Nem véletlen, hogy a Jobbik már Orbánt dicséri

Csehszlovák Kém | 2015. január 12. - 18:23
Párizsban a szélsőjobboldali magyar miniszterelnök olyan hangot ütött meg, amelyen a francia szélsőjobb szokott beszélni.

A multikulti diadala,  írtam vasárnap este a tumblin, néhány perc alatt rengeteg fölháborodott reblog született. Bevallom, kicsit csodálkoztam is, annak ellenére, hogy az elmúlt napokban magyarul megjelent kommentárok egy jó része egyszerűen nem érte el azt a civilizációs minimumot, ami késsel-villával evő embereknél Európában már szokás, és hát bíztam abban is, hogy a vasárnapi franciaországi, 3,7 millió embert megmozgató országos akció ereje és üzenete néhány ermbernél mégis betalál. Tévedtem és akkor még nem is olvastam Magyarországra minden megszólalásával nemzetközi szégyent hozó magyar miniszterelnököt.

Kezdjük a legfontosabbal, jelentsük ki bátran: vasárnap Párizsban és Franciaország más nagyvárosaiban nem úgy tűnt, hogy a köztársaság intézménye kiüresedett volna és a multikulturalizmus csődöt mondott. Éppen ellenkezőleg történt mindent: bármerre néztél, bátor és vidám arcokat láttál, akik nem féltek a terrorizmus fenyegetésétől és jelenlétükkel tettek hitet a nyitott társadalom projektjének folytatása mellett. A főtér közepén álló szoborra felmászó tinédzserek által lobogtatott és török és algériai zászlók, a tömegben mobiltelefonáló fejkendős kislányok vagy a terrortámadások muszlim áldozatai mutatják:

A multikulturalizmus köszi szépen, de él és virul.

Legalábbis abban az értelemben, amit minden nyugati országban járó magyar láthatott már: különböző országokból érkező, más vallású emberek képesek az adott társadalom szabályait elfogadni, az államot működtetni és a törvényeket betartani. És ezt az integrációs erőt és az általa működő társadalmakat egy Charlie Hebdo elleni támadás sem tudja megkérdőjelezni, mégha rendesen megtolták a Szőnyi Szarzsák Szilárd-féle  idióták a terroristák szekerét. Lenyűgöző, csodálatos látvány volt, ahogy a több milliónyi ember, köztük sokan olyanok, akik életükben egyszer sem jártak felvonuláson, kiállt a sokféle Európa és a másság mellett. Nyugaton még van remény, de Magyarországon egyre kevesebb, ahol

a fajgyűlölet kormányszintre emelkedett.

Párizsban a szélsőjobboldali magyar miniszterelnök olyan hangot ütött meg, amelyen a francia szélsőjobb vagy egy parlamenten kívüli kis cseh párt identitászavaros rasszista elnöke szokott beszélni. Ennyire messze került Magyarország Európától és ilyen közel Moszkvához, a fajgyűlölet és a bevándorlás-ellenesség gyakorlatilag kormányzati szintre emelkedett. Orbán gyakorlatilag azt mondta, hogy Magyarország a magyaroké. Ilyet eddig csak a Jobbiktól hallottunk, de a miniszterelnöki beszéd csak a 70 százalékos szélsőjobboldali kultúrkoalícióról szóló elméletemet erősíti meg. Nem véletlen az sem, hogy a Jobbik már Orbánt dicséri.

Kíváncsi vagyok, mit szólna Orbán beszédéhez Szent István király, aki Imre fiához írt Intelmeiben pont azt fogalmazta meg, hogy a bevándorlókat, fogadja be és védje meg. Vagy mit mondanának a határon túli magyarok, akik eltérő kulturális háttérrel rendelkeznek hazájukban, mint a többségi nemzet, vagy nagy számban érkeznek Magyarországra a mindennapi megélhetés miatt és mit mondanak azok a - még - magyar állampolgárok, akik az EU-ba mennek munkát vállalni egy jobb és teljesebb élet reményében? Orbán beszéde nemcsak Magyarország jelenlegi állampolgárai, a Magyarországra költöző bevándorlók, de a hosszú múltra visszatekintő magyar történelemre és példát mutató elődeink szempontjából is vállalhatatlan és döbbenetes. Ami pedig a magyar vendégszeretet illeti, hát az egy jókora bullshit.

Európai egységben

Vonultak az emberek a francia városokban, az emberek azért voltak kint az utcákon, mert saját értékeik képviseletét fontosnak tartották képviselni. A vélemény szabadsága vagy az, hogy szabadon választhatom meg, hol szeretnék boldogulni elidegeníthetetlen és legalapvetőbb emberi jogok közé tartozik. Amikor együtt képes felvonulni francia, afrikai, arab vagy zsidó akkor ezt Kelet-Európában is érezni kell, a multikulti nemhogy csődöt mondott, de különböző kultúrájú és vallású emberek 2015 január 11-én hitet tettek vállvetve egymás mellett sétálva, hogy tovább folytatják együtt, a megkezdett utat.

A Charlie Habdo elleni merénylet utáni gyászmunk megmutatta: a különbség már régen nem francia és algériai, magyar és szlovák, muszlim és zsidó között van, hanem a polgári társadalom és a liberális demokráciát építeni és megélni akaró francia, algériai, magyar, szlovák, muszlim, zsidó, illetve e népek és kultúrkörök hülyéi között. A helyzet az, hogy ma már több közös pontot érzek egy liberális szlovákkal vagy muszlimmal, mint egy bevándorlásellenes és fajgyűlölő magyar miniszterelnökkel, holott közös nyelvet ez utóbbival beszélek. Párizs így üzen: Európa meghaladta az elavult etnikai azonosságtudatot.

Az etnikai alapú állami berendezkedést és társadalmak helyett Európa polgári társadalmakat épít. Ehhez viszont Magyarországnak nem Orbán Viktorra, hanem toleranciára és szabadságunk megvédésére van szükség.