Januártól majd jobban élünk?! Nesze semmi fogd meg jól!

Csicsai Gábor | 2015. augusztus 8. - 22:31
Aki azt gondolja, hogy néhány alapvető élelmiszer általános forgalmi adójának (DPH) 10 százalékos mérséklése után ugyanilyen arányban csökkennek majd az élelmiszerárak, ami a lakosság életkörülményeit is javítja, az nagyot csalódhat. Ne legyenek illúzióink: ebben az esetben sem valós segítségről van szó. A beharangozott, jövő évre tervezett intézkedés nem más, mint a választási kampány újabb bűvész-trükkje. Ha országos viszonylatban vizsgáljuk az áfa-csökkentés költségeit, ezek akár 60 millió euróra is rúghatnak, miközben egy személy körülbelül 12 eurót spórol évente, ami legjobb esetben havi 1 euró megtakarítást jelent! De csak akkor, ha valóban csökkennek az árak.

Egyébként az élelmiszerekre vonatkozó áfa-csökkentés nem rossz gondolat, de nem úgy, ahogy a Fico-kabinet azt elképzeli. A Smer ugyanis csak most, néhány hónappal a választások előtt hozta fel a témát, és a csökkentés ez esetben is csak néhány kiválasztott élelmiszert érint. Nesze semmi, fogd meg jól!  Ez sajnos nem más, mint a polgárok újabb ravasz megtévesztése annak érdekében, hogy a SMER minél jobb választási eredményt érjen el. A kormánypártiak ízléstelenül kalkulálnak. Kizárólag annak alapján mérlegelnek, vajon mi hozhat több választót, mit lehet a legjobban eladni?! /Akaratlanul is Fico elnökválasztási kampányvideója jut eszembe a túlhangsúlyozott Štefánik-szoborral. Akkor ezek a populista képsorok jelentették a mézesmadzagot, a kommunikációs stratégák úgy vélték, erre bukik majd, ettől kábul el nagyon sok választópolgár! Hát nem így történt.../  Mostanság meg nyakra-főre kampányolnak a szociális csomagokkal, az alapvető élelmiszerekkel, amelyekre ugyebár mindenkinek szüksége van. Csakhogy ne felejtsük: csupán néhány kiválasztott termékre vonatkozik az áfa-csökkentés, és – minő véletlen - csak jövőre, a választások előtt vezetik be!

A Smer azzal számol, hogy a polgárok nem tudatosítják: az élelmiszerárakat több tényező is befolyásolja. Például a mezőgazdasági termékek világpiaci árának mozgása az átlagos terméshozamok függvényében, az előző évi raktárkészletek mennyisége, az előállítás, feldolgozás költségei, az ehhez szükséges energia árának alakulása, a bérekkel kapcsolatos kiadások, és még sorolhatnám. A mezőgazdaság olyan ágazat, ahol az árak nagyfokú változékonysága markánsan érzékelhető. Könnyen elképzelhető, hogy az üzletek legjobb szándéka mellett sem lesz majd érzékelhető a kiválasztott élelmiszerek árának csökkenése. Az árakba beleszólhat a mostani szárazság, a kukorica és a napraforgó terméshozama alighanem a vártnál jóval alacsonyabb lesz, emiatt az ezekből készült termékek drágábbak lehetnek.

Sajnos, egyes élelmiszerek áfájának csökkentése még csak nem is célirányos. Ha az volt az elgondolás, hogy a rászorulókat, a kis jövedelműeket, a családokat támogassák, akkor ezekre a rétegekre kellett volna fókuszálni. Hiszen a magasabb keresetűek többet költenek élelmiszerre, az áfát is meg tudnák fizetni.             A rendelkezés mégis őket hozza jobb helyzetbe...

Az egyedüli célravezető megoldás a lakosság vásárlóerejének a megerősítése lenne, éspedig a munkalehetőségek növelésével, kreativitással, a helyi termékek előállításával, nem pedig alibista és dilettáns áfa-csökkentéssel.

Lassan bekövetkezik az, amire már régóta figyelmeztetjük a kormányt: Szlovákia újkori gyarmattá válik Európában, éspedig az olcsó agrárproduktumok, a gabona, a kukorica és a vágóállat előállítójává. A feldolgozás, a termékek előállítása pedig külföldön történik, így az úgynevezett hozzáadott érték, a haszon is ott marad. Mindezek mellett pedig nagy befektetői csoportok bukkannak fel, amelyeket kizárólag a maximális nyereség érdekli, a mezőgazdasághoz pedig semmiféle viszonyuk nincs. Nyugat- Európában a mezőgazdaság alapját a családi birtokok, a kis gazdaságok és az ezek által előállított élelmiszerek alkotják, amelyek megélhetést biztosítanak a vidéki lakosságnak. Természetesen nem tagadhatjuk le a nagyüzemi termelés gazdasági előnyeit. De ennek az ágazatnak a szlovákiai változata csak a haszon maximalizálására és a támogatások bezsebelésére törekszik.  

Pedig a mezőgazdasági támogatásoknak elsősorban a kis- és középgazdaságok, a családi birtokok létrehozását, azok feldolgozói és értékesítési társulásait kellene célirányosan segítenie, hogy a gazdák lehetőleg helyben, minél nagyobb hozzáadott értékkel tudják értékesíteni portékáikat, kiaknázni az itt rejlő munkalehetőségeket. A támogatásoknak azt kellene szolgálniuk, hogy a vidék megőrizze sokszínű arculatát.

Az agrártámogatásokat nem azért találták ki, hogy a nagy befektetői cégek, az újonnan felbukkant földesurak még jobban meggazdagodjanak, hanem azért, hogy a kis gazdaságok is tisztességesen meg tudjanak élni, ne kelljen az államnak szociális támogatást, munkanélküli segélyt fizetni a vidéken munka nélkül tengődő embereknek. A támogatásként kiutalt összegek végeredményben a kisgazdaságok esetében úgyis az államkasszában landolnak különböző illetékek formájában, míg egyes befektetői csoportoknál ellenőrizhetetlen magánszámlákon, kétes offshore cégek számláin keresztül vándorolnak a világ különböző adóparadicsomaiba.

Nyilván nem véletlen, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma 1989-ben még 10% volt, mára pedig már csak elenyésző 3%! Csökkent a vállalkozók, a kisiparosok száma is, emiatt egyre több szociális segélyt fizet az állam, de mindezek mellett továbbra is intenzíven folytatódik a SMER-hez közeli vállalkozók támogatása. A nagy befektetői csoportok pedig csak a maximális hasznot lesik, a vidék, a foglalkoztatottság, a helyi lakosság, a táj arculata, a valódi mezőgazdaság egyáltalán nem érdekli őket.

Nos, ha ezek után akad még valaki, aki elhiszi, hogy néhány élelmiszer áfájának csökkentésével javul a lakosság életszínvonala, fellendül a mezőgazdaság és fejlődésnek indulnak a helyi termelők, az igencsak naivan tekint a jelenlegi kormány mesterkedéseire. Csakhogy kutyából nem lesz szalonna.