Váhostav: Restrukturalizáció vagy szemfényvesztés?
Az állítólagos „rosszabb“ megoldás az, ha a vállalat csődöt jelent, a céget felszámolják, maradék vagyonát pedig pénzzé teszik, amiből - amennyire telik - megpróbálnak pár hitelezőt kielégíteni. A hitelezők több esetben az elvégzett munkáért járó 1 eurónyi kintlevőségükből úgy 10 – 20 cent körüli összeget kaphatnak esetlegesen vissza, de csak azok, akik a megszabott határidőn belül bejelentették ezzel kapcsolatos igényüket. A jobbnak mondott vagyis „a rossz“ megoldás az úgynevezett restrukturalizáció (magyarul szerkezetátalakítás), amely alapján ugyanazok a hitelezők valamivel többet - úgy 30 cent körül kaphatnak majd 1 eurójukért, a maradékot pedig nagylelkűen elengedik az óriásvállalatnak. Vagyis az "óriás" elegánsan lenullázva a tartozásokat, megszabadulva kötelezettségektől, hitelezőktől tovább vállalkozik majd, lukratív állami megrendeléseket kap, jobb esetben nyereséget termel, vagy megint belefut valami "kétes üzletbe" és minden kezdődik elölről. Így a beszállítók "nagylelkűségének" köszönhetően megmenekül, és megmarad továbbra is a „szegény“ eredeti tulajdonosok kezében!
Mi lenne a kiút? A Sieť (Háló) a média lehetőségeivel élve meglovagolta a témát, de nem tudott újat kínálni. Az eddig alkalmazott megoldásokat saját ötletként adta elő és ezeket az adott ügyre igyekezett rászabni. A céget a tartozások kapitalizációjával akarta újra hitelképessé tenni, vagyis a jelenlegi többségi tulajdonos mellett sok kis részvényest szeretne felsorakoztatni. Első látásra jól néz ki a dolog, de sajnos csak a kamerák előtt. A hitelezők száma 1200 körül van, a tartozások többsége a kisvállalkozók vállát nyomja, akik már vagy csődöt jelentettek, vagy annak elkerülése érdekében azonnali tőkeinjekcióra lenne szükségük a túléléshez. Semmi kedvük ahhoz, hogy "kirakatba ültetett" társtulajdonosok legyenek több száz hasonló sorstársukkal együtt, hosszadalmas tulajdonosi közgyűléseken harcot vívjanak a megmaradt, vagy újonnan bekerült többségi tulajdonosokkal. A vége úgyis csak az lenne, hogy valaki megvásárolná a részesedésüket az eredeti ár maximum 20-30 %- ért.
Ugye ismerős a képlet? Valami hasonlót szeretne jelenleg Görögországban a frissen megválasztott, Alexis Ciprasz által vezetett kormány, ám szerencsére komoly ellenállásba ütközik Európa más államai részéről. A görög példa viszont lehetne vezérfonal a Váhostavnál kialakult helyzet megoldására, de csak az eredeti, Ciprasz előtti elképzelés, amely az állami cégek privatizációja volt. A Váhostav tulajdonát képező aktívumok több kisebb, önállóan működtethető egységre való felosztása, ezek piaci értékesítése akár pozitív kompromisszumos eredményre is vezethetne. Nem szeretnék ünneprontó lenni, de úgy érzem, a Váhostav jelenlegi esete ebben a formában már lefutott történet...
Ám esetből érdemes okulni. A fővállalkozók banki illetve biztosítással egybekötött garanciális rendszerének kötelezővé tétele, a vállalatok tulajdonosainak anyagi, az ügyvezetők, menedzserek büntetőjogi és anyagi felelősségre vonásának bevezetése jelenthetné az utat a felelős és következetes vállalkozások létrejöttéhez. Ennek a törvényi hátterét kívánjuk kidolgozni a közeljövőben annak érdekében, hogy meg tudjuk előzni az ilyen jellegű gazdasági és emberi tragédiákat.
