Szovjet Parcella-Gate, avagy a kuruccal együtt manipulál a Cink Óriáshintája

Csehszlovák Kém | 2015. február 21. - 19:12
Nem szégyen egy követ fújni a hirtelen oroszbaráttá lett jobboldali és szélsőjobboldali szennyel, de akkor tessék felvállalni, hogy az elvtelen szórakoztatásba belefér az is, ha néha megszopkodjátok Putyin falloszát.

A géfodoring Kancsendzöngmáját mászta meg Gazda Albert írásában, amikor egy Magyar Nemzetbe csomagolt, partra vetett kősüllőként pislogja, Putyin persze nem ellenforradalmat koszorúzott. Aki nem tudná, a Cink főszerkesztője azért ment ki a Fiumei úti temetőbe, mert a Magyarországon járó Vlagyimír Putyin, orosz elnök koszorúja a sírkert szovjet parcellájában „úgy felháborította a magyar közvéleményt, hogy a fal adta a másikat”. Az egykori kárpátaljai etnikai magyar ezután egy óriásit megy, így csúsztat:

Gazda ,akinek írásai olyanok, hogy a moszkvai Óriáshinta hozzájuk képest egy hortobágyi leágazás, azt írja: „Először is van egy ilyen tény: Vlagyimir Putyin nem az ellenforradalmas emlékoszlopot – azaz ezek valamelyikét – koszorúzta meg, hanem a komplexus 2. világháborús központi obeliszkjét.”

Megértem, hogy ilyen szép kora tavaszi februári napon érdemes egy jó sétára indulni Budapesten, akár a Fiumei úti szovjet parcellába is, és még az is imponáló, ahogy a Főszerkesztőt igazságszomja hajtja. Lászólag minden rendben van éppúgy, ahogy ugye orosz katonák sincsenek Ukrajnában és a Krím is „törvényes” népszavazással tért vissza az „anyaországhoz”.

De a helyzet az, hogy Gazda főszerkesztő óriásmanipulál. Egyszerűen átverte az olvasókat, hiszen egy hazugságot cáfolva próbálta meg az egyébként diplomáciailag és mentálhigéniás, egészségügyi szempontokból is beteg helyzetet orvosolni. Mutatom.

Ellenforradalmi emlékművet adnak át Putyin kedvéért – írta február 16-án az index.hu. A cikkből megtudhatjuk, hogy „a parcellában a II. világháborúban elesett szovjetek emlékére van 1944-es és 1945-ös rész is, de visszakerültek azok az 1956-os, vörös csillagos obeliszkek is, amik az 56-os forradalomra ellenforradalomként hivatkoznak, és a forradalom elleni harcban elhunyt szovjet katonáknak állítanak emléket.”

56-ot ellenforradalomnak nevező, frissen felújított emlékhelyet koszorúz meg Putyin Budapesten – állítja pár órával később ugyanazon a napon a 444.hu is. E cikk újdonsága az volt, hogy a totális pincsikutyaságban szenvedő, de egyébként „Nem leszünk gyarmat!” tetoválást a homlokukra égető magyar külpolitikusok még csak nem is nyekkentek, amikor az orosz fél érdemi válasz nélkül hagyta az 56-os obeliszkekre vésett „ellenforradalmi” jelző firtatását.

Egyébként senki nem állította, hogy Putyin ellenforradalmi emlékoszlopot koszorúzott, tehát Gazda hazudik, sőt ennél sokkal tovább megy: egy hamis állítást cáfolva próbálja mentegetni a magyar kormány nyilvánvaló töketlenségét, tehetetlenségét és az orosz birodalmi politika súlyától megroppanó magyar külpolitika totális csődjét.

Az persze tök jellemző, hogy egy álhírt kreálva, nem létező állításokon pörög Albert, bezzeg az „ellenforradalom” szón nem akad ki. Azon mondjuk már meg sem lepődöm, amik az olvasó szájába is rágja a mai orosz (tehát az ex-szovjet) birodalmi nézőpontot, miért vannak a magyarok leszarva: „Az, hogy Magyarországon nemcsak 1945 volt, hanem 1956 is, putyini szemmel nézve nem több, mint mellékkörülmény.”

Legyünk jóhiszeműek, Gazda most nem hazudik, csak elfelejti hozzátenni: naná, mivel 1945 és 1956 eseményei között, szovjet szemmel nincs semmi különbség. Az egykori KGB-s internacionalista bolsevikből, nemzeti bolsevikra váltott putyini Oroszország sem néz másképp Kelet-Európára, mint szovjet elődei, azaz , mint potenciális gyepűre.

Csakhogy, 1989-1990-ből nézve, magyar szemmel ez a kontextus teljesen másképp értendő. Ugye, kivonultak az orosz katonák, kiléptünk a Varsói Szerződésből és otthagytuk a szovjet-orosz érdekszférát. Kerestem az egyébként lelkes oknyomozó újságíró szerepét magára öltő Gazda írásában, vajon miképp lehetséges, hogy az egyébként szavakban nemzeti függetlenségére (muha) oly kényes jelenlegi magyar kormány miért nem volt képes az elfogadhatatlan megoldást eltávolíttatni az emlékművekről, de csak egy „nem tudom”-ot találtam. Oké.

A legszebb mégis az, hogy a Cink Óriáshintájának csakhamar követői akadtak. Ki nem találnátok, ki járt néhány órával később az elvtelen cinkes nyomában: a kurucinfó! A nettó neonáci weblap is ugyanazzal a technikával manipulált, mint Gazda: „Az a hír járta ugyanis, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc vérbefojtásában elesett szovjet katonák sírján is elhelyezett egy koszorút.” Cseresznye a tejszínhabon, hogy megdicsérte Gazdát az a Bayer Zsolt is, aki egy héttel korábban Putyinnak vallott szerelmet.

Az esetnek megvan a maga tanulsága, nem szégyen egy követ fújni a hirtelen oroszbaráttá lett jobboldali és szélsőjobboldali szennyel, de akkor tessék felvállalni, hogy az elvtelen szórakoztatásba belefér az is, ha néha megszopkodjátok Putyin falloszát. Remélem, legalább olyan jól szórakoztatok, mint a II. világháborúban a Fiumei temetőben tartózkodó orosz katonák, akik, miközben több sírt is kiraboltak és feldúltak – például a Deák-mauzóleumot – szabad idejükben, teljesen értelmetlenül, szoboralakokat ábrázoló sírokat lőttek szét.