Egy érdekes úti beszámoló Nyitráról

Augusztus elején egy késő éjjel vettem észre a facebookon a Körkép.sk hirdetéseként, alatta három hozzászólással, a Nyitraegerszeget említő késztetett a válaszra, a nem facebookosok részére alul pdf-ben. Először csak röviden szándékoztam válaszolni, kiegészíteni a facebookos hozzászólásomat, de mivel létfontosságú téma, nem siettem, az idő haladtával mind több megmaradásunkkal kapcsolatos dolog jutott az eszembe, így a tervezett rövid válasz csak bővült, de ma már, 19-én lezártam.

Egy érdekes úti beszámoló Nyitráról

Bár a cím teljesen másra utal, épp ezért érdekes.

Körkép.sk – Így veszünk el… (ha hagyjuk)

Augusztus elején egy késő éjjel vettem észre a facebookon a Körkép.sk hirdetéseként, alatta három hozzászólással, a Nyitraegerszeget említő késztetett a válaszra, a nem facebookosok részére alul pdf-ben.
Először csak röviden szándékoztam válaszolni, kiegészíteni a facebookos hozzászólásomat, de mivel létfontosságú téma, nem siettem, az idő haladtával mind több megmaradásunkkal kapcsolatos dolog jutott az eszembe, így a tervezett rövid válasz csak bővült, de ma már, 19-én lezártam.

Már a bevezetőben szokatlan megjegyzéssel találkoztam, pirossal:

„Egy többnapos konferencia kapcsán Nyitrára kísértem lányomat, miközben egy Zobor-hegy alatti vendégházban szálltunk meg. Rég jártam erre, eljöttem hát e neves történelmi városba, melyet magyarok és szlovákok egyaránt a magukénak tudnak, megjegyzem szerintem teljes joggal, hiszen évszázadok óta élnek itt egymás mellett. Igaz, mára a magyarok száma alaposan megcsappant…”

Először az utolsó mondathoz, a nyitrai magyarok számáról Trianon előttről csak 1891-es népszámlálási adatom van, ekkor 5205 szlovák-38,72 %, 5002 magyar-37,1 % és 3234 német-24,06 % élt ebben a kis háromnyelvű városkában, mely Trianon óta nagyvárossá terebélyesedett. Már volt talán 100000-es is, de a rendszerváltás óta zsugorodik, sok városi a közeli településeket választja otthonának, köztük a magyarlakta falvakat is, sajnos ezzel az ott élő magyarságot gyengítik %-ban, bár ezt nagyrészt mi magyarok segítjük az ingatlanok eladásával, illetve a magyar többségű önkormányzatok a bérlakások építésével és bérbeadásával, építési telkek kialakításával és eladásával, építési engedélyek kiadásával.
Az 1991-es népszámlálás szerint Nyitra 89689 lakosából 1777 HU-1,98% / 86257 SK-95,87%
2001 – 87285 – 1489 HU-1,71% /83285 SK-95,42%
2011 – 78916 – 1443 HU-1,82% / 70447 SK-89,27%
Tehát a Trianon előtti 1/3 magyarság mára 2% alá süllyedt, de ez a szám az akkori kisvárosban még 10% feletti lenne, bár ez is lényeges csökkenés.
A magyar nyelvhasználatot Nyitrán 1968-ig az üzletek bejárati ajtajain piros-fehér-zöld trikolórban „Beszélünk magyarul” tanúsította, az 1968-as leigázás után a normalizációs években(1970-) tüntethették el, ebben az évtizedben kezdték el a magyar alapiskolák bezárását, Nyitragerencsér, Berencs, a hegymegi és vízmegi települések, Vicsápapáti, Nyitraegerszeg, Béd, Menyhe, bár Nyitraegerszegről Bencz András bácsi 1968-at valószínűsít a videóban, a Verebély környékiekről nincsenek ismereteim. És bezárták az egyetlen magyar középiskolai osztályt, pedig akkor még volt elég diák.
Az 1980-as évek közepén pedig a magyar óvodák kerültek sorra, egyedül a koloni szülők mertek fellázadni, ezzel mentették meg a magyar óvodát, ezért van még most is magyar alsó tagozatos alapiskola Kolonban és felső tagozatos Gímesen!

A pirossal kiemelt idézetet azért tartom szokatlannak, mert a neten gyakori a tótozás, nincs történelmük, ellopták a kettős keresztünket, a himnuszuk egy lopott magyar népdal, amire semmi bizonyíték nincs, Bartók Béla sose beszélt lopásról, pedig ő a szlovák népdalok gyűjtője és szakértője volt, és ekkor egy teljesen ellentétes hangvételű véleményt olvasok a Körkép.sk-n, melyen egyáltalán nem ez a szokás, hanem egyes publikálóknál inkább a szlovákellenség éltetése és szítása.
Ha én írtam volna ezt a „szlováksimogató” megjegyzést, minden lennék, csak magyar nem, az az egy biztos – elnézést kérek a szerzőtől ezért a kifejezésért, nem rosszindulatú szándékkal használom, csak saját tapasztalat, mert hasonló véleményért a felvidéki igaz magyaroktól már kaptam efféle “értékelést”, voltam én elmebeteg csak azért, mert egy pozsonyitól megkérdeztem, mit tesznek a magyar óvodában évek óta tartó helyhiány ellen, egy fizetett álneves mo-i fórumozó pedig csehszlovák gennynek nevezett, mert nem egyezett a véleményem a megmaradásunkkal kapcsolatban, már ne ő mondja meg nekem, hogy kell Nyitra mellett magyarként élnem, mert azt tőle jobban tudom, hisz itt élek lassan 70 éve.
De a Slovanban játszó magyar focistákat is gyalázták, az egyik ifjú vianovás titán janicsárnak nevezte őket! Nem hogy örülnénk nekik, sőt épp büszkének kellene lenni ezekre a magyar sportolókra, és ezt éreztetni is velük, többet szerepeltetni őket a magyar médiában, érezzék, hogy közülünk valóak, és főleg, hogy közénk tartoznak!
Most voltam a Hodosi Lakomán, a “titulusok” kapcsán ők jutottak eszembe, mert az említett titulusok hasonlóak, mint amikor a Horthy szobor botrányban egy felvidékiző mo-i bemutatott a hodosi magyaroknak, sőt magyarul beszélő szlovákoknak nevezte őket!

S ha már a magyar-szlovák egymás mellett éléssel indult a beszámoló, ezt a nyitradarázsi szlovákok tavaly novemberben megerősítették, emléktáblát avattak Bartók Béla tiszteletére, első látogatása 110. évfordulójának emlékére Nyitradarázsin – 2017. nov. 25., sajnos csak facebook fotóalbum dokumentálja, és még sajnosabb, hogy magyarok nélkül történt, leszámítva néhányunkat, akik a járási újságban láttuk a Tradícia folklór együttes hirdetését.
Mivel videók, audió és pdf is szerepelnek a blogban, ezért a teljes bejegyzés a Zoboralja.sk oldalon érhető el ITT!

Ha nem jelenik meg a pdf dokumentum F5 billentyűvel újra kell indítani az oldalt.

Balkó Gábor
Kolon, 2018-08-19