Ferdinánd, a szlovákok reménye

Csehszlovák Kém | 2014. június 29. - 15:04
A bukás végóráiban volt egy politikus, aki kísérletet tett a Monarchia megreformálására. Ami aztán épp a magyar politikai elit ellenállásán bukott el végleg.

Miközben a magyar politikusok többsége végleg belebolondult a 30 milliós Magyar Birodalomról szóló álomba, a magyar közvélemény Bosznia után már Szerbia és Bulgária elfoglalásáról álmodozott, addig Hungária szláv népei reménykedve várták a trónörökös hatalomra kerülését, aki viszont a szerb nacionalistáknak csak a Monarchia egyik képviselőjét jelentette, amely 1908-ban erőszakkal hozzácsatolta a Duna menti birodalomhoz Bosznia-Hercegovinát, tehát maga a megtestesült gonosz, aki megakadályozta a saját állam létrehozását.

Őrületes fabulacunami és elhallgatás, ez jellemezte június 28-án a Ferenc Ferdinánd szarajevói meggyilkolását felelevenítő magyar nyelvű weblapokat. A jelenség már csak azért is mókás, mert a magyarok a mai napig amolyan békebeli, dicső korszaknak látják a Monarchiát, pedig az a maga elkorhadt társadalmi berendezkedésével, egymásnak feszülő, sok pici nacionalista helyi törzsek acsarkodásával amúgy is halálra volt ítélve. Ugyanakkor a birodalom utolsó éveiben volt egy politikus, aki megpróbálta a lehetetlent és kísérletet tett a Monarchia megreformálására. Ami aztán épp a magyar politikai elit ellenállásán bukott el végleg.

Ferenc Ferdinánd államfelfogását tekintve feudális gondolkodású, konzervatív monarchista politikus volt, aki egyedüli Habsburg politikusként felismerte: a Duna-menti birodalom átalakításra szorul, különben nem éli túl a 20. századot. E felismerésben segítette új tisztsége. Ferenc József a Monarchia hadseregének vezetését bízta a trónörökösre, aki

két fő politikai célt tűzött ki maga elé:

  •   A dualista modell elutasítását és átalakítását
  •   A magyar etnikai politikai elit szeparatizmusának lecsendesítését.

A Monarchia etnikai magyar politikai elitje által vezetett része, Hungária, 1867-től folyamatos szabadságharcot folytatott Bécs és a birodalmi politika ellen. A budapesti kormányok egyre jelentősebb különállást próbáltak kivívni a birodalmon belül. Egy ilyen fontos törekvésük volt a magyar nyelv fokozatos bevezetése az addig kizárólag németül beszélő császári és királyi hadseregbe. Ferdinánd fellépett a magyar próbálkozás ellen, amely csak egy újabb magyar kísérletnek tűnt a kisebbségek elmagyarosítására Hungáriában.

Ferenc Ferdinánd kezdetben elfogadta a császár megszokott kommunikációs módszereit a magyar elittel, de amikor 1903-as politikai válságot kihasználva Budapest újra megpróbálta hivatalos nyelvként bevezetni a magyart és Ferenc József engedett - ahol a katonai egység húsz százaléka értette a magyar nyelvet, ott a parancsszavak magyarul hangoztak el – nem tekintette többé a dualista rendszert elfogadhatónak, amelyet alapjaiban alakított volna át.

Ferdinánd két alternatívában gondolkodott:

  •   Nagyhorvátország kialakításával vagy Csehországgal a dualizmus rendszerét trializmussá alakította volna át.
  •   A kis nemzetek – szlovák, ruszin – autonómiát kaptak volna.
  •  
  • A nagyívű tervekhez azonban szövetségesek kellettek. Jan Galandauer cseh történész mondja: a hadsereg fokozatos elmagyarosítása az Apponyi-féle iskolai magyarosítás katonai verziójaként fogható fel. A trónörökös a folyamatot mindenképp szerette volna visszafordítani. Ez a trónörökösi szándék találkozhatott a fiatal szlovák politikus - és későbbi csehszlovák miniszterelnök - Milan Hodža gondolatával:

 

“Egy okos Habsburg-politika a Monarchia kis nemzeteit szövetségeseivé teheti, amely egyrészt fékezi az ausztriai német radikálisok agresszív nacionalizmusát, és ellenáll a hungáriai soviniszta magyar elit törekvései ellen is.”

Megoldás: általános és titkos választójog

Ez lett volna a Habsburg politika konkrét megoldási javaslata a dualista rendszer föderatív és/vagy trialista államberendezkedésének átalakítására. A birodalom átalakításában már csak azért is indokolt volt a választási rendszer megváltoztatása, mert a nemzetiségek mindkét parlamentben aránytalanul kis érdekképviselettel rendelkeztek. Az általános választójog bevezetését a hungarus nemesség és a magyar politikusok minden alkalommal megakadályoztak.

  • De hogyan lehetséges, hogy egy erősen konzervatív monarchista az általános, mindenkire kiterjedő választások bevezetését fontolgatta?

