Nemzetbiztonsági kockázat: MKP Via-Nova

Csehszlovák Kém | 2015. július 29. - 14:12
Nem kell nekik Szlovákia, de a pozsonyi parlamentbe vágynak.

Az MKP Via Nova sajtósa napokban a Fidesz-frakció pénzén szponzorált Huth Gergely-féle Polgár Portál oldalán intézett éles kirohanást a „csehszlovakistáknak” és „liberálisoknak” nevezett gombaszögi társaság ellen, és feltette a kérdést, mit keresnek egy „konzervatív magyar” pártban a „liberális civilek”?

Ezzel a kérdéssel csupán az a baj, hogy az MKP már régen nem konzervatív politikát folytat és a „civileknek” nincs közük a liberalizmushoz sem. Persze kitalált valósága, egy szűk körben, azért működőképes, mert a Magyarországon már jól bevált ellenségképet próbálja „a Felvidéken” is meghonosítani. Mindez nem véletlen, Vésey és a Via Nova is Magyarországról, pontosabban szólva a Fidesz és a Jobbik környékéről kapja az appanázst, gombokért elárulva a szlovákiai magyarság érdekeit.

A Via Novás firkász egyoldalú írásban egy fals történelmi áttekintést olvashattunk, amelyben egy felhőbe húzza a rendszerváltó Magyar Polgári Párttal (MPP) az MKP mai „civiljeit”, és megkérdőjelezi létjogosultságukat a pártban, mondván, ők valójában a Híddal játszanak össze. Természetesen a szerző nem felejtette el a cikkben elhelyezni az MPP logóját sem, amely egyébként valóban hasonlít az egykori SZDSZ szabad madaras logójára. Aki nem értene szélsőjobboldaliul, azoknak lefordítom ezt a csúsztatást: „a zsidó liberálisok” már az MKP-ban vannak!

Ez az amatőr politológiai megközelítés nem példa nélküli a szlovmagy valóságban. A silány narratíva egyes számú propagandistája és folyamatos népszerűsítője az a Király Zsolt, aki a korkep.sk elnevezésű MKP propaganda felület szerkesztője. A hasonlóság és a kapcsolat nem véletlen: a Via Nova sajtósa a utóbbi időben rendszeresen jelentkezik kuruc.info Jobbik-közeli weblap színvonalú írásaival a Király-féle nemistudomminekhívjákon. Király legutóbb, bővebb terjedelemben, épp a jobbikos Szávay István segítségével leplezte le a nagy szlovmagy-ellenes összeesküvést, amelyet a gyanús tekintetű Terepasztal „civiljei” főztek ki a csillogó szemű „felvidéki magyarok” ellen.

De akkor most mi van? Parasztvakítás.

Nektek szól, de nem kell bekajálni. Nem létező szellemi táborok, nem létező érdekkülönbségek romjain lökdösődő hmcs-k, ki tudja jobban behúzni a másik farpofájába a fecskét a medence szélén, miközben a többiek a pléden kétpofára tömik a langyos lángost és szürcsölik a meleg kólát, mert legalább most az van. De érdekli-e egyáltalán a népet a pattanásos hülyegyerekek lökdösődése, amikor a szomszédos medencében Pozsonyból érkezett a hivatalos műsor és a trambulinról igazi profik ugrálják a figurákat, leszorított spiccel a medencébe? Naná, hogy őket fogja mindneki nézni, hiszen hiteles és profi, no, meg jól is csinálják.

Még mielőtt mindenki elkeseredne: Szalacsi bácsi is nagyot ment az interneten, a helyi roncsderbiknek és dzsedájoknak is megvan a maguk létjogosultsága. Sőt! Gondoljunk bele, mi lenne nélkülük, ki adná a muníciót a szórakozáshoz? Mert azért azt nyugodtan bevallhatjuk magunknak, munkaidőben, amikor a főnök hátra fordul vagy kimegy a szobából, mi is megnézzük ezeket a videókat, nagyokat röhögünk mások nyomorán és máris küldjük tovább a videót a haveroknak vagy osztjuk meg a Facebookon. És ha kell, még néha szavazunk is rájuk, mert ki ne ismerné Józsikát a sarki kocsmából?

Azt is írhattam volna: ami nem megy nem kell erőltetni. Vésey Kovács a legszebb magyarországi irredenta soviniszta hagyományok szellemében született írásában lemond Szlovákiáról és a szlovák állam iránt érzett lojalitásról. Ne álltassuk magunkat: hiába tagadja le Gubík Fogalmatlan Lacika és Pincsikutyája a Via Nova sajtósa és a Via Nova közötti kapcsolatot – képzeljétek el ez történt, azt mondja a két pajtás, hogy ők nem is ismerik Vésey Kovácsot, miközben ő írja nekik a sajtónyilatkozataikat, lol :D – így még mindig meglehetősen sokan gondolkoznak az MKP-ban és környékén.

De ha nem kell nektek Szlovákia, mit akartok a pozsonyi parlamentben?

