A róka színe...

Csicsai Gábor | 2015. május 31. - 11:33
Van egy barátom, aki meglehetősen szókimondó, talán erről ismerik őt a leginkább. Az újabb SMER-es szociális csomag bemutatása után akaratlanul is az ő egyik „aranyköpése“ jutott az eszembe, miszerint „a róka bármilyenre is változtatja szőre színét, az akkor is csak róka marad“.

A jelenlegi kormány hatalomra lépésekor számomra a kormányfő személyiségének a hirtelen megváltozása volt a legszembetűnőbb. Az addigi durva, néha már parlagias, rámenős, autoritatív vezetőből szinte egyik napról a másikra úgy tűnt, megértő, már csaknem  európai  vágású politikussá vált.  Kétség sem fér hozzá, a kommunikációs trénerek jó munkát végeztek. A kérdés csak az volt számomra, meddig tart majd ez ki.   

                Hát eddig tartott.  A visszaváltozás első jele a parlament áprilisi, soron kívüli ülésén jelentkezett, amikor az akkori gazdasági miniszter Pavlis visszahívásáról indított kézzelfogható, megalapozott vádakon alapuló ülést az ellenzék, a kormányfő viszont megfelelőbb ellenérvek hiányában azzal próbálta elterelni a figyelmet, hogy kiadta az utasítást a smeres  „csapatnak“: azonnal hívják vissza Ján Figeľt, a parlament ellenzéki alelnökét. A vita végére kissé lehiggadva megváltoztatta ugyan a döntését – bolondot csinálva a javaslat előterjesztőjéből, mellékesen a parlament másik, kormánypárti alelnökéből, Miroslav Čížből, és végül kegyelmet adott Figeľnek. De megint újra önmaga volt, az oly jól ismert Robert Fico. Akkor még próbálta némileg kezelni a „színeváltozást”, de a párt legutóbbi közgyűlése utáni sajtótájékoztatón világossá vált számomra, hogy barátom fent idézett szólása teljes mértékben beteljesedni látszik.  A közgyűlés által elfogadott szociális csomagból mazsolázva engedtessék meg néhány meglátás.

                Egy éve még a kormányfő váltig állította, hogy az ÁFA csökkentése húszról tizenkilenc százalékra egyáltalán nem mutatkozik majd meg a fogyasztói árakon. „Ezzel csak 200 milliót ajándékozunk a kereskedőknek“ - mondta akkor. Most pedig egyszeriben bejelenti az áfa-csökkenést, és bízik a kereskedőkkel megkötendő árcsökkentési memorandumban, hasonlóan, mint anno az euró bevezetésekor. Mellékesen akkor is az történt, hogy a kiskereskedelmi árak fél évvel az új pénznem  bevezetése előtt már jócskán megemelkedtek, és a kereskedők már az emelt árakkal várták a pénzváltást...

                A  mezőgazdasági alaptermékek áfa-csökkentésére tett korábbi javaslatot egy kézmozdulattal söpörte le Fico az asztalról azzal az indoklással, miszerint „fulladozunk az adósságban és akkor jön a zseniális javaslat, csökkenteni az áfát. Kérdem én, hogy miből? “ – hallottuk drámai szavait annak idején.

A gyorsan forgó, napi fogyasztású mezőgazdasági termékek 10%-os áfa-csökkentését pár évvel ezelőtt mi is beterjesztettük a parlament elé.  Akkor a kormánypárt elutasította ugyanazt a javaslatot, amit most a szociális csomag egyik alappillérének tekint. Saját ötleteként adja elő a mi javaslatunkat úgy időzítve azt, hogy éppen a tél közepén, pár hónappal a választások előtt lépjen majd életbe. Micsoda véletlen! Az ötlet ugyan bizonyos pontosításokkal támogatható, de nem tudom elhessegetni a gondolatot, hogy a mi eredeti indítványunkat egész egyszerűen lekoppintották és olcsó kampányfogássá silányították.