Felesküdött a nyilasok utódaira a Csemadok is

Csehszlovák Kém | 2015. július 17. - 17:29
Tovább nyomul a szélsőjobb Dél-Szlovákiában, az MKP a Jobbikkal és Kabalanagyival kampányol

Nem bíz semmit a véletlenre az MKP és már a látszatra sem ad. A 2016-os választásokra fordulva, nyíltan felvállalja a roma-, és zsidóellenes, irredenta szélsőjobboldali pártot, a Jobbikot. Az előzmények függvényében ez persze már cseppet sem meglepő, a párt ifjúsági szervezetének teljes vezetése az ő kezükben van, igaz ők a héten igazoltan voltak távol: éppen Fidesz suskán bulikáztak Martoson. De Gubíkékról majd legközelebb, most vegyük górcső alá a múltkor a felvidek.ma-ban már majdnem-sörpuccsocskát tervező Bárdosi-brancsot. A rendezvény megtartása előtt hetekkel tudtuk:

A Bárdos Gyula vezette Csemadok 2015-ben vendégül látja a szélsőjobboldali Jobbik elnökét Vona Gábort és alelnökét, a Via Novával baráti viszonyt ápoló Szávay Istvánt.

Aki nem tudná: a Csemadok a szlovákiai magyarok több évtizedes múltra visszatekintő kultúrális egyesülete, amely hetilapot, tánceggyüttest működtet, nyaranként nyári tábort és fesztiválokat szervez. Ismerjük el, ezt nem láttuk jönni, bár a nácik szlovákiai virgonckodásának már voltak előzményei. Az, hogy Vona Gábor a Felvidék Jobbik helyi csoport meghívására Komáromba látogatott és mondott egy lelkesítő beszédet híveinek a magyarországi országgyűlési választások alkalmából, bár nincs rendben, de az övéi között akkorát nácul, amekkorát csak akar. DS-ben még tüntettek is ellenük, innen is respekt a dunaszerdahelyieknek. Csakhogy a Jobbik kassai-vidéki megjelenése már egészen másról szól, ugyanis

Vona a jászói látogatással átlépte a szlovákiai magyar politikai Rubikont.

Emlékeztek még Berényi bátortalan elhatárolódására, amikor kiderült, hogy a Via Novát állítólag a Jobbik eteti és nevelgeti? Ma már meglehetősen nevetségesen hangzik, ugye? Ráadásul egy hónapja biztosan tudjuk, hogy feltételezéseink pontosnak bizonyultak: a Via Nova rendezvényeit a Jobbik alapítványa pénzelte. Azóta annyi változás történt, hogy a Via Nova már a Fidesztől is kap dellát. No, nem a Gubík istálló vált hirtelen „polgári konzervatívvá” (höhö), hanem Orbán Viktor állampártja tolódott ki a jobbszélre és gyakorlatilag elfoglalta a Jobbik által eddig kizárólagosan dédelgetett egysejtűek táborát.

Azonban az, hogy a szlovák parlamentbe igyekvő, egykor szebb napokat megélt szlovákiai magyar kisebbségi párt, a jelen állás szerint, a Fidesz mellett a Jobbikkal képzeli el a bejutást a pozsonyi parlamentbe és ezt nyíltan felvállalja, meglehetősen új dolog. Jó néhány nap eltelt ugyanis a jászói rendezvény óta, a Csemadok vagy az MKP elnökségéből nem érkezett még csak egy morgó nyilatkozat sem, a helyi háromnevű kisnyilas szervezte esemény rendhagyó vendégei miatt. Értitek? Semmi!

Valószínűsíthető: a következő hónapokban ez vár ránk. A Fidesz és a Jobbik együttes erővel fogja őrülten tolni az MKP kampányát, jó eséllyel újabb botrányos látogatásokra, populista kampányra lehet majd számítani. Az MKP máris meglovagolja az idiotizmust Bősön.

