MKP&Fico: ezt elkúrtátok - nem kicsit, nagyon!

Csehszlovák Kém | 2014. március 27. - 16:30
Ilyen a szpolupráca a´la MKP.


·         Az MKP szervilis pincsije ficoi érvekkel, szalonzsidózva támadja Kiskát.

·         Az MKP köztársaság-elnök jelöltje totális szereptévesztésben, megzsarolja Kiskát.

·         Az MKP elnöke bejelenti: nem támogatja egyik jelöltet sem.

·         Fico magyar nyelvű plakátokkal kampányol ott, ahol nagyon nem csípik a búráját.

Nem tudom, hogy lehet-e ennél nagyobbat bukni. Amit a Magyar Közösség Pártja levezényelt az elnökválasztás kapcsán arra tényleg nincsenek szavak.

A párt a szlovmagyar választók előtt gyakorlatilag lenullázta magát. Ha eddig egy szemernyi esélyt is adtuk, pusztán emberbaráti szeretetből, hogy visszakapaszkodhassanak a szlovák parlamentbe, ezt most totálisan eljátszották. Béke poraikra. Az ugyanis szerda óta már nem kérdés: az MKP arra hajt, hogy maradék szavazótáborát is elveszítse.

Nézzük a tényeket. Az MKP egy olyan elnökjelöltet támad és hagy figyelmen kívül, aki kiáll a szlovákiai kisebbségekért és olyan ügyekben tett pozitív nyilatkozatokat (pl: kétnyelvűség), amely a magyar közösség számára fontosak lehetnek. Robert Fico miniszterelnök és az elnökválasztás első fordulójának nyerő vesztese, olyan helyen kezdett el kampányolni, ahol az emberek többsége nem felejt, mondjuk ki, nincs mit ezen szépíteni, egyszerűen utálja.

Mindkét eset a totális kétségbeesés kategóriája, vajon mit akarhat az MKP? Mégis, hogyan jutottak idáig, mi vezetett ehhez az elképesztő leépüléshez?

1.    Az MKP tragédiája az, hogy elhitték: az, ami az elszegényedő, polgári öntudatát végképp sutba dobó és történelmi frusztrációjába úgy tűnik végleg megbolonduló Magyarországon működni látszik, az majd biztos itt Dél-Szlovákiában is úgy csinál. Van egy rossz hírem a számukra: hát nem.

2.    Csakhogy itt már régóta másról szól a történet. Orbán Viktor legendás barátsága Fico elvtárssal bizony az Orbán Viktor seggéből kikelt szlovákiai kiriptofideszesek mentális videlkedésében is nyomokat hagyott.

3.    „Merjünk nagyok lenni” kampánystratégia: biztos ismeritek a mondást, sokat akar a szarka, de nem bírja a farka. A Bárdos-kampánystáb alsóhangon túlértékelte saját képességeit, és az amúgy nem túl bíztató adottságokból fakadó lehetőségeket.

4.    A párhuzamos valóság diadala. Minden kommunikációs trükk ellenére Bárdosra a Híd-szavazók segítségével egy Nou Camp stadionnyi szavazat érkezett, 97 ezer. Ezen eredmény után nem feltételeket kell szabni, hanem csöndben maradni, háttérmunkázni.

5.    Ennek ellenére az MKP pökhendi módon megzsarolta Kiskát úgy, hogy nagyon is jól tudják: egy Kiskával csak jobban járhatnának, mint Ficoval.

6.    Hogy mennyire nem érzékelte a kampánystáb a valóságot, arra a legjobb bizonyíték a szerda este kiadott Bárdos-féle nyilatkozat. Az írás legszánalmasabb része, amikor a szlovákiai magyarság drámai fogyására apellál. Majd bedobták a lovak közé a gyeplőt. Elég ehhez Mari néninek lenni, mindez így látszik: nincs válaszunk, nem tudjuk kezelni a kialakult helyzetet, nem is értjük, mi az, ami közül választani lehet.

Most nézzük, mi az, amit nem ért az MKP.

1.    Az MKP és a Jobbik együttműködése: zsákutca. Nem is értheti az a párt a szlovák elnökválasztás valódi dilemmáját, amely szélsőjobboldali fasisztákkal vagy populista kvázijobboldali posztbolsevikekkel haverkodik. A mostani szlovák elnökválasztásnak a legfőbb tétje ugyanis a szlovák demokratikus intézményrendszer minőségének megőrzése, hogy azt ne mondjam nagyon bátran, javítása.

2.    A demokratikus politikai rendszer kínai az MKP számára. Kell ugyanis egy jó nagy adag naivitás ahhoz, hogy valaki elhigyje, Fico csak azért akar köztársasági elnök lenni, mert most már megfáradt szegíny, oszt a kínyelmes bársonyszékben abban a szíp fehír épületben, ott Pozsonyban, jön az odpocsinok. Hranol ha nyerne, egészen biztosan szélesítené a prezidenciális demokrácia felé az állam berendezkedését, hát többek között ezért is kell ellene szavazni, hogy ezt megakadályozzátok.

3.    Kiska választási bravúrjából következő új helyzetet totálisan félreérti az MKP. Ha olvassuk a fórumokat, a cikkeket az MKP politikusainak, szimpatizánsainak két fő ellenérve van Kiskával szemben: 1. A szlovák parlament Beneš-dekrétumokra vonatkozó kinyilatkoztatásának változatlanul hagyása. 2. Az ún. kisebbik rossz választása. Mindkét érv hazug, kreált és nem e világba való.

4.    Az MKP nem ismeri a történelmet és saját elvtársait sem. Ugye az örök sláger Beneš-dekrétum. Rákérdeztek Kiskánál, válaszolt, lezárt ügynek tekinti, ennyi. Kérdezem az emkápés urakat, mielőtt nagyon belemerülnének a kommentek írásába, vajon Ján Čarnogurský, tudjátok, súdruh Duray nagy haverja és támogatására méltó elnökjelöltje – vajon mit mondott nektek ugyanebben a beneši-témában? Netán eltörölte volna? Ezért álszent felháborodásokat komolytalannak tartom, ennyike.

5.    AZ MKP nem ismeri a modern Szlovákia történelmét sem. A kisebbik rossz hazug dilemmájáról már Barak Laci szerdán írt, csak annyit tennék hozzá: tök királyok vagytok, hogy előre meg tudjátok mondani vajon Kiska hogyan reagál majd a jövőben, mindezt Gašparovicra hivatkozva. Egészen elképesztő.

Kemény ez a csapat, tudjuk kiknek köszönhetjük mindezt?

Persze.

Aki nem tudná, az MKP totális bukásának vannak név szerint is megszólítható felelősei. Ismerkedjünk meg velük, mert ilyen morális mélységekbe, ahol a párt most landolt, még súdruh Duraynak sem sikerült lerántania a pártot. Tudjátok, ők azok, akik az elmúlt években a „civil” maszkot felvéve őrületes módon tagadták MKP-közeliségüket. Tokár „Civil” Géza, ex-bummos, Terepasztalos szóvivő, Kovács „semmitmondó” Balázs vagy az ex-MKP-Kovács Örs karöltve az MKP szócsőnek számító Király „levadászlak!” Zsolt webbrossúrájával. Akiket olyan szlovmagyar zsebasztárokkal erősítettek meg, mint Csonka „Samu Pista pincsije” Ákos vagy a Via-Nova szóvivője a magyarországi blogszférában fideszes gyűlölködő bérblogokat üzemeltető Vésey Kovács Lacika. Kemény ez a csapat, Józsi.

Elkúrtátok, nem kicsit, nagyon!