Hidasokat éltetett Berényi október 6-án

Nincs új a nap alatt, az MKP amióta elzavarta a pártból a gondolkodó és progresszív elemeit totálisan beszorult az etnikai majomcsapdába. A párt szellemi elsorvadásának és lassan beteges belterjességének adta újabb tanújelét Berényi József, a Magyar Közösség Pártjának elnöke október hatodiki beszédében A végeredmény nagyjából úgy sikerült, mint amikor egy transzvesztita jelentkezett a KDH-ba felvételire.

A magyar szív és a magyar akarat új keretet állított fel – mondta Berényi október 6-án Ógyallán, nekünk pedig eszünkbe juthat ennek az új keretnek kirekesztő volta, amely nem sok választási lehetőséget állított fel a Stúr Lajosék elé: magyar leszel vagy a magyarok ellensége. A Berényi által idézett kossuthi “új keret” ugyanis nem volt túl barátságos a nem magyar etnikumokhoz: az új nemzet – azaz: a magyar – fogalmába Kossuthék minden országlakót beleszámoltak, tekintet nélkül annak anyanyelvére és kultúrájára.

Ismerősen cseng? Naná! Fico nacionalista nemzetállami politikája gyakorlatilag megegyezik a kossuthi homogenizáló nemzetállami elképzelésekkel. De hogy az MKP Fico-kompatibilis nemzetpolitikája ne legyen teljesen vállalhatatlan jobb sorsra érdemes hívei előtt, az örök ellenségkép gyártás jegyében a párt már évek óta heveny gyűlöletpolitikát is folytat: Szlovákia, a szlovákok és a vírusmagyarok ellen határozza meg magát. E gyűlölet-politika újabb állomásaként Berényi ezúttal “elnyomóinkról” beszélt, döbbentet.

De Berényi – látens Fico-barátsága mellett – élteti az MKP-sok által csak gúnyosan “szpoluprácának” nevezett, Híd féle együttműködési politikát is. Mit éltette, példaként állította “felvidéki” hallgatóság elé!. Ahhoz ugyanis nem kell túl nagy képzelőerő, hogy belássuk, 1848-ban a Bugár Béla által reprezentált politikát a Berényi által is megénekelt 13 aradi vértanú képviselte! Igen, a tábornokok és fővezérek közül sokan még csak magyarul sem tudtak vagy nem is voltak magyarok, mégis, együttműködtek a közös ügyért, később meghaltak a hazáért.

Vajon mit mondott volna a szerb Damjanich tábornok vagy a német Pöltenberg Ernő Berényi Józsefnek, aki levírusozza őket, mivel nem beszélnek jól vagy egyáltalán nem is értenek magyarul? Vagy Knezić Károly és Aulich Lajos tábornok hányszor billentette volna ülepén fényesre kent lovaglócsizmájával azt az MKP-s aktivistát, aki asszimilációs pólót akart volna rájuk adni? Gróf Vécsey Károly vagy Török Ignác tábornok szimplán körberöhögik vagy a térdüket is csapkodják miközben sikítva nevetnek Duray Miklós nemzetkicsinyítő pamfletjeit olvasván.

Nem Kossuth Lajos, hanem az aradi 13 az 1848/49-es polgári szabadságharc és forradalom igazi üzenete, őket kellene idézni, róluk megemlékezni. Gondoljatok bele, ha Hungária minden lakója és népe együtt lépett volna fel a nemzetiségi jogok és a polgári jogkiterjesztés érdekében Bécs ellen, akkor most nem kellene október hatodikán sem gyászolni, de nem létezne az ún. trianoni trauma sem. A Berényi által felszopott kossuthi politika nem ismerte el Hungária más népeinek önrendelkezési jogát és gyakorlatilag megásta az egykori közös ország, Hungária sírját is.

Berényi Ógyallán egy olyan embert emelt piedesztálra, aki gyáván megfutamodott, nem állt ki következetesen politikája mellett és békés emigrációban élte le élete jó részét, hogy majd csak halála pillanatában dicsőüljön meg egy harmincmilliós magyar birodalom hamis fénysugarában, végül szobrával körbetagelték az országot. Miközben az aradi vértanúk halálát okozó, de ezzel sokezer ember életét megmentő, a világosi fegyverletételt fémjelző Görgey Artúrt árulónak kiáltották ki Kossuthék hívei.

Berényi félreérti a “többletvállalást” is, amit az aradi 13-ak halálukkal vállaltak magukra. A mai szlovmagyar számára a magyar iskola vagy a magyar nyelv választása nem “többletvállalás”, ugyanis teljesen természetes kell, hogy legyen a magyar nyelv és kultúra ápolása, az utódok magyar kisiskolába iratása – amennyiben az adott személy is úgy gondolja, mert ebbe a politika soha nem szólhat bele.

Nem ez a többletvállalás egy ma Szlovákiában élő magyar számára, hanem például a szlovák nyelv megfelelő szintű elsajátítása, a többségi közegbe való teljes beilleszkedés és boldogulás. Tegye a kezét a szívére az olvasó: most magyarul volt könnyebb megtanulnia vagy elfogadtatni magát élete és karrierje során a szlovákok között?

Berényi szerint az önkormányzatiság és a helyi érdekek képviselete nagyon fontos. Igaz. De mit gondoljon az egyszeri szlovmagy választópolgár, ha azt látja, hogy az MKP beáll a mindenféle autonómiát, önszerveződést és mindenféle önkormányzatiságot ellehetetlenítő, leépítő és végül megsemmisítő Orbán-féle nemzetpolitika mögé, és egyre kendőzetlenebb módon, ifjúsági szervezete révén, együttműködik a fasiszta magyar szélsőjobboldallal is?

Így hiába papol Berényi és sok kis csicskása a helyi önkormányzatiság erejéről, miközben ő és pártja az, amely a kireksztő és mindent piros fehér zöldre festő, homogén nemzetpolitikát képviseli, amely szembe megy mindenféle helyi önrendelkezés és autonóm igénnyel szemben – hello, illiberális demokrácia! - mert köpködheti szóban az “Oszd meg és uralkodj!” elvét Berényi, miközben ő és pártja az, amely megoszt, kirekeszt és uralkodni akar felkent és oly sok szenvedést hozó Nemzetpolitikusok nevében.