"Bár Ferenc Ferdinánd nem volt demokrata politikus, és nem tette magáévá a demokratikus politizálás alapelveit sem, de a monarchia egységének megtartása, a magyar és osztrák-német szeparatizmus semlegesítése érdekében elfogadta az általános választásokról szóló gondolatokat. Ferenc Ferdinánd a budapesti politika kérlelhetetlen ellenfelévé vált, azt tervezte, hogy hatalomra kerülése után keményen fellép a magyarok ellen.

Budapesten természetesen ezzel tisztában voltak és időről időre Bécs tudtára adták mit gondolnak a konopištěi főhercegről. Egy alkalommal, amikor komolyabban megbetegedett a budapesti napilapok nyíltan megírták, napjai meg vannak számlálva. Amikor Ferdinánd merénylet áldozatává vált, a magyar politikai elit szó szerint fellélegzett,  magyar sajtó csak nem nagyon rejtette véka alá örömét a trónörökös halála felett".

Ezt Dušan Kováč, a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Tanszékének munkatársa mondta.

"Egyenesen utálta a magyarokat, amelynek egyik oka meglehetősen banális volt: mint trónörökösnek, kötelessége volt a birodalom minden nyelvét érteni, de a magyar nyelv roppant mód irritálta, mivel képtelen volt megtanulni. Ferenc Ferdinánd katonai karrierje során Szegeden is szolgált, ahol többször került összeütközésbe a magyar tisztekkel, mivel nem értette meg jól őket.

Teszi hozzá Roman Holec, a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa.

Ferdinánd munkacsoportja - magyarok nélkül

Egy biztos: Ferdinánd kiváló kapcsolatokat ápolt Hungária kisebbségi politikusaival, szobájának ajtaja mindig nyitva állt előttük. A főherceggel intenzív kapcsolatokat ápolt Milan Hodža szlovák politikus, aki 1907-től rendszeresen felkereste hivatalában. Hungária nem magyar etnikumaiból kerültek ki Ferenc Ferdinánd legszűkebb tanácsadói testületének tagjai is: a horvát Josip Frank, Pavao Rauch, Nikola Mandič, a román Aurel Popovici, Alexandru Vaida-Voevod, Iuliu Maniu vagy épp a szászországi Edmund Steinacker.

Ezek a politikusok alkották Ferdinánd tanácsadó testületét, velük tárgyalt a bécsi Belvedere kastélyban vagy a csehországi Konopiště várában a Monarchia lehetséges átalakításának változatairól és jó eséllyel ezekből a nevekből kerülhettek volna ki közvetlen munkatársai akikkel újjáépítették volna a Monarchiát. Ferenc Ferdinánd tudatosan kerülte Tisza Istvánt és politikai elvbarátait, bécsi műhelymunkáját Hungáriából csupán az egykori belügyminiszter, Kristóffy József követte.

Végül a trónörököst nem egy magyar soviniszta, hanem szerb nacionalista ölte meg. Miért?

1913 októberében II. Vilmos német császár látogatott el Konopiště kastélyába, hogy közös vadászaton vegyen részt a Monarchia trónörökösével. Csakhogy amíg a levadászott fácánok számáról pontos feljegyzéseink vannak – a német császár az első napon 1189, a második napon 1100 fácánt lőtt le, hello Lázár János! – a két politikus tárgyalásáról semmilyen dokumentum, feljegyzés nem került nyilvánosságra.

A mítosz könnyen kialakult: a két magas rangú úr tulajdonképpen egy Szerbia elleni háborúról állapodott meg. A már idézett cseh történész Galandauer szerint, pont ez a pletyka adott ösztönzést a merénylet kitervelésére. Ráadásul sok arisztokrata, a konopištei találkozó után, a “Monarchián belüli szláv nemzetek növekvő erejére” panaszkodott, amire Vilmos úgy reagált, hogy a tendencia mögött Oroszország áll, a szláv hatalmat le kel törni.

Ferdinánd egy esetleges háborút a térségben határozottan ellenzett. Milan Hodža szlovák kortársa szerint “Ferdinánd mélyen meg volt arról győződve, hogy a délszláv-, a szerb-kérdés és általában délkelet-Európa problémája nem oldható meg egy háborúval.”

Egy másik Hodža visszaemlékezésből az derülhet ki, hogy Ferdinánd nem volt ruszofil, de Oroszországgl békéltető politikát akart folytatni és nem új háborús konfliktust kiprovokálni. Ferdinánd legfőbb célja Oroszország megnyerése volt egy új  hármas szövetségbe Németországgal és a Monarchiával az 1873-as három császár szövetsége mintájára.

♦ ♦ ♦

Ferdinánd temetésén részt vett a Kornel Stodola által vezetett szlovák politikai küldöttség is. A trónörökös koporsója mellé egy hatalmas, fehér-kék-piros trikolórral díszített koszorút helyeztek el ezzel a felirattal:

"Nagy remények és erős várakozások égisze alatt: a mélységesen csüggedt szlovákok."

Ti mit gondoltok, átalakítható és fenntartható lett volna-e Ferenc Ferdinánd elképzelései alapján a Monarchia, illetve visszaszorítható lett volna-e a harminc millió magyarról és egy Magyar Birodalomról álmodó budapesti politikai elit befolyása úgy, hogy a cseh, szlovák, román, szerb kisebbségek nagyobb befolyással bírnak és autonóm területekkel rendelkeznek?