A mi szabadságunkat nem terroristák fenyegetik!

Csehszlovák Kém | 2015. január 11. - 13:27
A probléma nem a vallásban és a hitben van, hanem a fanatizmusban. Legyen az muszlim terrorista vagy romagyilkos magyar.

Csodálkozva olvasom a magyar sajtót és publicisztikákat, az áldozat hibáztatása és a liberális demokrácia köpködése, kárörvendő mosolyú, alig titkolt megelégedettsége mindent visz a francia terrortámadást követő napokban. Ilyet Európában nem olvasol. Mi történik Magyarországon?

"Őszinte részvétem, de..." - Elképesztő mennyiségű véleménycunamit lehetett olvasni az elmúlt néhány napban a franciaországi terrortámadások kapcsán. Ezek között meglehetősen nagy számban találkozhattunk olyan írásokkal, amelynek hangulata Csurka István emlékezetes reakcióját idézte a New York-i Word Trade Center elleni merénylet után: A magyar liberális demokrácia hanyatlását remekül megmutatja: a 2001-ben marginális szélsőjobboldali párt elnöke egyedül maradt véleményével, igaz a Fidesz és a kormány nem határolódott el Csurkától.

2015-ben a MIÉP-elnök által elvetett civilizálatlan viselkedés magja beérett, a világ legtermészetesebb módján magukat "kereszténynek" és "jobbközépnek" gondolt újságírók, papok, közéleti emberek tömege, a párizsi támadás kapcsán, az áldozatokat hibáztatja, felelősségüket firtatja. Csakhogy a cunami hatását is ismerjük: a hatalmas szökőár gyorsan szétterül, nem old meg semmilyen bonyolult és sokszor fájdalmas problémát és csak romokat hagy maga után.

Mások aztán nagyon határozottan kezdtek írni

a nyugati értékek védelméről, szuper. Átélhettük, ahogy sokan a szólásszabadságot éltették, meglehetősen határozott mondatokkal hitet tettek mellette. A tévében látványos felvonulásokat, demonstrációk képeit láthattuk. Aztán megint meglehetősen kényelmetlenül feszengtünk, amikor a magyar miniszterelnök is megszólalt a szólásszabadság védelmében. De azok után, ami Párizsban történt, persze minden reakciónak helye volt, még ha nem is értettünk azzal egyet.

Aztán mintha megijedtünk volna. Hallottunk olyan híreket is, amelyek korlátozták a karikatúrák megjelenését, így a hangzatos, a szabad világ mellett kiálló szavak feneketlen kútba hullottak, nem lesz itt több karikatúra, amely azokat figurázza ki, akik megsemmisítenék a liberális nyugati világot. Látni kell, hogy a nyugati értékek védelmében megszólaló aktuális hangok, megírt posztok nem lesznek elegendőek, ha nem ugyanezt az eltökéltséget, kérlelhetetlen, kritikus hozzáállást alkalmazzák a hazai viszonyok közepette is.

Mert a mi szabadságunkat nem terroristák fenyegetik.

Érdemes a franciaországi eseményeket három lépés távolságból vizsgálni. Ami egyből szembe tűnik: a franciák és a Nyugat-Európa kihívása nem Kelet-Európa problémája. A mi problémánk nem az iszlám és a köré csoportosuló fanatikusok. A magyar – és általában a kelet-európai - hétköznapokra legnagyobb veszélyt a társadalomban eluralkodó félelem, közöny és a közvélemény állandó manipulálása jelenti. A mi problémánk az elburjánzó oligarchák, az állami tekintélyelvűség növekedése és az orosz propaganda erőteljes nyomulása a közéletben, a külpolitikai teljes elköteleződés Moszkva mellett.

Védjük meg a szabadságot,

A nyugati civilizáció és a nyugati értékek megőrzése, óvása az a feladat, amit valóban meg kell most tennünk. A franciaországi tragikus események erre most remek lehetőséget is adnak. Álljunk ki az újságírók megtámadása ellen, védjük meg a kritikus gondolkodáshoz való jogunkat, de álljunk ellen a folyamatosan növekvő szabályozásnak és maniulációnak is. Álljunk ellen a fokozódó diktatórikus törekvéseknek, a korrupciónak, a rasszizmusnak és az idegengyűlöletnek és a pillanatnak, amikor megerőszakolt nőkön próbálunk nevetni.

Magyarországon, Kelet-Európában nem az iszlám ellen kell harcolni és védekezni. Az iszlám terrorizmus fenyegető, de most a szólásszabadság mellett meg kell védeni a vallászabadságot is. A probléma ugyanis nem a vallásban és a hitben van, hanem a fanatizmusban, az elmaradottságban, a komplexusokban és az előítéletben. Legyen az muszlim terrorista vagy romagyilkos magyar. Ha kijelentjük azt, hogy sok muszlim nem tud mit kezdni a nyílt társadalommal és a szólásszabadsággal, ez bizony igaz sok magyarra is.

A nyugati civilizáció meggyengülése

nem a bevándorlók vagy az iszlám miatt következhet be, hanem inkább amiatt, hogy eláruljuk saját kultúrális gyökereinket és elveinket. Csakhogy azok a téves elképzelések, amelyet a Kreml fizetett ügynökei, hasznos hülyéi és politikai szövetségesei terjesztenek, miszerint a Nyugat leáldozóban és a kelet felé kell fordulni, mintát onnan venni, egyszerűen az abszurd megcsúfolása. Oroszország múltra építkező, etnikai nacionalista receptje nem működik, az orosz gazdaság sérülékeny, gyorsan összeomlott.

Amikor Magyarországot végzetesen megfertőzi az orosz modell és annak stílusa, akkor elmondhatjuk, hogy a mi szabadságunk is véget ért. Lehetséges, hogy továbbra is viccet űzhetünk Mohamed prófétából, de hogy a hatalomba végleg magát beleásó tekintélyelvű politikai rendszer képviselőiről nem írhatunk többé tényfeltáró cikket, nem rajzolhatunk gúmyolódó karikatúrát, az egészen biztos.

Most egy remek lehetőség előtt állunk!

Új Dobó Istvánokra, Zrínyi Miklósokra van szükségünk, hogy itt a keleti végeken is megvédjük Európát és az európai értékeket. Ha egykor Hungária a „kereszténység bástyája” lehetett a török elleni harcok során, akkor ma Magyarország miért ne válhatna a „liberális demokrácia bástyájává” a nacionalizmus és a homofóbia ellenében? Hagyjuk az iszlámot, de védjük meg – itt a nyugati világ keleti végein - az országot a tekintélyuralmi stílusú politizálástól. Ez a mi feladatunk, amikor a Charlie Hebdo ellen merénylet kapcsán a Nyugat értékeinek védelméről beszélünk.

Kaphattunk-e volna szebb történelmi feladatot a sorstól?