Elszalasztott lehetőségek

Az elmúlt időszakban többen is fejtegették a szlovákiai magyar politika lehetséges jövőjét. Az előző írásaimban én is megpróbáltam rámutatni arra, hogy a két párt együttműködését már rég meg kellett volna teremteni akkor, amikor több volt erre a lehetőség és a társadalmi igény, ami persze most is megvan. A társadalmi elvárás szerintem egyre erősebb, csak pillanatnyilag ott tartunk, hogy a két párt a kimúlás felé halad. Így nem lehet tudni, hogy melyik párt marad meg, melyik lesz a vezető erő, ha egyáltalán e kettő közül kerül ki az új magyar képviselet vezető ereje.

Azt nem lehet mondani, hogy ne lett volna lehetőség az együttműködésre, mert volt és azt többször is elszalasztotta a két párt. Arról is esett már szó, hogy igazából a személyes ellentétek akadályozták meg ennek a megteremtését, nem ideológiai kérdések miatt hiúsult meg az egységes magyar érdekképviselet. Akárhogy is töprengek az elmúlt időszak eseményein, mindig arra a következtetésre jutok, hogy a Híd létrejötte és az MKP sorozatos tehetetlensége és bezárkózása együtt alapozta meg a jelenlegi helyzetet.

Na de mi is az aktuális helyzet?

A felvidéki magyarság továbbra is azon küszködik, hogy megtalálja az egyéni hangját, a saját témáit és azt a célközösségét, amellyel el is tudja hitetni azt, hogy a szlovákiai magyarság képes önerőből talpra állni. A Híd 2010 óta parlamenti párt, 2016-tól pedig kormánytényező, de nem igazán tudta elhitetni a felvidéki közösséggel azt, hogy a magyarság érdekeit képviseli, hiszen nem haladnak előre a magyarságot érintő ügyek.  Parlamenti képviseletüket nagyrészt a szlovákoknak köszönhetik, akik viszont már eltávolodtak Bugáréktól, a jelenlegi kormánykoalíció megtépázta a Híd szlovák szavazóinak bizalmát és nyilván a magyarokét is. Főleg a Himnusz- törvénynek köszönhetően.A Híd tehát lefelé halad a lejtőn és  már azon is gondolkodik, hogy miként tudna jobban közeledni az MKP-hoz, a Híd szóvívője Debnár Klára kijelentette, hogy nem zárja ki az MKP-val való együttműködés lehetőségét.

 Korábban említettem az egyéni témák hiányát, ezt elsősorban az MKP-ra értettem, hiszen a párton látszik a megújulás elmaradása és az önálló ötletek hatékony kivitelezése.

Az egy dolog, hogy a néppártnak vannak kapcsolatai, sőt az EP- választások előtt különösen fontosak a szövetségesek, de a párt arculatán látszik a Fidesz kampánystratégiájának a teljes átmásolása. Az MKP ezt már többször eljátszotta, minden körülmények között a magyarországi kormánypártra támaszkodott, onnan várta a segítséget, és most is azt látjuk, hogy a Fidesztől várja el az Európai Parlamenti választáson való sikeres szereplést. Ha egy politikai párt teljes mértékben a szövetségesére van utalva, az csak  azt jelenti, hogy az üzenetét nem tudja átadni a saját választói közösségének, bizonyos értelemben ez politikailag életképtelen. Márpedig az MKP-nál pontosan ez a helyzet. Természetesen ez az egyik szemlélet, más oldalról nézve az MKP-nak sok olyan szavazója van, akik a Fidesz politikai retorikájával azonosulnak, hozzájuk eljut az üzenet. A párt valódi sikertelenségét viszont a választásokon való alacsony részvétel okozza, ezt most a Híd is meg fogja tapasztalni. Azt viszont ne felejtsük el, hogy kellő mozgósítással sikerelülhet az 5% fölötti küszöb elérése, ezt inkább az MKP-nál tudom elképzelni, hiszen szavazói fegyelmezetebbek.

A két párt sorsát az EP-választásokon való részvétel mindenképp meghatározza, az eredmények kiértékelése után biztos vagyok benne, hogy intenzívebben napirenden lesznek a felvidéki magyarságot érintő politikai kérdések. Azt nehéz megmondani, hogy a szlovákiai magyar közösség számára mi hozhatja meg a sikert? Minden lehetséges, pozitív és negatív hozadéka is van az esetleges forgatókönyveknek, úgy gondolom, hogy javarészt ez csak nézőpont kérdése. Azonban azzal a gondolattal is meg kell barátkozni, hogy a szlovákiai magyar érdekérvényesítésnek vannak más formái is, nem feltétlenül kell a két párttól várni a felvidéki közösség hatékony érdekérvényesítését. A szlovákiai magyar civil mozgalmak igyekeznek önszerveződni, az alulról jövő kezdeményezések megmutatják, hogy nyomást lehet gyakorolni azokra a szervekre, amelyek a felmerülő közösségi problémákat megoldanák, ilyenek például a KDSZ (Kétnyelvű Dél-Szlovákia) aktivistái, akik a közelmúltban számos gerilla akciót hajtottak végre. A kérdés csak az, hogy milyen kondícióban van az önálló  felvidéki polgári társadalom?  Lesznek-e a jövőben is hasonló megmzdulások, amelyek a polgári aktivizmust alakítja? Ezen magam is sokat töprengek.