EGYSZERŰEN MAGYAR

 

 
Nagy nemzeti ünnepünk előestéjén kavarognak bennem a gondolatok. A politikai helyzet nagyon zavaros, a magyarságot kis hazánkban ennél jobban megosztani már-már műveszet lenne. Az, hogy az egy magyar párt jó néhány éve két részre szakadt, nehezen ugyan, de megemésztettük. Többé kevésbé. Azt már sokkal kevésbé lehet lenyelni, hogy nagyon okos magyar politikusok megmondják a tutit, mit is gondolunk MI, felvidéki magyarok. Velem személy szerint, s még sok más környezetemben élő emberrel nem beszélt Kövér László, úgyhogy a nevemben jó lenne, ha a jövőben tartózkodna az ilyen eszement megnyilvánulásoktól. Az az ő privát dolga, hogy mit gondol az elmúlt napok tragikus és felfoghatatlan történéseiről, de én kikérem magamnak, hogy ilyen állításokat fogalmazzon meg a felvidéki magyarok nevében. Ki a felvidéki magyar? Mi, aki itt élünk, nem Kövér László, sem Orbán Viktor. Mi élünk itt,   mi viseljük a kisebbségi lét összes velejáróját... Ami nem túl sűrűn pozitív, mégis oda nem adnánk semmiért. Menyhárt Józseftől pedig markánsabb választ vártam volna erre Fico-féle soros kapmányőrületre. De hát a diplomatikus válasz a nyerő, majd meglátjuk, mint a vak is mondta.
Szóval az egyik oldal ennyi. A másikon a félmagyarok még tovább osztódnak...Minek nekünk ellenség, saját magunkat daráljuk le. 
Szóval eldöntöttem, ezentúl egyszerűen magyarnak aposztrofálom magam. Semmiféle felvidéki. Jön a március 15. A 12 pont elgondolkodtat. Aktualitását nem vesztette, sőt!
Március 15. Nemzeti ünnep, nekünk magyaroknak is, itt Szlovákiában.