A másik problémám azonban a látogatással, hogy a magyarországi adófizetők pénzén a magyar nacionalista túlzásokat előszerettel pörgető, más bőrszínű, vallású emberek ellen gyakran uszító párt meghívása csaknem teljesen visszhangtalan maradt a szlovákiai magyar közéletben is. Gyerekek, a neonácik már nem a spájzban vannak, hanem odaszarnak az ebédlőasztalodra is.

Egyedül Ambrus Ferenc, a Rozsnyói Könyvkuckó szervezője a Facebookon posztolt egy tiltakozó közleményt a Jobbik elnökének újabb provokatív megjelenése ellen. Még annak látogatása előtt. Ambrus közleményén kívül nem olvashattunk tiltakozásról, a szlovákiai magyar civil szféra és közélet önvédelmi reflexeit teljesen lebénította a magyarországi rezsim által odadobott baksissal kilóra felvásárolt vagy belső emigrációba vonult értelmiség teljesnek mondható önfeladása.

Lépjünk most túl azon a különös fejleményen, hogy Vona pártelnök beszédét elhallgatta mind a Magyar Tájékoztatási Iroda (MTI) és a baráti barna sajtó weblapjai is. Az ötvenes éve béketáborára jellemző győzelmi jelentések és sztahanovista beszámolók hangulatában megírt áltudósítások sem idéztek a szélsőjobboldali párt elnökének előadásából. Ez a technika persze nem újdonság, a putyini propagandában bevett gyakorlattal éltek a szervezők, amikor egy látszólag „ártatlan” cím mögé bújtatták a megosztó és gyűlöletkeltő gondolatokat. Megnyugtatom az olvasót: nem vesztettek semmit, az egy kaptafára megírt ún. „előadások” tartalma ugyanaz.

A szlovmagyarok újabb generációja nem képes a történelemből tanulni, még, hogy nem lehet kétszer, háromszor, négyszer ugyanabba a folyóba belelépni? A csehszlovákiai majd szlovákiai magyarok egy része mindig hű pincsikutyaként követte a magyarországi széljárást, sőt, sok esetben túl is szárnyalták azt. Ennek oka pedig minden bizonnyal a többségi nemzet nacionalizmusa által okozott frusztráció túlkompenzálása Jaross Andortól kezdve, Duray Miklóson át egészen Gubík Lacikáékig. Annak bizonyítására, hogy az MKP benáculása  nem előzmény előzmény nélküli történet, üljünk be a Parameter Deloreanjába és állítsuk be a dátumot:

1944 november 5.

Helyszínnek adjuk meg Abaúj-Torna szomszédját Gömör és Kishont vármegyét, Rozsnyót. Még éppen van időnk elrejteni a Szt. Ferenc-rendi templom mögött elrejteni kocsink, de sietni kell: a főtéren a vármegye valamennyi tisztviselője hűséges esküt tesz Szálasi Ferencre, aki feljegyzéseink szerint hamarosan Gömör-Kishont vármegye főispánjává a m. kir. belügyminiszter Hevessy László gyógyszerészt, rozsnyói drogéria-tulajdonost nevezi ki. Az új főispán beszédét már a Rákócz tér sarkában hallgatjuk, lehajtott fejjel:

A megmérgezett magyar lelkekbe és az elcsüggedt nemzetbe új hitet, új lelket önt Szálasi Ferenc és hungarista mozgalma, bíznunk kell és hinnünk, mert lesz boldogabb és szebb magyar jövő, lesz igazságos Magyarország. Beálltunk a csatasorba, várjuk a parancsokat és teljesíteni fogjuk azt, ha kell, életünk feláldozása árán is.
Kitartás! Éljen Szálasi!”

Ennyi történt a napokban Jászón is, az aktuális hevessylászlók felesküdtek az újnyilasokra.

(Az idézetet L. Juhász Ilona: "Neveitek e márványlapon... A háború jelei" című könyvből vettem).