Ne nyúzzák, inkább segítsék őket! Szlovákiában az utóbbi két évben 22 ezerrel csökkent a kisiparosok száma

Csicsai Gábor | 2015. április 9. - 12:36
A minap az egyik ismerősöm némi sorakozás után közölte az állami alkalmazott hölggyel az illetékes hivatalban, hogy visszaadja az iparengedélyét, mert kénytelen beszüntetni a vállalkozását. Ő egykedvűen fogadta a bejelentést, hiszen naponta egyre többször hall ilyet. Unott tekintete csak akkor élénkült fel, amikor meglátta ismerősöm kezében az okostelefont. - Jé, nekem is pont ilyenen van, csak még nem tudom kezelni minden funkcióját. Megmutatná nekem? -- nézett rá, ahelyett, hogy megkérdezte volna, miért adja vissza az iparengedélyét. Azzal sem sokat törődött, hogy a helyiségben több ügyfél várakozik, eldumálgatott még néhány percig, ameddig a szomorú tekintetű barátom meg nem unta a kérdezősködését.

Ezt a történetet több szempontból is jellemzőnek tartom. Elsősorban azért, mert Szlovákiában immár két éve folyamatosan csökken a kisiparosok, valamint a kis-és középvállalkozók száma. A kisiparosok száma 220 ezerre csappant meg, vagyis az utóbbi két évben 22 ezren adták vissza az engedélyüket. Az utóbbiak nem valamiféle fiktív iparosok és más kisvállalkozók voltak, hanem olyan személyek, akik tisztességes munkából igyekeztek megélni, de az állam akkora adó- és egyéb terheket rótt rájuk, hogy beleroppantak, képtelen voltak talpon maradni. Pedig köztudott, hogy a kis- és a középvállalkozások minden jól működő gazdaság húzóerői. Nagymértékben járulnak hozzá a bruttó hazai termék (GDP), a foglalkoztatottság növeléséhez, sokan közülük az innovációban is kiváló teljesítményt nyújtanak, mert szüntelenül keresik-kutatják az új, korszerű és költséghatékony módszereket. Éppen ezek a vállalkozások a globális nagyvállalatokkal ellentétben meghatározóan kötődnek az adott országhoz vagy régióhoz, nem gondolkodnak az ismert sémában, miszerint ha csökken a nyereség, akkor egy másik, "olcsóbb" országba teszik át azonnal a céget.  Minden józan gondolkodású állam igyekszik minél többet tenni annak érdekében, hogy a kis-és középvállalkozások működéséhez és fejlődéséhez megfelelő feltételeket teremtsen.

Szlovákia e kritériumok alapján nem tartozik a józan gondolkodású államokhoz. Robert Fico kormánya ugyanis állandóan növeli a kisiparosok, valamint a kis-és középvállalkozók terheit. Erre a kedvezőtlen jelenségre már a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), de a szlovákiai szakértők is felfigyeltek és olyan intézkedéseket várnak el a pozsonyi kabinettől, amelyek sokkal jobb környezetet és feltételeket teremtenek elsősorban a fent említett gazdasági szegmensnek. Robert Fico kormánya azonban egyelőre nem hallgat rájuk, s nem törődik a tisztességes munkából és vállalkozásokból megélni igyekvők egyre súlyosabb gondjaival. Pontosan úgy viselkednek, ahogy az helyben említett hivatalnok....

 Nyilván valahonnan elő kell teremteni azokat a milliókat, amelyeket a populista szociális intézkedésekre költöttek. Aztán a mecénásaik zsebét is tovább kell tömködni, hiszen jövő tavasszal választások lesznek Szlovákiában... Szomorú példaként a Smerhez közeli Juraj Široký cégét, a Váhostavot említem, amelytől a miniszterelnök igyekszik elhatárolódni, de a tények makacsok: a kormány szemet hunyt volna afelett, hogy a csőd szélére került vállalatot úgy szervezzék újjá, hogy felettébb gyanús ciprusi pénzekből kifizessék a bankhiteleket, a sok alvállalkozó pedig csupán az elvégzett munka 15 százalékát kapja meg, vagyis minden 1000 euróból csupán 150-et, ami égbekiáltó igazságtalanság! Sok kis- és középvállalkozót, a családtagjaival együtt taszít a szakadékba, csődbe, holott ők a rájuk bízott munkálatokat elvégezték!

Ez a politika zsákutcába és tragédiákhoz vezet, ezért sürgősen abba kell hagyni! Csökkenteni kell az érintettek adó- és járulékterheit, lényegesen rugalmasabbá kell tenni az új vállalkozások alapításának szabályait, eltávolítani minden felesleges bürokratikus akadályt. Többek között az uniós forrásokhoz való hozzájutás érdekében, mert, az EU számos projektet kínál a kis-és középvállalkozók számára is, akár csak a fiatal, pályakezdő mezőgazdászoknak. Nagyon fontos lenne továbbá az állam aktívabb részvétele - anyagi támogatása elsősorban a technológiai startup-ok esetében. Törvényes eszközökkel kell védeni az alvállalkozók és a kisiparosok érdekeit, hogy az elvégzett munkájukért megkapják a szerződéseikben rögzített teljes összeget. A szlovák kormány végre ne azzal foglalkozzék, hogy még hány bőrt lehet lehúzni róluk, hanem tegye könnyebbé és kifizetődőbbé a tevékenységüket. Ha így cselekednek, akkor kevesebb lesz a munkanélküli és sokkal több a kreatívan és tisztességesen vállalkozó személyek száma. A dinamikus kis és középvállalatok így válhatnak ismét a ország gazdaságának fontos pillérévé.