Martos megmutatja: Így ne szervezz soha nyári tábort

Csehszlovák Kém | 2014. július 16. - 20:34
Duray autonómiázása is mélyen megmaradt bennünk, ez a faszi kábé annyira aktuális manapság, mint 2007-ben a Szigeten Uhrin Benedek retróműsora.

Avagy: az MKP Via Nova a Martfest szervezőinek, MKP-s szakpolitikusainak és a média képviselőinek másodjára is megszervezte a Semmit.

Úriember biztosra nem fogad és a döglött lóba se rúg bele, mondják. A második martosi nem is tudom micsoda után azért egy pillanatra álljunk már meg. Nem mondhatjátok, hogy kedvenceim a Via Novás gyerekek, de most egy pillanatra megsajnáltam őket a táborról készült felvételek láttán.

Négy dolog, amire biztosan nem fogok emlékezni a martosi nem is tudom micsodáról.

1.     Felettébb kínos lehetett ez a négy vagy öt nap, ugye ki is emlékszik már rá. A rendezők becsvágyó módon nulladik nappal bővítették a Semmit, az érdeklődő meghallgathatta a mindig újat és korszerűt mondó Durayt és a Szászjencit (Róla és munkásságáról a parán egy későbbi posztban emlékezem meg).

2.     Emlékeztek még arra, hogy a rendezvény szervezői a tavalyi hétezres (mínusz koncertek=ezres) látogatottsága után nem tartották lehetetlennek a tízezer fős látogatottságot sem? Mert én erre már csak emlékezni sem merek.

3.     De vajon mit mondott Kövér László? Kinek van meg, tegye fel a kezét! Ugyan. Az ilyen agymosodáknak márpedig legfontosabb célja, hogy a nemzetpolitikai bullshittelés minél több ember agyát átmossa, hát, ez most óriáskapufa lett.

4.     Pedig a korkepsátor bedobott mindent, szex, sör, füveskönyv, a tavalyinál is színesebb programot ígértek a szervezők, ez persze már nem igaz, mert idén például nem árultak antiszemita ponyvairodalmat, nem fogyott az asszimilációs célpont póló és nem álltak csatasorba a Felvidéki Autonómia Kicsi Katonái sem.

De ne mondjátok, hogy zöldségeket beszélek, biztos voltak a tábornak emlékezetes pillanatai is! Mi az, hogy, nagyon is! Tessék, a négy dolog, amire biztosan emlékezni fogunk a második martosi nem tudom micsodáról.

1.     A lévai születésű budapesti egyetemista  kínos magyarázkodása megmutatta, milyen hitelesen lehet felvállani a magyarországi főváros bulihelyeiről a a vírusmentes „felvidéki magyarság” érdekképviseletét.

2.     Az esőre is biztosan emlékezni fogunk, hiszen anélkül ez egy szupererős, szlovmagyar tömegek által látogatott rendezvény lett volna, hol tán még a félnótás Csonka Pincsikutya Ákos is kap egy kisszínpadot.

3.     Duray autonómiázása is mélyen megmaradt bennünk, ez a  faszi kábé annyira aktuális manapság, mint 2007-ben a Szigeten Uhrin Benedek retróműsora.

4.     Retinánkba égett és felejthetetlen emlékeket biztosított Király Zsolt gidáinak folyamatos farkasvicsora, illetve a hölgyek magas színvonalú riportjai. Kedvencem az a beszélegtés volt, amelyből megtudhattuk a Heti Válaszos Bódis Andristól, hogy az origo.hu gazdasági okok miatt vesztették el sajtós kollégák munkahelyüket.

Erőltetett, izzadtságszagú hagyományteremtés, ki az, aki még nem kapott a rendezvény meglátogatására jövőre kedvet? Pedig, amúgy, minden adott lett volna egy fasza rendezvény megtartására. Jó a hangulat az MKP-s táborban, jön fel a párt, némely közvéleménykutató cégnél már bejut a parlamentbe is, a rengeteg fasza, kivesézendő téma az utcán hever, csak le kellett volna hajolni érte, de nem.

Pont olyanok voltatok, mint a rendezvény weblapján az ördögvillát mutató nagymama korú hölgy: magát fiatalosnak láttatni akaró, de valójában egy megfáradt öregember benyomását keltő esemény, amelynek roppant kínos, feszengő összhatást váltott ki. A martosi rendezvény tulajdonképpen az MKP kudarcpolitika hű tükre volt.

§  Bezárkózás

§  Vitaképtelenség

§  Nemzetpolitikai bullshitelés

Nem sikerült izgalmas témákat kivesézni, ehelyett senkit nem érdeklő, álnemzetieskedő áldilemmákat toltak volna ezerrel a hallgatóság agyába, ha lett volna hallgatóság. Az előzetes hírek szerint a martosi rendezvényen mutatták volna be az MKP autonómia tervezetét is, természetesen megint nem lett belőle semmi, így higgyetek a nemzetieskedőknek. Jelentem, mindenki fellélegezhet: a második martosi akármi totális csődje után, viszonylag jó eséllyel éli túl a szlovmagy társadalom különösebb agykárosodás nélkül ezt a magyar adófizetők pénzén rátok oktrojált  budapesti pótcselekvést.

Sokat akart a szarka, de nem bírta a farka – hangzik a szép magyar mondás, érdemes lenne ezt a fesztivál rendezőinek is megfogadni harminckilenc embernek lehet nem kéne egy ekkora monstre rendezvényben gondolkozni, a kevesebb több lenne.