Csakhogy, egy demokráciában még ér benáculni is, nincs semmi baj, belefér, csak hát tehetitek fel jogosan a kérdést, mi az istent akarnak ezek akkor a szlovák parlamentben csinálni, miért akar az MKP a szlovák parlamentbe bejutni? Lássuk be, nehéz kérdések ezek. Még csak bele sem merek gondolni, hogy az MKP Via Nova egy másik szellemi mentora, Duray Miklós csodás hagyományát szeretnék folytatni Pozsonyban? Tudjátok, a Mester, aki szövegben él-hal a magyarságért és annyira tenne érte, munkássága során a büdös életben nem szólalt meg értetek a parlamentben! Nem vicc, ez komoly, ismételjük meg: Duray Miklós egyetlen másodpercet nem szólalt fel a szlovák parlamentben!

Nem mondom, a konzervativizmus részben hagyományőrzést is jelent, és ha a legifjabb MKP-sok a Duray-féle hagyományok megérzését tűzték zászlajukra, értsd: sok szöveg, nulla gyakorlati teljesítmény – joguk van hozzá, de ne lepődjenek meg a folytatáson, hiszen erről, mármint a magyarkodó semmittevésről a szlovákiai magyar választópolgár már évekkel korábban vaskos és hangos ítéletet mondott: húzzatok a picsába! Mert a Duray által is képviselt, befeléforduló, a szlovákiai valóságtól elrugaszkodott, ostoba magyar(országi) nacionalizmus nem az az út, ami új.

Vésey csehszlovakizmussal és a cseh-szlovák kultúra iránti fokozott érdeklődéssel vádol embereket, akik egyébként még csak nem is állnak messze az MKP-tól. Azon most már tényleg ne is akadjunk ki, hogy a Via Nova bértollnoka már ott tart az MKP kirekesztősdit játszók népes táborában, hogy azon keveseket is kiebrudalná a pártból, akik még egy kicsit próbálnának tenni a szlovmagy közéletben, tényleg, hagyjuk most ezt, ahol az Elnök úr vírusozik és háborút vizionál, ott ez már nem meglepetés.

A szlovákiai magyarok nem kérnek az „anyásokból”

De, hogy a Via Nova ügyeletes bohóca nem ismerné a magyar történelmet? Vajon miért nem emlékszik arra, hogy a szlovákiai magyarok már egyszer nemet mondak az „anyásoknak”? Aki nem tudná: 1930-as években a szlovmagyarok „anyásoknak” hívták a Horthy Magyarországról a „visszacsatolt” Dél-Szlovákiába érkezett magyarországiakat és a Horthy-féle irredenta, szlovákellens politika képviselőit. A szlovákiai magyarok élénken emlékeznek arra, hogy a mindig, midenhol fertőző nacionalizmus mellett a csehszlovák idők demokratizálódást, többletjogot és életszínvonal emelkedést is jelentett számukra.

Ahogy ma is: Szlovákia majd minden téren lehagyta a saját fertőjében és gyűlölködésben fuldokló Magyarországot. Mert ki közületek az a racionálisan gondolkodó ember, aki egy pillanatra szeretne Magyarországon élni vagy akár átélni azt a politikát, illetve annak következményeit, amit Magyarországon megvalósítanak? És ki beszél itt már Prágáról? Hiszen Pozsony fényévekkel előrébb jár, mint Budapest! És akkor jön szemben ez az írás, amelyben lebasznak titeket, mint a pengős malacot, hogy hát még csak nem is harcoltok a szlovák sovinizmus ellen. Hol él ez az ember?

Persze, aki akar, hadd menjen

Gubík Lacika és a többiek lemondtak szlovák állampolgárságukról, együtt követhettük végig mártíromságukat, de a helyzet mégis csak az, hogy nem mehet mindenki dolgozni a fideszes Nemzetkutató Stratégiai Intézetbe. Inkább azt kéne megkérdezni, vajon ezek a gyerekek mégis, miben bíznak? Saját zsebük ideig óráig kitömve, de ezek után, még van pofájuk visszajönni elárult szülőföldjükre és nagy pofával számon kérik a „tiszta magyar identitást” meg lecsehszlovákozzák az itt élő, és így vagy úgy, de boldoguló magyarokat? Jobb helyen az ilyen alakhoz többé nem szólnak a kocsmában, nem hívják meg disznót vágni.

Foglaljuk össze, hol tartunk ma. Az MKP maradékai egymásnak estek, mert a pártban növekszik a félelem, hogy ezúttal sem kerülnek be a pozsonyi parlamentbe. A veszekedők hangosabb és agresszívabb része – MKP Via Nova, eljobbikosodott Csemadok – gyakorlatilag felrúgta a szlovák állam iránti lojalitást, politizálásuk nemzetbiztonsági kocázatot jelent Szlovákia számára. Vésey Kovács cikke passzol a Via Nova elnökének 2011-es elnöki beszédében nyíltan felvállalt irredenta politikájához és az MKP a szélsőjobboldali Jobbik támogatását nyíltan elfogadó szövetségi politikájához.

A Fórum Intézet körül csoportosulók, a Kétnyelvű Délszlovákia mozgalom és az MKP-közeli „civilek” számára eljött az idő, hogy nyíltan szakítsanak ezzel a fasiszta társasággal, amellyel semmiféle titkos vagy kevésbé titkos együttműködés nem képzelhető már el többé.