Egy éve lépett életbe a földosztással kapcsolatos törvény

Lassan egy éve, január elején lépett életbe a földosztással kapcsolatos törvény, amely szerint a kis- és középgazdaságok maximum 28 hektárig igényelhetnek a Szlovák Földalap által kezelt termőföldekből, sőt: alanyi jogon előnybe kellene részesülniük. A miniszter a kis- és középgazdaságok mellett tette le a voksát: de csak papíron, illetve a médiumokban. A valóság viszont az, hogy ennek a jogszabálynak a kifundálói úgy alkották meg a rendelkezéseket, hogy még véletlenül se jussanak termőföldhöz a gazdák. Már akkor feltettem kérdést, hogy szakmai dilettantizmusról, vagy éppen az ellenkezőjéről, agyafúrtan, ravaszul kigondolt átverésről van-e szó. Így, egy év elteltével, meggyőződésem, hogy az utóbbival állunk szemben.

Kérdések Órája

Amikor a törvényhozásban, a Kérdések Órájában arról érdeklődtem, vajon mennyien is igényeltek eddig, tehát csaknem egy év alatt az adott törvény alapján termőföldet, "180 igénylő" volt a válasz. Mindössze 180 igénylő a 12 000 kis- és középgazdaságból!  Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy ebből a 180-ból a negyedének jómagam segítettem kitölteni a dokumentumot, és a másik, körülbelül 60 kisgazda győzködésem ellenére sem fogott bele a dologba, azzal a válasszal, hogy a művileg felállított, a valóságos helyzettől teljesen elrugaszkodó, törvényben szereplő kritériumok teljesíthetetlensége miatt kár időt pazarolni erre. Mindössze olcsó reklámszöveg a beharangozott segítség -- hallottam számos helyről. És sajnos, igazat kellett adnom nekik.

Milyen segítség ez? 

Akkor, amikor a gazdák minden egyes négyzetméter termőföldért jóformán közelharcot vívnak, 12 000 kis- és középgazdaságból csak 180 gazdát érdekel a miniszter által beharangozott, tálcán felkínált termőföld?! Ez egyszerre nevetséges és sírnivaló.

Az igazság az, hogy a miniszter hozzánemértését kihasználva ezen a téren is az agromágnások lobbizása érvényesül. Emiatt aztán az elmúlt 4 év törvényei fogatlanok, és kimondottan az utóbbi években a mezőgazdaságba beözönlő nagytőke érdekeit szolgálják. Teljes mértékben semmibe véve azt a tényt, miszerint az unió által felkínált mezőgazdasági támogatások nem az agrobárók zsebeit hivatottak megtölteni, hanem a vidék, a vidéki emberek megélhetésének biztosítása az elsődleges céljuk. Az EU már rég rájött, hogy a vidék gondjait nem a szociális juttatásokon keresztül kell/lehet hosszútávon megoldani, hanem a fenntartható foglalkoztatottság révén, amihez többek között a szóban forgó támogatásokkal kíván kezdő tőkét biztosítani. Nálunk csak EU-forrásokból finanszírozott brosúrákon hirdetik ezt.

Lefelé a lejtőn

1990-ig több mint 360 ezer embert foglalkoztatott a szlovákiai agrárium, jelenleg alig 50 000 ember dolgozik hazánkban a mezőgazdaságban. A vidék elszegényedik, elnéptelenedik, elöregszik. A legtöbb kisgazda Szlovákia déli részén tevékenykedik, ennek ellenére az utóbbi időszakban a legtöbb mezőgazdasági támogatást nem ide, hanem az északi részre kifizették ki.

A mezőgazdaságban dolgozók aránya a teljes foglalkoztatottsági mutatón belül egyre csökken, 2013-ban már csak mindössze 2,4 % volt. Ez nagyon kevés, az európai uniós országok között a lista végén kullogunk, Magyarországon ez az arány 11,5%. További kedvezőtlen adat, hogy a mezőgazdaságban dolgozók átlagéletkora hazánkban 55 év fölötti.

Annak ellenére, hogy az utóbbi hónapokban egy újabb autóipari cég érkezésétől hangos a sajtó, és el kell ismerni, hogy a többi szlovákiai autógyár is sok embert foglalkoztat, ennek ellenére tudatosítanunk kell, hogy Szlovákia agrárvidék. A lakosság 45,6 %-a, tehát csaknem két és fél millió polgár él vidéken. A szlovákiai földalap 50%-át pedig termőföld alkotja. Egyelőre...

Tényleg ezt akarjuk?

Amennyiben Szlovákiában az elkövetkező években továbbra is a jelenlegi irányvonal érvényesül, lassan, de biztosan újkori agrárgyarmattá válunk Európában, éspedig az olcsó agrárproduktumok, a gabona, a kukorica és a vágóállatok előállítójává. A feldolgozás, a termékek előállítása pedig külföldön történik, így az úgynevezett hozzáadott érték, meg a haszon is ott marad. Ezért olyan kormánynak kell vezetnie ezt az országot, amely a vidékre - a vidék gazdasági talpra állítására is odafigyel.