Sok minden bűzlik (a dán farmon) Nagymegyeren

Csicsai Gábor | 2014. december 28. - 11:32
December 17-én nyilvános gyűlésen mutatta be a Dan-Slovakia Agrar Rt. a csallóközi város - Nagymegyer tőszomszédságában lévő sertéstelepének bővítési tervezetét. A cég évi 24 ezres hízókapacitással akarja növelni a meglévő farmját. Az érintett sajtó íztelen, szagtalan, semmitmondó, helyenként enyhén (dánok fele) részrehajló tényleíró cikk erejéig foglalkozott a dologgal, majdhogynem bagatellizálva az ügyet. Annak ellenére, hogy a tervezett fejlesztés kihatása Csallóköz számára a Kassa közvetlen szomszédságába tervezett uránbánya megnyitásának hatásával vetekszik. Ott azért más ellenállásba ütköztek a befektetők, a média, de a polgárok elégedetlenségének szintjén is.

A nagymegyeri gyűlés vagy két órás szakmai agymosással kezdődött, különböző hatástanulmányok (pozitív) eredményeinek ismertetésével, majd a kábítás az írásban feltett kérdések megválaszolásával folytatódott.     A kínos precízséggel betartatott (nem szimultán) magyar fordítás csak arra volt jó, hogy kifárassza és elkedvetlenítse a hallgatóság elégedetlenebbik részét, méghozzá az érdemi vita kezdetéig. Ez a taktika részben bevált, a gyűlés végére a cégalkalmazottak maradtak többségben.

Ami a  sertéstelep megépítésének engedélyezését illeti, annak több, teljesen különböző vetülete van. A merőben szakmai rész arról szól, hogy vajon  jó–e az, ha a hazai mezőgazdaság a nagy állatkoncentrációjú telepek felé veszi az útját. Matematikailag  tagadhatatlan ezek penzügyi hatékonysága. Maximális kihasználtságú csúcstechnológiák, óriási munkagépek, több emeletnyi takarmány-, illetve hígtrágya-tárolók, minimális dolgozói létszám. Magyarán: a lehető legnagyobb befektetői haszon. Viszont papíron egyetlen befektető sem számol a véletlen katasztrófák okozta tartós környezetszennyezés potenciális következményeivel,  amelyek éppen az egy helyen történő  termelés túlméretezett koncentrációjából adódhatnak. Mementóként  szolgáljanak az Ajka melletti, devecseri vörösiszap-tározó gátszakadásakor keletkezett  hatalmas, máig ható károk. Nem hagyhatjuk figyelmen kívük azt sem, hogy állattenyésztésről lévén szó nem elenyésző egy esetleges  járványból adódó tömeges pusztulás kockázata, az adott állatállomány teljes kiirtásának szükségből elrendelt lehetősége, továbbá a gazdasági és állategészségügyi szanáció. Az  afrikai sertéspestis már Szlovákia északnyugati határainál kopogtat. A  több, egymástól távol lévő kisebb tenyészet az egyik lehetőség az ilyen járványok megszakítására. Ami pedig a vidéki foglalkoztatottságot illeti, íme egy kis matematika: az évi 25 ezer hízó gondozása a  nagyüzemben anyaállománnyal együtt, legjobb esetben is mindössze 13 - 15 plussz munkahelyet jelent. Takarmányozásuk körülbelül 1200 hektárnyi területet igényel. Ha viszont mindez 40 hektár körüli, helyi termesztésen és előállításon alapuló kisgazdaságokban történne, akkor minimum a duplájára, de inkább 3-4 szeresére emelkedne a helyi megélhetési lehetőséghez jutók száma. De említhetném még a nagy területű monokultúrás termelés vitathatatlan negatív hatásait a természetes környezetre, miként a sokszínű csallókózi vidék eltűnését is ebben a régióban. A komplex, fenntartható környezetbarát mezőgazdasági termelés záloga  nem a helyi környezet és a potenciális munkaerő kolonialista jellegű, centralizált, kizárólag nyereségorientált kizsigerlése, hanem a  szakmai képzettségen és a kreatív foglalkoztatottságon alapuló diverzifikált termelés.  A kis- és középgazdaságokra épülő helyi szintű termelés- feldolgozás- értékesítés rendszerű vertikális integrációs lánc létrehozása. Tehát, inkább több rátermett kisgazdát, közepes nagyságú családi vállalkozást mint túlméretezett nagyipari állattenyésztést.

A másik, szerintem ebben az esetben még  fontosabb vetülete a sertésfarm bővítésnek nem kizárólag csak az állattenyésztést érintő szakmai kérdés. A befektető stratégiájának pontosan az a célja, hogy azzá degradálja, és ezzel terelje el a figyelmet arról, hogy az építkezési engedély jóváhagyása vagy elutasítása  elsősorban önkormányzati hatáskör. Ami egy demokráciában azt jelenti, hogy a megválasztott képviselőtestület határozata döntő érvényű legyen, az elutasító is. Nem létezhet  központi hatalom, minisztérium, amelyik önkényesen megváltoztathatná a polgárok akaratát, képviselőik döntését. A polgárokat érveléssel, konkrétumokkal lehet meggyőzni, a végső szó a város megválasztott vezetését illeti. Ők pedig -- nagyon helyesen --  már határozott nemet mondtak.