Hello, Majdan Budapest!

Mikor fogod már fel te fogyatékos, hogy a te érdekeidet is védi az a „zsidó”? – hurrogta le egy tüntető a Hősök terén a Ria-ria-hungáriázó futballhuligánt, akinek nem tetszett, hogy a megmozdulást hivatalosan befejezettnek nyilvánította a hangosbeszélős szónok. Ez a máskor megannyi vitát elindító, meglehetősen személyeskedő megjegyzés azonban Budapesten a Hősök terén, Árpád vezér lovas szobra előtt, meglehetősen váratlan és az eddigiektől elütő módon folytatódott. Miközben mellettük valaki a himnuszt kezdte el énekelni, a két potenciális vitapartner, félretéve egy kialakuló szájkarate megnyerésének kétes dicsőségét ki-ki a maga társaságával, együtt énekelték el Kölcsey szerzeményét.

Budapesti ismerősöm által elmesélt történet akár jól is példázhatja, olyan dolog történt vasárnap, október 26-án, a tervezett internetadó elleni tüntetésen, amire Orbán Viktor és közpénzmilliárdokból működtetett, különböző nemzetstratégiai és nemzetpolitikai intézeteinek spin doktorai soha nem lesznek képesek: néhány órára, a szemünk előtt felvillant az egységes magyar nemzeti akarat. Politikai hovatartozástól, kortól, vallástól és bőrszíntől függetlenül az Andrássy úti menetben mindenki csak egyet akart: állítsuk meg az elszabadult diktátort, és töröljük el elmebeteg politikájának egyik őrült ötletét!

Jó volt látni és átérezni, hogy a politikai világnézet alapján meglehetősen heterogén, de hatalmas tömeg mégis együtt élhette át a pártszínek, ideológiák felett álló szabadság egyetemtes érzését és azt, hogy az elnyomás a szólásszabadság korlátozása, a korrupt rendszer ellen közösen is felléphetnek, eredményeket érhetnek el. A vasárnapi tüntetésnek ez az igazi relevanciája, Orbánt és diktatórikus rezsimét, az állami közpénzeken évente felbuszoztatott birkamenetét sokkszerűen érhette az élmény: a nép, akinek a nevében nemzetellenes, hazaáruló, idegen érdekeket kiszolgáló politikát folytatnak, felemelte fejét és hallatta hangját!

Az események kicsiben a 2013-as  kijevi Majdant idézték. Ukrajnában az orosz támogatással működő Janukovics-kormány bár szavakban elkötelezte magát az Eu-val folytatott szorosabb együttműködésre, amikor cselekedni kellett volna, moszkvai gazdája fenyegetésére viszakozott és nem írta alá a társulási megállapodást az EU és Ukrajna között. A széles társadalmi beágyazottságú Janukovics-párt ellen egy meglehetősen heterogén ellenzék vehette csak fel érdemben a politikai – és az utcai - küzdelmet. A jobbközép-centrista Jatsenuk és Klicskó a tárgyalóasztalnál, a szélsőjobboldali Svoboda és paramilitáns egysége a Jobb Szektor, az utcán vívta meg harcait. Ez akár jó hír is lehet, hiszen alig egy évvel később az ukrán nép már egy Európa-párti pártnak szavazott bizalmat az éppen vasárnap lezajlott ukrán demokratikus választások első fordulójában.

Nem véletlen, hogy a valódi nemzeti összefogást nemcsak szavakban és fizetett autóbuszos kirándulókkal de spontán módon, alulról érkező népakarat létrejötte valósággal megdöbbentette és hisztérikus, talán elhamarkodott ellenlépésre sarkallta Bencsik András és Bayer Zsolt fizetett statisztamenetét. A legvodkaszagúbb hangú putyini moszkvai propagandistát is túlszárnyalva Amerikát szidalmazó Bencsik újabb békemenet-ötletét az a kétségbeesés szülte, hogy az ellenzék egy csapásra, minden különösebb rászervezés nélkül elfoglalta az évek óta exkluzív módon a jobboldalnak fentartott vizuális teret, az utcát.

Most azt látjuk, hogy a kitiltási botrány óta a magyar kormány csak imbolyog, olyan elképesztő erejű diplomáciai balhorogba hagyta ott az állát a magyar diplomácia. Légüres térbe kerültek, támogató, de őszintének nem neveztehtő szavakat már csak Moszkvából, Putyintól kapják. Mindezt az 1956-os szabadságharc és forradalom évfordulós napjaiban, duplapofon. A rezsimszolga Fidesz-média teljesen nyíltan folytatja az oroszbarát propagandát, Nyugaton pedig már rászámolnak. Nagyon úgy tűnik: euroatlanti barátaink békések és szeliedk, de nem hülyék.

Épeszű ember már nem érthet egyet ezzel a Fidesz-politikával, ha korábban bármilyen pártra is szavazott. Ennek kiemelése azért fontos, mert az Orbán politikája ellen tüntető tömegben helye van az egykor Orbánra szavazóknak is. És, hogy a Fidesz mennyire nem érti, mi zajlik körülötte, arra legjobb példa a tüntetés után kiadott közleményük, amelyben türelmet kértek és törvénymódosítást helyeztek kilátásba. Úgy reagálnak a témában, mint eddig minden Moszkva által támogatott kormány: megkésve.

Végül pedig azokhoz fordulnék, akiket a vasárnapi demonstráción zavart a néha felhangzó „Ria-ria-Hungária” csatakiálltás. Megértem, hogy a sokszor szélsőjobboldalról érkező, a politikai spektrum mezejében meglehetősen távol álló arcokkal nem szívesen cseresznyéznétek egy tálból, de itt most az európai Magyar Köztársaság és a demokrácia a tét. Ráadásul ezek a gyerekek jogosan sértve érezhetik magukat, hogy egy hónapok óta zajló Fidesz-Jobbik szurkolói háború áldozativá váltak. Akármennyire is szar ma a magyar foci, ez az egyetlen sport, amely képes tömegeket megmozgatni és az a sport, a futball halála, ha working class herok vagy a fiatal gyerekek kiszorulnak a túl magas jegyárak vagy a klubvezetés általi folyamatos buzerálás miatt a stadionból. Márpedig ha végignézünk az ultrákon, akkor fiatalokat és cserzett arcú jómunkásembereket látunk. A bal-, és liberális ellenzéknek szembe kell nézni a ténnyel, hogy ezt a réteget nem hagyhatja totálisan magára.

De a lényeg: kell egy új ellenzéki párt! A tömeg és szavazótábor már megvan hozzá, most ti jöttök.