Többet érdemelnek a dunaszerdahelyi bringások

Csicsai Gábor | 2014. szeptember 16. - 12:03
Sokakkal ellentétben én úgy vélem, hogy biciklizni nem kimondottan élvezet, néha inkább fárasztó. Nyáron izzaszt, meg idegesít a rengeteg rovar, amelyből párat hébe-hóba be is kap az ember. Ha esik, akkor meg bőrig ázok. Azt meg, hogy – és ez érvényes az év bármely szakára - rendszeresen feltöri az alsó fertályt, emiatt néha járni is alig tudok, már nem is mondom... És mégis van biciklim. Az Isten tudja miért, ha lehet, mégis rendszeresen előveszem, próbálom előtérbe helyezni sportoláskor, de akkor is, ha "ügyeimet intézem a városban". És úgy veszem észre, egyre többen gondolkoznak hasonlóan.

Idén már 25 szlovákiai település is bekapcsolódik az  Európai Mobilitási Hét elnevezésű akcióba, amely e héten zajlik kontinensünkön. A kezdeményezés célja az, hogy a polgárok a gépkocsi használata helyett legalább most, de máskor is, a kerékpározást, a gyaloglást illetve a közösségi közlekedést válasszák. Néhány helyen - Pozsonyban például a járművezetői jogosítvány felmutatásával -- ezekben a napokban ingyenes a tömegközlekedés. Másutt olyan rendezvényeket szerveznek, amelyek a biztonságos közlekedést, a biciklizés népszerűsítését hivatottak elősegíteni. Arról is értesültem, hogy több helyen az ajánlott és kiépített kerékpárútvonalakat, a közbicikli-kölcsönzési pontokat mutatják be, valamint új, ingyenes "biciklis" térképeket osztogatnak ebben az időszakban. 

Tudatában vagyok annak, hogy tőlünk nyugatabbra a bringások sorsa sokkal kevésbé mostoha, mint a hazai sorstársaiké, itt már csaknem mindenütt, de a 20 000 fős települések biztosan rendelkeznek korszerűen kiépített kerékpárúttal. Némi öröm az ürömben, hogy mára már Szlovákia, Magyarország de Csehország egyes részein is fejlődnésnek indult ez a dolog  -  a közeli morva vidéken, például a kiváló borairól és látnivalóiról ismert Valticén kerékpárutak sokasága is vonzza a turistákat. Győrött is évről évre több helyen kerekezhetnek saját sávjaikon a polgárok. Még Ajkán is --  amely pedig nem kimondottan idegenforgalmi központ, s ahol a lakosság lélekszáma hasonló mint Dunaszerdahelyé -- tavaly 14 kilométerre nőtt a kerékpárutak hossza.

Városunkban - Dunaszerdahelyen e téren sokkal a sanyarúbb a helyzet. Aki kerékpározni szeretne, netán munkába, vagy az állomások valamelyikére kerekezne, tengernyi veszélynek van kitéve. Máig nincs kiépített, biztonságosan járható bicikliút, sehol sincs a bringások számára kijelölt sáv, kerékpár-tároló meg végképp. Emiatt az a polgár, aki bármely oknál fogva – legyen az saját egészségének megszilárdítása, akár lakóhelye környezetének megóvása érdekében gyakrabban ülne kerékpárra, „kétszer is meggondolja" és az autó mellett dönt. Gyereket beengedni bringával a városba meg egyenesen felelőtlen hazárdjáték.

Egy szó mint száz: a város megbocsáthatatlan módon teljesen megfeledkezett  egy  biztonságos kerékpáros infrastruktúra fokozatos kiépítéséről vagyis a kerékpárosok közlekedéséről. Mint köztudott, 2013 decemberében  az uniós támogatási rendszer 7 éves ciklusának a végéhez értünk és Dunaszerdahely városa egyetlen centet sem hívott le ezekből az "ingyenpénzekből". Ez a pénzforrás számunkra teljesen elveszett. Ugyanezt a hibát nem szabad újra elkövetni. Szerencsére, most indul a következő 7 éves ciklus, amelyből bicikliutakra való pénzek megszerzése a város egyik fő prioritásának kell hogy legyen. Annál is inkább, mivel élő és működő példaként Dunaszerdahely közvetlen tőszomszédságában több kilométernyi kerékpérúthálozat epült. Érdekes módon városunk kimaradt ebből az együttműködésből, amelynek kárát sajnos, a polgárok látják.

De gondolkodjunk, beszéljünk inkább a teendőkről. Úgy érzem, hogy elég nyitott szemmel körbetekinteni és akad számtalan jó példa arra, hogy lehet minimális költségvetés mellett is színvonalas közösségi teret létrehozni. Első körben, még akár az  aszfalt burkolatra festett fehér grafikai jelekkel is biztonságosan végigvezethetnék a biciklist a városon. Miként egyéb, olcsó és kreatív megoldásra is van lehetőség.  A végcél, hogy biciklivel kényelmesen és biztonságosan lehessen átkelni a városon nyugatról keletre vagy délről északra, rákötődve a már létező vagy tervezett kerékparutakra. Nem legyinteni, hanem akarni kell és foglalkozni ezzel a témával is, amelyről hosszabb távon sem szabad megfeledkezni.Legalább most a mobiltási héten gondolkozzunk hát el, miért nem közlekedhetünk tavasztól őszig autózás helyett biztonságosan kerékpárral városunkban. Igaz, ezen a héten éppen a vásárt várjuk és kedveljük is. Oda sem lenne egyszerű elkerekezni, mert városunkban a bringások mostohagyerekek. Pedig sokkal több odafigyelést, támogatást érdemelnének! Tegyünk róla közösen, hogy így legyen!