától, kávéházi nyugalommal, nosztalgiázva parolázik övéivel arról, hogyan kerülne milliónyi ukrán saját akarata ellenére Magyarországhoz? Vagy Szlovákiához? Vagy egy füst alatt – ha egy üzlet beindul – akkor Szlovákiát is csapjuk már a Rántott hús alakú államalakulathoz? Kínzó kérdések ezek.

Boldoghyt olvasva minden józan embernek azok a nemrég nyilvánoságra kikerült dokumentumok juthatnak eszébe, amelyek arról tanúskodnak, hogy még ki sem hűlt a gázkamrákba elhurcolt magyar zsidók ágya, de a helyi plébános és/vagy nyilas érzelmű egyének máris bejelentkeztek az úgynevezett “zsidó vagyonért” – ha már egyszer megüresedett az a lakás, nem? Hogy jobban értsétek Szlovákiában is: az arizátorok világát, az Üzlet a korzón jeleneteit idézte meg a komáromi Megélhetési Magyar, aki egy fel nem bomlott ország darabkáján kezdett alkudozni.

És az igazán durva rész csak most következik. Egy józanabb hang halk figyelmeztetésére, miszerint mégis hogyan képzelné el a területi revíziót a szomszédos országok lehetséges reakcióinak figyelembe vétele nélkül Megélhetési Civilünk csak annyit írt: Az elmúlt évtizedekben is voltak határmódosítások, és az elkövetkező években is lesznek, ráadásul Nyugaton. Nem ment mindenhol áldozatok nélkül, de azért milliók halála és világháborúk nem követték. Mondjuk ki: Boldoghy Olivér viselkedése nem normális, de minimum olyan tömeggyilkosokat idéz, akik mások halálával úgy játszanak, mint majom a farkával.

A fent nevezett megélhetési civil barátaival a szlovákiai magyar autonómia hatalmas harcosa. Képzeljünk el egy olyan magyar autonómiát, amelynek vezető posztjaiban ilyen és hasonló szellemiségű emberek ülnének. Erre nemhogy a szlovák társadalom egésze, de még a kisebbségi magyarok józan többsége is csak egy jókora fakácsot mutatna!  Tort ül a nacionalizmus, amely menthetetlenül szellemi és érzelmi nyomorba tartja a magyar nyelvű polgárokat határon innen s túl, tegyük fel a kérdést: egy ilyen ember mit keres még a szlovmagyar közéletben?

Normális országban, csak, hogy mindenki értse, úgy vágnák ki, mint macskát szarni mindenféle rendezvényről. Igaz, Szlovákia mostanában nem normális hely, van már Kotlebája és most Boldoghyja is, aki épp az áldozatokkal járó határmódosítás gondolatát veti fel.

És ha még nem lenne elég mára az idiótákból, végszóra bekapcsolódott a vitába, ugyancsak magyar állampolgárként, a vianovás retardok próbanáci vezetője, a Fogalmatlan Gubík is. Ami biztosan látszik ennyi idő után: nem sok minden ragadt a srácra a jobbik vezetőképzőjében, ilyen semmitmondó bullshittelést tényleg csak a tehetségtelen középszer lő el, muszáj idéznem: “De legyünk a megoldások politikájának hívei a kifogások politikájának hívei helyett. Saját érdekeink megfogalmazása és azok következetes megvédése a cél. Nem másokkal szemben, kizárólag magunkért.” Hát nem gyönyörű ez az ifjúkori xenofóbia?

Gubik gyakorlatilag semmi mást nem csinál, folyamatosan paráztatja a szlovmagyar fiatalokat. Folyamatosan járja haverjaival Dél-Szlovákiát, nyitogatják bokáig érő ballonkabátjukat és villantják meg jobb sorsra érdemes szlovmagyar fiatalok előtt a múltba kókadó pöcsüket, ezt kapjátok be, öcsike. Kártékony munkásságához jellemző adalék, hogy szerinte “fenyegetettség” állapotában van a “felvidéki magyarság”, amelyet “terepen” szeretnének megdolgozni, de nem politikusként, hanem civilként, mert előbbi foglalkozásnak , még ha “magyar politikus” is az illető, nyilván semmi hitele a társadalomban. És ennyi, Gubíkéknak sikerült a bravúr, a magyar ügyek képviseletét gyakorlatilag a frusztrált szélsőségesek prizmáján keresztül mutatják be. Ez nem eredmény és cselekvés, ez felesleges és szar.

Érdemes figyelni ezekre az aprónak tűnő, de súlyos momentumokra, és felhívni rájuk a figyelmet. Valós kisebbségi érdekképviselet ugyanis nem létezik az irredenta Boldoghyval vagy a szellemi pedofil Gubíkkal. Az ilyen alakok aktív politikai üzemmódban hagyásával ugyanis csak egy dolog következik: a többségi szlovák társadalom totálisan elszigeteli őket és általuk a felvidéki magyarságot. A kör bezárul, az önbeteljesítő jóslat működik, érdemi munka ahelyett lehet mutogatni: de hát ezek nem is akarnak együttműködni velünk.

Kivéve, ha a Smer hatost dob, Berényi rögtön kilences lesz.